Régen tettem be Demokrácia Rt. adást, úgyhogy aki ráér munka, iskola meg egyebek mellett okosságot hallgatni, az nosza, csapja. Ezzel az adással már közeledünk az őszödi beszédhez, a 2006-os tömegmegmozdulások előestéjéhez. Az új olvasóknak mondom, hogy időről-időre kiposztolunk egy rádióadást, persze csak a szórakozás kedvéért. Szeptember 11-i adás.
Puzsér Róbert és Gödri Bulcsu Lányi Andrással, az Előlánc! elnökével, majd Tarlós István főpolgármester-jelölttel beszélget.
Van abban valami elképesztően szürreális, amikor egy diszkóban szombat este 11 után sok kapucnis és sapkás tizenéves előtt MC-k verseket olvasnak fel egy nagy könyvből. Adyt, József Attilát, Petri Györgyöt. Kicsit átírják, aktualizálják őket, parafrazálnak, mi kell még? A Slam Poetry szegedi performanszán voltunk.
Jon Kabat-Zinn könyvének megjelentetésével egy tátongó űrt sikerült betömni, ám valószínűleg sokáig nem fogjuk még fel ennek jelentőségét. „Éberségmeditáció a mindennapi életben” alcímével, zen-fengshui jellegű borítójával a kötet szépen el is sikkadhatna a könyvesboltok ezo-polcain, ha történetesen nem épp az USA-ban már oly divatos Mindfulness Based Stress Reduction (MBSR) tréning egyik alapműve volna. Ez röviden azt jelenti, hogy az éber figyelmen, meditáción alapuló stresszcsökkentő gyakorlatokról olvashatunk.
Most hétvégén zajlik Budapesten a Vajdahunyad-vár körül a Mangalicafesztivál. Igaz, nagyjából minden gasztrofesztnél előre borítékolhatnánk, mivel fogunk találkozni, ezúttal a mangalica elég jó hívószónak bizonyult ahhoz, hogy kilátogassunk a Ligetbe.
Egyelőre vannak a blogolásnál fontosabb dolgok. Például kipróbáltuk, milyen a közeli Lehel csariban bevásárolni. Erre többször is volt már példa, úgyhogy most kipróbáltuk újra. Nincs is jobb annál, mint amikor a szállóporos-szmogos nagyvárosban hazaérve házi tejjel isszuk a kakaót, vagy egészen biztosan friss padlizsánból sütjük meg a vacsit. Most főleg csöndes olvasással, megérdemelt filmnézéssel, sütés-főzéssel telnek a napok. Sokat szól a rádió, ma lement a Csókolom első lemeze is (érdemes!), meg egy 2008. március 20-i Kafkáz koncert felvételét hallgatva is jót nosztalgiáztunk. Hogy amikor még. Most mindjárt indul az Üvegtigris 2., és én még mindig éhes vagyok, pedig egész csomó almáspitét megettem. A rizst pedig pálcikával is vállalom, ez a nap legfontosabb tanulsága. Ezek mennek.
Talán többen észrevettétek már, hogy az egyik párt felhasználta egy fotónkat szórólapja illusztrációjaként. Mivel korrekt módon megjelölték a forrást, így nincs különösebb okunk a morgásra. Hiszünk az internet szabadságában, ezért számunkra tök mindegy ki és mire használja a képeinket. Profi fotósként engem ez egyáltalán nem háborít fel, és teljesen függetlenül kezelem attól, mit gondolok az adott pártról. Ezért a továbbiakban is elhatárolódunk a pártoktól és a napi politikától, de nem tiltakozunk az ellen, hogy akár tőlünk is átvegyenek anyagokat. Főleg, ha ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy kevesebb pénzt szórjanak el a kampányra.
Amikor Yann Tiersen koncertjén voltunk, meg az utána következő Triton fellépését hallgattuk, akkor jutott eszembe, hogy megírom ezt a posztot. Bajla társaságával ültünk a Gödör Klub kávézójában, és élveztük az örömjazzt. A jó zene különb hidat vert ember és ember közé, mint amire bármilyen politika vagy társadalmi mérnökösködés valaha képes lehet. Ugyanis, ha a politika egydimenziós irányából nézem magunkat, akkor mi legfeljebb egymásnak ősellenségei lehetnénk csak. Ő ez, én meg amaz. Azt is megkockáztatom, hogy a másik politikai identitását magasrendűnek elfogadni sohasem fogjuk tudni. A politika irányából az életünket egy lövészárokban kuporgó katona éli. Övét is, enyémet is. (Lehet, hogy mindezt csak én látom így!) Amikor jó zenét hallgatunk, olyankor csoda történik: az életem egyszerre két, egymással farkasszemet néző katona éli. A ránk kényszerített különböző uniformis alatt ez a két ember ugyanazt akarja: emberré válni, kimászni végre ebből a sárból, ebből a rozsdától, vértől, olajtól és gépzsírtól áztatott veremből, amit magunknak ástunk. Amikor jó zenét hallgatunk, akkor bennem két katona él.
Mondják, hogy az első világháborúban a szembenálló katonák nappal egymást lőtték a lövészárokból, esténként pedig a senki földjén kártyázással ütötték el az időt. Nem tudták hova tenni azt, hogy rokonaik, szomszédaik, barátaik (emberek!) voltak a túloldalon is. Vagyis hogy pontosan tudták. Ők tudták. Én itt és most kijelentem, hogy mostantól napom minél nagyobb részét igyekszem jó zene hallgatásával eltölteni, akár azon az áron is, ha a lelki valóságomba egész frontvonalak minden katonáit kell majd befogadnom, és nekik ilyen vagy olyan módon egy kis nyugodalmat adni, egy kocka vajat, lámpaolajat, egy meleg takarót.
