Komoly életbölcsességeket rejtettünk el az alábbi pár kockában. Aki először megtalálja, talán még jutalmat is kaphat.

Én mamuttaaa

Scythe ajánlásával

A napokban elhunyt Athina és Tomcat kutyája, ami egy átlagos netezőnek annyit jelentett, mint a buta TV-nézőnek Totó.
Rengeteget olvashattunk hősies cselekedeteiről, intelligens megnyilvánulásairól, s most eltávozott. Személyesen nem ismerhettem, de csodaszép és okos élőlény lehetett.

Álljon itt Athina megemlékezésének egy része, hogy mi se feledjük az okos és hűséges barátainkat – a kutyákat.

Ha az embereket nem is tudtam annyira érteni és szeretni, mert sokat bántottak, a kutyák nyelvén értettem és éreztem, és nem tudom elképzelni, miként dolgozom majd fel az elvesztésedet, drága barátom. Ha a most érzett mindent elsöprő hiány az ára annak, hogy te egy szabadabb, szebb és jobb életet kaptál valahol máshol, akkor vállalom, csak létezz valahol, valamilyen formában a világegyetemben… de hisz biztos létezel. Az ilyen csodák nem tűnnek el nyom nélkül, egyik percről a másikra, csak úgy…

Péntek este 9 óra körül értünk oda, persze elfelejtettem vinni egérpadot, de Kristóf segítségével megoldódott a probléma. Olyan jófej volt ugyanis, hogy hazament hozzánk a padért 10 óra tájékában a Moszkvától a Keletiig meg vissza, pedig biztos lett volna jobb dolga is. Köszi mégegyszer.

A Lan egész jól sikerült, bár lehetett volna jobb is. Top8-at hoztunk össze megint. Egy Kuli-mixszel meg a deadlyz-zel voltunk egy csoportban, Kuli durvákat lőtt, igazából ő hozta nekik az egészet. Deadlyzt megvertük [16-3]-ra, hihetetlen jó, pörgős meccsen, nagyon jól ment a nuke.
Ezután felsőágon kikaptunk a signs-tól és a flyerz-től is egymás után, így búcsúztunk. Reggel 7-re értem haza, a dirr szépen játszott, gratulálok nekik.

Aki még nem volt éjszakai lanos versenyen, annak csak ajánlani tudom, teljesen más hangulata van, mint egy nappalinak. Nincs ott a sok 15 éves kisgyerek.

Arról van itt kérem szó, hogy más dolgaim vannak, kisebb blogszünet van ennek okán. Most, hogy újraraktam a wint, csak úgy hasít Vietnám.
Valami elromlott a véleményezős pluginommal (csillagos), de nem tudom mi egyelőre. (mióta van csak egy csillag, amire rá lehet kattintani?)
Este meg PGCC Nightcup egész éjszakás, szóval jó kis péntek ez, na.

30Y – Ül és vár

Olvasói vélemény: 3/5 – lezárva

+ A zenekar honlapja

Ugye a hétfői napom olyan, hogy reggel nyolcra bemegyek, s este 7 után hazajövök. Így történt ez ma is, de nem minden nehézség nélkül. Nagyon örömteli módon Kela nem tartott a két valszámelőadás között szünetet, így 3/4 7-kor már haza is indulhattam. Épp jött is egy kombiné, amire nagy bőszen fel is pattantam Scootert bömböltetve a dobhártyámba.
Bambulva bámulok ki az ablakon, mikor hirtelen a híd után erős jobbrakanyar. Na, mondom, ez mi lehet? Gondoltam, hátha csak valami baleset volt, aztán kis kitérő után visszafordulunk. (Nem tudom, hogy feltételezhettem ilyet.)
A Mester utca végén realizálódott bennem, hogy ez a kocsi bizony a színbe megy. Gyors leszállás (ekkor már az is gyanús volt, hogy rajtam kívül csak 2 ember tartókodott a szerelvényen. Stirlitz felébredt.)

Blahán meg megint valami mérsékelt árpádsávoszászlós “beszélgetés” volt – már amennyire a fél perc várakozás alatt meg tudtam szemlélni a tömeget. Bácsi azt mondta, hogy koszos és lepukkant az Erzsébet-híd. Közben Baxxter Fuck the milleniumot ordított. Az összhatás minimum érdekes volt.

