Nyolcvannégy éves korában elhunyt Kurt Vonnegut, a modern amerikai regény mestere.

“Troy megvásárolt egy kerti padot, a számlát is jól eltette. Lerakta a padot a Central Parkban, majd – a barátjával – ráült és várta, hogy arra jöjjön egy rendőr. Akkor mindketten felpattantak, megragadták a padot, és elnyargaltak vele. A rendőr utánuk. Amikor beérte őket, Troy előhalászta a nyugtát: igazolta, hogy a pad az övé. Ezt jó sokszor végigjátszották. Lassan a Central Park összes rendőre felfogta, hogy Troy a saját privát padján ücsörög. Ekkor viszont Troy nekilátott, és a város tulajdonában levő padokat is kezdte ide-oda hurcolni. A rendőrök békében hagyták. Troy és társai hatalmas kupac padot halmoztak fel a Central Park egy félreeső zugában.”

Mi ugyan még csak a Macskabölcsőt és a Bajnokok reggelijét olvastuk tőle, de ezzel a két művel is a szívünkbe zárta magát ez a vén rohadék. Olyan volt ő Amerikában, mint ha egy gerendával szúrták volna szemen a szabadságszobor csukott szemhéjait. Kedves uram, nyugodjék békében, egy olvasója:

Gergo