Hősök

hosok

Valamelyik este egy rádiós beszélgetésben az új Ludas (Matyi) feldolgozásról volt szó. Az egyik alkotó elmondta, hogy igyekeztek úgy árnyalni a szereplők karaktereit, hogy a néző kénytelen legyen feltenni a kérdést: ki a ludas. Persze, amilyen a valóságunk, mindenki ludas. Mert hogy pozitív dolog-e háromszor visszaadni azt, amit az ember csak egyszer kap? Ó, anyám, dekonstrukció!

Sokszor eszembe jut, hogy akiket ilyen-olyan-amolyan történelmi vagy fiktív hősnek ismerünk, az esetek többségében, és persze a mai kor felől nézve közönséges terroristák. A csak felszínesen ismert, mégis gyakran emlegetett betyárok, a kurucok, a labancok, a honfoglaló-kalandozók, a robinhúdok meg mittudomén, Kohlhaas Mihály. Mai ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy jó-e, amit tesznek. Úgy értem: képzeljük csak el, amint valaki tesz valami igazán lényegeset. (Állatmenhely képeinek megosztása nem tartozik ide.) Ezen a ponton két párt három egymásnak ellentmondó közleményt ad ki, és mindegyik elítéli a tettet, három napilap négyféle interpretációval és jóslattal áll elő, a facebookon pedig idős urak és hölgyek kommunistázzák és fasisztázzák le egymást, miközben a fiatalabb arcok egyszerűen nyomják azt, amit addig is.

Ördögkatlan Fesztivál 2014. (Mit csinál Szabolcs, a punk az Ördögkatlan Fesztiválon?)

ordogkatlan_fesztival_2014_grundaktiv-1

Rárepül az asztalon felejtett fröccsre, a közértben veszi az alkoholt állítólag 90%-ban felszívó májkrémet meg a zsemlét, és félmosollyal kiabál oda — mondjuk így — disznó dolgokat a zuhanyzásból maguk köré csavart törölközőben örökké visszatérő, valóban nagyon jó nőknek. Szeretne velük aludni, ilyesmit próbál kifejezni, aztán a második napon össze is jön az egyik kis goás raszta lánnyal, aki a kvimbi miatt jött, de ha már úgyis itt volt, maradt. Egy haverja talán tud karszalagot szerezni.  Bővebben…

Forrásépítők

forras_grundaktiv

Számomra az egyik legbiztosabb jele annak, hogy létezik a világban a jó (úgy objektíve): vannak emberek, ha nem is sokan, akik járják az erdőt-hegyet, és kiépítik a forrásokat. Ez szerintem sokkal izgalmasabb, mint hogy ki milyen tracket nyom a facebookon, mire mozdul rá a közéletben vagy a politikában. Amikor az erdőben járva odatérdelek egy forráshoz, hogy a tiszta, iható vízből merítsek, mindig elképzelem az egykor itt térdelő építőt, amint formát ad a forrásnak, elérhetővé teszi azt minden ember számára, aki valaha erre fog járni. Ők majd, mint én, letérdelnek, és isznak.

Csak magamat

140 karakterben nem fog menni, de igyekszem gyors lenni, hisz kinek van ideje manapság arra, hogy olvasgasson.

Utaztam tegnap reggel a villamoson, kedvesnek tűnő BKV ellenőr hölgy harsányan kipréselte magából a jól megszokott felszólító mondatot. Tessék. Diákigazolvány nincs? De van, mutatom. Mutatnám, mert nem találom a pénztárcámban. Elvesztettem, elhagytam, ellopták, kölcsönadtam, ki tudja. Hibáztam. Ha két napon belül beviszem az Akácfa utcába, akkor csak kétezer. Fél nap szabadságot kivettem (1), hogy bemenjek az egyetemre, s kérjek igazolást, hogy diákra jogosult vagyok. A tanulmányi hivatalban senki sem várakozott, csak én, sorszámhúzás után 45 percig (2). A szintén roppant barátságos ügyintéző hölgy elmondta, hogy ő nem adhat ilyet, csak ha folyamatban van a diákigazolvány igénylés. Oké, mondom akkor igényeljünk. Nem, nem, az okmányiroda. Oké, akkor elmegyek és visszajövök. Jó-jó, de Neptunban be kell fizetni, s csak azután jöhet. Oké, akkor holnap visszajövök. Holnap nem vagyunk nyitva. Akkor hétfőn. Hétfőn se. A BKV-nál két napig lehet bemutatni a diákot, ellenkező esetben 16 ezer (3). A nőnek jeleztem, hogy akkor hétfőn beszaladok, és ügyfélfogadási időn kívül szépen nyomtat nekem egyet. Úgy vettem észre, hogy ezt az irányt ki tudtam volna forszolni, de annyira csikorgatta a fogát, hogy inkább nem mentem be az utcába. Biztos, ami biztos alapon írattam egy igazolást, hogy felsőoktatásban aktív féléven vagyok, hátha elfogadják a BKV-nál. Nem fogadták el, törvényi rendelet, hogy diák, vagy ideiglenes diák a yolo (4). A közlekedési felügyelet irodájában természetesen azt is megpróbálták megállapítani, hogy a bérletem hamis. Nem sikerült. (5)

snow

Folyó iratok

image

Úgy döntöttem, eléggé felnőtt vagyok ahhoz, hogy ne csak a háztartásba meg a tanulmányaimba fektessek be, hanem azokba a dolgokba is, amiket általában úgy nevezünk: a személyiség kreatív oldala. Ennek már vagy 15 éve, de még ma is remek dolog felmarkolni az engem érdeklő folyóiratokat. Ez már csak azért is nagy szám, mert rohadt nehéz valódi újságost találni. Aki nem hiszi.

Kagylók

leonardo_da_vinci_grundaktiv-1

Állítólag Leonardo a hegyekben sétálva kagylókat talált, és rögtön le is írta magának: nyilvánvalóan egykor tenger hullámzott ott. Elég magányos fickó lehetett (ezt életrajzírói is megerősítik), hiszen a többiek még évszázadokkal később is az angyalok játékának tekintették ezt a természeti anomáliát.

leonardo_da_vinci_grundaktiv-1-2

Nem irigylem őt. Ott állni a középkor és a modern határán — na ez biztosan kicsinálja az embert. Teljesen egyértelmű, hogy soha nem tudhatja, jó-e az, amit ő lát. Mármint: úgy van-e, és hát etikailag, szabad-e egyáltalán neki ezt így látni? Nem lesz-e az egész éppen emiatt még rosszabb?

-g-

Kullancs-teszt

kullancs_grundaktiv-1

Megtaláltam a bőrömben az idei első kullancsomat. Gyakorlott kiszedő vagyok, évente 4-5 ilyen parazitát szedek ki magamból. Ma reggel a feleségem kitalálta, hogy letesztelné a rádióban hallott lyme-teszttel a rohadékot. Én csak tartsak ki, ne piszkáljam, ne szedjem ki, mondta, és elindult a városba.

Aztán hazajött, elmesélte, hogy egyik gyógyszertárban sem árultak belőle. Meg nem is igazán hatotta meg őket a probléma, sem a kullancskiszedő szettet nem említették neki, sem azt a néhány beküldős-kielemzős lehetőséget, amihez szintén hirdetnek szetteket. Izgalmas a valóság, hogyan válik el egymástól az, amiről beszélünk, és az, ami tényleg hozzáférhető. A lyme-teszt ma egy városban nem volt hozzáférhető, úgyhogy a kullancs elhalálozott. Én még nem.

-g-