A placebo olyan orvosi művelet vagy készítmény, mely a páciens állapotának javítását kívánja elérni valódi beavatkozás vagy hatóanyagok nélkül, pusztán a kezelésbe vetett hit által. A placebo tehát “látszólagos gyógyszer”, amely azonban sokszor – lelki úton – tényleges javulást tud elérni.

huwiki

A placebohatás is ugyanezen az elven alapul, igazából orvosi beavatkozás nem történik, de a beteg úgy tudja, hogy igen. Az, hogy ebben hisz, segít neki a gyógyulásban. Egy halom orvosi szakterületről hallottam már eredményeket a témával kapcsolatban eddig is, tulajdonképpen egyet kivéve: a sebészet. Az orvosok nagyobbik része nem hisz ebben a gyógyítási eljárásban, s talán a sebészekre vonatkozik ez leginkább. Tudom, ez általánosítás, nem is állítom, hogy minden doktor ilyen.

Az Édesvíz könyvkatalógus legutóbbi számában jelent meg egy cikk a témával kapcsolatban, ahol Dr. Bruce Lipton számol be eredményekről. Idézek tőle.

Minden medikus hall arról, ha csak futólag is, hogy az elme kihat a testre. Némelyek ugyanis már attól is jobban lesznek, ha (tévesen) azt hiszik, hogy gyógyszert kapnak. Mikor cukortablettát nyeletnek velük egy-egy kísérlet kontrollcsoportjában, javulásukat placebohatásnak nevezi az orvostudomány.

Dr. Bruce Moseley szerint:

Minden sebész tudja, hogy a sebészetben nem létezik placebohatás.

Ennek ellenére kísérletet végzett, amelyben három részre osztotta a pácienseket. Az első csoportnál megnyirbálta a sérült porckorongot, a másiknál átmosta a térdízületet, eltávolítva onnan a gyulladást kiváltó anyagot. Mindkét eljárás megszokottnak számít az ízületi gyulladások kezelésében. A harmadik csoportot nem műtötték meg. Elaltatták őket, három szokásos vágást eszközöltek a lábukon, más azonban nem történt. Arról sem feledkeztek meg, hogy sós víz áramoltatásával keltsenek a térd átmosáshoz hasonló hanghatást az elaltatott páciensek mellett. Negyven perc elteltével Moseley összevarrta a bemetszést.
Ezek után mindhárom csoport ugyanabban az ellátásban részesült gyógytornával egybekötve.

Az eredmények meghökkentőek voltak. Hogy a műtöttek jobban lettek, abban még nincs semmi meglepő. Csakhogy a placebocsoport is ugyanúgy javult, mint a másik kettő! Dacára annak, hogy évente hatszázötvenezer beteget műtenek térdízületi gyulladással fejenként nagyjából ötezer dollárért, az eredmények nem voltak kétségesek Moseley szemében:

“A javulásnak semmi köze nem volt sebészi képességeimhez. A beavatkozás egyedüli haszna ezeknél az oszteoarthritiszben szenvedő betegeknél a placebohatás volt.”

Fura egy élőlények vagyunk mi, emberek.

Két dolog van a világon, ami csodálattal vegyes tisztelettel tölt el: a csillagos ég és a bennünk lévő szellemi univerzum.

Albert Einstein

20:00-ra volt megbeszélve a találka, gyakorlatilag senki nem ért oda időben. Nagyjából óra 20 körül tudtunk elindulni az előre lefoglalt asztalunkhoz az EK-ba. Igen Annabel, az Egyetemi Kávézóba.
Az inkább tűnt kocsmának, mint kávézónak, de megkaptuk az asztalunkat (3 kisebb összetolva – ennek eleinte nagyon nem örültünk, de végül megbarátkoztunk vele) és boldogok voltunk. Jött az indító söröcske. Mivel szerintem minden sör ugyanolyan és amúgy is inkább borpárti vagyok, ezért tökéletesen megfelel nekem az élet napos oldala. Csipi valami Holstein-hasonmást kért, duplaannyiért. Nem ízlett neki, cseréltünk. Nekem aztán olyan mindegy…

Két partit játszottunk, az elsőben utolsó, a másodikban pedig harmadik lettem. Hogy Degu mekkora egy makker… All-in alatt riverben lemákol. Kicsit volt csak durva a szitu, de sebaj.

Kocsmárosné aka bögyös kisasszony fütyülős akciót hirdetett, de nem olyat, mint amire gondoltunk (mi fütyülünk, ő táncol), hanem egyet-fizet-kettőt-kap páleszos bolondozást. Fejenként befektettünk két körre, s ez így – éhgyomorra – meg is hozta a kellő hangulatot. A mellettünk lévő billiárdasztalnál úgy ordítottak folyamatosan az éjszaka folyamán, hogy ki akarták őket vágni a helyről. “EMILIOOO” – a Diszkópatkányokban volt állítólag ilyen rész. Nem emlékszem rá sajnos.

