K. J. helikopteren menekült az országból.
Délután – úgy öt óra felé – a zuglói SzDSz pártszékház körül fölrebbent egy helikopter, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a pártelnök vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, amelyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincset, és néhány Pókember képregényt.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta.
Legalábbis a Krisztinában ezt beszélték.

Gergo álhíre Kosztolányi nyomán.