Emlékszem, gyerekkoromban hétvégenként a rádió mellett ültünk, és vártuk, hogy kezdődjön az Oxigén. Akkoriban főleg a savas eső és a talajerózió volt a természetet fenyegető fő veszély. Az ózonlyukat csak később kezdték emlegetni. Hogy azóta mit találtak ki, azt nem tudom, rég nem követem már. Tudom, hogy a feledékeny tömegnek évről évre új influenzát ötölnek ki, régi-új háborúkat, ugyanúgy, ahogy új filmeket is kapunk. Kisiskolásként ott ültünk a bátyámmal, és Schmidt Egont hallhattuk a téli hónapok állatvilágáról. Korruptak voltunk: minden kijegyzetelt Oxigén egy pirospontot ért a tanárnál. Öt pirospont egy ötöst. Garantált az év végi kitűnő bizonyítvány. Akkoriban nem voltak vérre menő verekedések az iskolában, és ha a nagyszünetben be is kóstolták a bukott nagyok a kisebbeket, annak is legfeljebb sírás lehetett a vége. Nekem egyébként is szerencsém volt: a bátyám helyrerakta körülöttünk a hierarchiát, és általában szerettek is minket a többiek. Az agressziót akkoriban játékból űzték a gyerekek, így mindig a szenvedő félen múlott, meddig mennek el vele szemben. Megtanultuk érteni a másik jelzéseit, hogy mikor fáj, hogy meddig jó. Kialakult bennünk az empátia és az, hogy segítsünk a másikon. Az agresszió természetes és szükséges kelléke volt az életünknek. Ott ülök a rádió mellett, és valamelyik nem vonuló madár hangját hallgatom Schimdt Egon felvételéről. Közben pedig elképzelem magam tíz-tizenöt évvel késõbb. Egy vonat ablakán bámulok ki a behavazott szántókon keresgélő őzekre, és beírok magamnak egy pirospontot.
Utoljára lépett fel ilyen felállásban a Miújság? nevű zenekar. A Miújság? igen jól zenésít meg verseket, de nekünk más miatt is fontos: szerkesztőnk, Kata volt az énekesnőjük. Most Kata magánélete miatt kiszáll, így ma este, az Aranyhold kínai teaházban koncertezett utoljára zenésztársaival.
Az Amerikában élő ferences szerzetes könyvét 8-9 évvel ezelőtt olvastam először. Akkor én még tinédzser voltam, méghozzá egy olyan környezetben, ahol a kereszténység és az egyház éppen úgy körülvett és közegem volt, mint a levegő. Csak halványan emlékszem rá, mennyire izgalmasnak találtam a férfiaknak szóló kötetet. Így közel egy évtized távlatából olvastam újra Richard Rohr talán leghíresebb könyvét, A férfi útját. Ajánlott olvasmány apák és fiúk számára.
Csók István 1937-es, Margit-híd című festményén csodálkoztam rá a a villamosra, a bakdarura, és úgy egyben az egészre. Ugyanaz van, mint régen, na. Csak bele ne trotilozzák ezt is a Dunába. Nem azért van.
Educatio kiállítás minden évben van ugyanúgy, ahogy állásbörze is. Mint frissen végzettek megnéztük, hogyan tudnának az intézmények meggyőzni, hogy hozzájuk felvételizzünk.
Tegnap este megnéztük Wes Anderson filmjét, az Édes vízi életet. Régóta lógott a levegőben, úgyhogy nekivágtunk. A rendezőt nem ismertem, a szereposztásról fogalmam sem volt, így aztán csodás meglepetések értek.
Ha úgy érzed, hogy messze van tőled az Isten – Zsolt 139 Ha szomorú vagy – Jn 14 és Zsolt 146 Ha elhagytak az emberek – Zsolt 27 Ha bűnt követtél el – Zsolt 51 és 1Ján 1 Ha gondterhelt vagy – Mt 6,19-34 és Zsolt 43 Ha betegségben szenvedsz – Zsolt 41 Ha veszélyben vagy – Zsolt 91 Ha levertség vesz erőt rajtad – Zsolt 34 Ha bátortalan vagy – Iz 40 Ha elhagyatott vagy és félsz – Zsolt 23 Ha megfeledkeztél az Úr áldásairól – Zsolt 103 Ha hiányzik belőled az elszántság – Józs 1,1-9 Ha a világ nagyobbnak tűnik előtted, mint Isten – Zsolt 90 Ha nyugalomra és békére van szükséged – Máté 11,25-30 Ha bizalomra van szükséged – Róm 8 Ha örömöt keresel – Kol 3, Sir 30,31 Ha útra készülsz – Zsolt 121 Ha keserűség vagy túlérzékenység gyötör – 1Kor 13 Ha azon töprengsz, mibe fektesd pénzedet – Mk 10,17-31 Ha útmutatást keresel munkádhoz – Róm12
A Görög Katolikus Szemle 2008. augusztusi számából.
A Mesterkurzus-könyvek koncepciója mindig ugyanaz, egy-egy témát járnak körül egy-egy kurzuson elhangzott előadások írásbeli közlésével. A szeretőtartás, megcsalás is külön könyvecskét kapott.
Gergő - 2010. február 8. 16:03 
Kalep - 10:14 
Isti - 19:53 