Egy óra körül Gellért (ő nem ivott) elvitt minket a Moszkvára és a Blahára autóval, ennek örültünk nagyon. Utóbbi helyen Milánnal és a háremével találkoztunk, jövő héten már ő is jön pókerezni. Attól félek, egy idő után már nem fogunk elférni egy asztalnál.
Itt esett még meg egy olyan incidens, hogy leejtettem a zsetonos fakkot, s az összes zseton a földön landolt. Gondolom mondanom sem kell, hogy az éjszakai busz épp ekkor fordult be a sarkon. Csipi, azért jól esett volna, ha te is segítesz összeszedni, b+, nem csak a csajok. Végül a buszt elértük, nem kellett a megállóban tovább fagyoskodnunk.

Röviden tömören ennyi, legközelebb jövő szerda előreláthatólag.

Akik voltak: Csipi, Degu, Gellért, Kristóf, Rácz, Taki és jómagam.

Sétálok fel Vadival, Gyurival és Kristóffal az E épületben található lépcsőn, s bámulok jobbra az asztalokhoz. Épp felettem egy rövidszoknyás lány áll, szedelőszködik. A dolog természetét tekintve egész jól fel lehetett látni a combja felső részéhez vagy akár tovább is. Az eset Vadit is megihlette, kigúvadt szemekkel értetlenkedett. Hölgyeim, hát nektek semmi sem szent? Jelek és rendszerek előadás előtt egy ilyen látvány? Felkavaró.
Az előadáson egyébként különböző rendszerek gerjesztéséről is szó esett bevezető szinten, mintha Gyimóthy sejtette volna az “előtanulmányainkat”.

Miért olyan izgató dolog ez? A strandon minden lány bikiniben van, az egész combjuk szabad, ugye? Ott mégse tűnik fel annyira senkinek, teljesen megszokott és általános – bezzeg ebben a “rideg” téli napon. Nehogymá’ az agyam mondja meg, hogy mit találok izgatónak és mit nem! Teljesen kiábrándító.

Csütörtökön megint pókerezni megyünk, gondoltam adok egy kis ízelítőt, hogy mire lehet majd számítani a részemről.

Most értem haza egy 20 perce, reggel pedig 8-ra mentem. Ehhez és ahhoz képest, hogy túlvagyok egy Jelek és rendszereken, egy Szoftvertechnikákon, egy Operációs rendszereken, egy Számítógép hálózatokon és egy Valószínűségszámításon – mindegyikból darabonként kőkemény 90 percen – nem vagyok fáradt.

Rájöttem, hogy sokkal gyorsabban megy az idő, ha jegyzetelek. Persze nyilván sokat nyomott az is a latban, hogy az órák elején bemutatkozás volt (hiányoltam a gyermeteg beszámolókat, hogy ki mit csinált a téli szünetben – az általános iskolában is bejött), ennek ellenére vagy éppen ezért a szünet kezdetén megdöbbenve tapasztaltam, hogy arra gondolok: “máris vége?“.

Élvezetes kis nap volt, érdekes órákkal. A jelek már első órán is megvillantotta foga fehérjét, lesz ebből még negroszopogatás. A többi tárgy tetszik, és ez jó!

Tartozom nektek még az elmúlt heti AHL-lel.

Scooter – Break it up

Olvasói vélemény: 4/5 – lezárva

Megvan a hivatalos, második féléves órarendem. Lehet szörnyülködni. 32 kredit, napsütés, pára, a kedv már rég nem tart.
Nem ám, most újult erővel vágok neki a félévnek, idén tanulni fogok. Hajrá-hajrá, pörögjünk, holnap kezdünk!

Igényes nyelvhasználatkor az ember mellőzi a trágár szavakat és kifejezéseket, mert azok nem odaillőek. Miért? Mert ezt tanították meg nekünk kiskorunkban(jobb eset), esetleg a sok sikertelen állásinterjú után nőtt be etéren a fejünk lágya, de az is lehet, hogy apuci-anyuci befizetett minket egy vezetői pozícióba, s még mindig ontjuk magunkból az alpári szókapcsolatokat.

Orosz László – volt fizikatanárom – mondta mindig (lehet még most is mondja, csak már nem tanít engem), hogy ő bizony káromkodik, de minden egyes szavának jól előkészített helye, tartalmi és formai jelentése van. Én pedig egyetértettem vele, mert tényleg teljesen más, ha valaki így mondja, mint ha amúgy.

A magyar nyelv messze földön híres kifejezőképességéről, a csodálatos szóvirágairól, s nem utolsó sorban eget rengető káromkodásairól. Ki ne csinált volna már olyat, hogy külföldi ismerőseinek/haverjainak magyar trágárságokat tanított úgy, hogy nem árulta el azok valódi jelentését. Mókás szituációk alakulhatnak ki az esti tábortüzeknél vagy az Activity-parti közepén.

Egy közönséges tróger káromkodás, amit főleg a kisebbség (nem csak ők) produkál a tömegközlekedési járműveken legjobb esetben is szánalmas, ám amikor igazán überelik még saját szintjüket is, akkor már én érzem hülyén magam – miattuk. Essen itt szó azonban az igényes csúnyabeszédről inkább, mert hogy szerintem ilyen is van.

Egy ideges, stresszes nap után (nehéz ZH volt, megint túlórázni kellett, a főnök nem adott fizuemelést, a barátnőmmel/barátommal összevesztem, stb.) feszültséglevezetésnek is tökéletes, arról nem is beszélve, hogy sokkal nagyobb intenzitású, mint egy sima “nagyon”.
Nézzünk is egy példát:

- Hogy sikerült az állásinterjú?
- Nagyon rosszul.

- Hogy sikerült az állásinterjú?
- Kurva szarul.

Ugye? A másodikról süt, hogy a témát hanyagolni kéne, és menni kéne felejteni a legközelebbi házibuliba, míg az elsőre jön a válasz:

- Naaa, biztos nem lett annyira rossz!

De még itt sincs minden veszve, mondhatod pl. azt, hogy

- Nincs, a faszt nincs, kibaszott nyomorék voltam!

Ha az voltál, hát az voltál.

Nem szabad azonban túlzásba vinni a trágárkodást, ha valaki állandóan él ezekkel a nyomatékosításokkal, akkor az egész elveszti jelentőségét, s egyszerűen igénytelen, közönséges ember látszatát fogja kelteni az illető.
Jegyezzük hát meg mindörökre, hogy a káromkodás a nyelv része, de!

Továbbra sem ajánlott alkalmazása:

• sznob, kulturális rendezvényeken
• állásinterjún
• TDK konferencián
• munkahelyen a főnök előtt (ha te vagy a főnök, akkor persze minden további nélkül, sőt kifejezetten ajánlott, hisz úgyis minden alkalmazott parasztnak tart – ergo neked már mindegy)
• nagymama és nagypapa szülinapján
• általában akkor, ha a bölcs, megfontolt mérsékeltet akarod játszani vagy ha tényleg az vagy
• kisgyerek társaságában, ő ráér később elolvasni ezt a bejegyzést (egy kis papíron azért a zsebébe csúsztathatod az URL-t)

Az avatár szó a hinduizmusból ered, egy halhatatlan lény inkarnációját jelenti. Mi most nem ezt a vonalat boncolgatjuk.

Egész egyszerűen arról a kis képről van szó, ami a hozzászólásaid mellett megjelenik. Rengeteg honlap van ugye a weben, s ezek között is egyre több webes napló, amikhez hozzá lehet szólni.
Az internet előző korszakában még minden oldalra külön kis képeket kellett feltölteni, de ennek mára vége. Két nagyszerű rendszer oldja fel ezt a redundáns problémát: a gravatar és az mkavatar. Előbbi egy nemzetközi kezdeményezés, de jelenleg oda nincs regisztráció, így arról nem is ejtek szót. Itt lehet regisztrálni, ha olyat szeretnél.

Az mkavatar olyan szolgáltatás, ahova ha beregisztrálsz és feltöltöd saját képedet, az úgymond hozzárendelődik a megadott e-mailcímedhez. Ezek után a támogatott blogokon (mint amilyen ez is) az e-mailcím megadása után rögtön a kép is feltűnik.

Amennyiben se Gravatarod, se pedig Mkavatarod nincs, egy kérdőjel jelenik meg a hozzászólásod mellett.

Bemutatom az utóbbi idők legjobb videóját a Youtube-ról. Akkora hülye szóviccek vannak benne, hogy rendesen elkészültem, mire végignéztem. Teljes szívből ajánlom, minimális(~alapfok) angoltudást igényel.

Peti ajánlotta