Bár a cserkészet alapjait már a második búr háborúban, 1899-ben megvetette Lord Robert Baden-Powell, mégis az első hivatalosan megrendezett cserkésztábor évét (az angliai Brownsea Islanden) tartjuk az alapítási dátumnak. 1907. (A kommentekből Homártól megtudjuk, hogy maga az alapítás 1908-ban történt.)

Innen jól kiszámolható, hogy idén 100 éves a cserkészet, amit jól meg is ünnepeltünk április 27-29-én Miskolcon és Budapesten. Mivel elfogadjuk a cserkészet értékeit, megjelentünk a budapesti eseményen, bár a legjobb programokról időhiány miatt sikerült lemaradni.

A helyszín a budapesti Erzsébet tér volt, a Gödör mellett. Érdekes apropó, hogy idén Szent Erzsébet imaévet is tartunk. (A képen a cserkészindulót énekeljük, ezért a tisztelgés.)

A magyar országos vezetőtiszt, Solymosi Balázs köszöntötte a több, mint 74 megjelent őrs képviselőit.

Az érdekes programok között szerepelt többek között egy kerékpáros városnézés is. A programokra a regisztráció során lehetett jelentkezni, közöttük olyanokra, mint a falmászás három nehézségű falon, kézműves foglalkozások, városi hajsza, kenuzás a Dunán, számháború a várban, satöbbi satöbbi.

Az Erzsébet tér egy amolyan demonstratív cserkészközponttá alakult, információs táblákkal, színpaddal, sátrakkal. A cél az volt, hogy néhány nap erejéig váljanak láthatóvá a cserkészek a fővárosban.

Ami, mint látjuk, jól sikerült. A Deák tér környékén sétálók csodálkozására.

A missziós tevékenység kapcsán kijelenthetjük: nem az egészéségeseknek van szüksége orvosra.

Cserkészek és turisták a fővárosban.

Egyedül a HírTV stábjával futottunk össze. A Dunát is szívesen láttam volna, bennük még hiszek.

Népszerű program volt a falmászás.

Kezdetben a néptáncosokra nem sokan voltak kíváncsiak, hiszen mindenkit a saját programja érdekelt.

A kézműves foglalkozás elsősorban a kisebbeknek volt érdekes.

Egy pillanatra azt hittük, Badár Sándor (pl. in Kontroll) is megjelent a színen, de nem ő volt az.

Sokan családjukkal jöttek el – jó volt látni, hogy a hétköznapokban is boldog és sikeres emberek alkotják a cserkészetet.

Idővel végre a néptáncos színpadon is mozgás támadt, és újra leesett az állam, hogy milyen érdekes elemei vannak a magyar kultúrának. Irigységgel vegyes lenyűgözöttség, azt hiszem ez illett rám.

A cserkész minden cserkészt testvérének tekint. (4. cserkésztörvény)

Minden korosztályból találtunk képviselőket.

Naná, hogy Gege a legnehezebb falon próbálkozott!

A kiscserók pedig egészen biztosan nem azon röhögnek, hogy már húsz perce szenved a feljutással…

Fotóskolléga.

A lányok is megmutatták, hogy ők is tudnak ám táncolni.

Sőt, énekelni is.

Aztán a fiúk ismét előkerültek…

…hogy táncba vigyék a leányokat…

…amit öröm volt nézni.

Persze nem volt kötelező beszállni a táncba, voltak, akik csak a fűben heverésztek, és élvezték a napot, beszélgettek a nem cserkészekkel, vagy távolról érkezett cserkészekkel.

A cserkészek jellegzetes fejfedője, a búr kalap.

Ismét családi kép, és ismét a vezetőtiszt.

Közös ebéd.

Sokan pihentek meg a téren megnézni, hogy mi is folyik itt.

Az egyetlen komolyabb program, ami belefért az időmbe, a közös kenuzás volt. Az UTE teleptől (kb. Árpád-híd) eveztünk le 30-40-es csoportokban a Lágymányosi-híd alá, tehát keresztül a Duna belvárosi szakaszán. Erre az útra nem vittem magammal a fényképezőgépem, amiért hálát adtam az égnek, miután mellettünk a sükösdi cserkészek beborultak. A találkozó mottóját (100 év vagány…) felemlítve úgy döntöttek, csuromvizesen, értékeik egy részét elveszítve is folytatják a kenuzást, úgyhogy mindannyian büszkék voltunk rájuk.

Eddig tart az én rövid képes beszámolóm, sok mindenről lehetne írni, mik voltak még, kikkel találkoztam, hogyan reagáltak rám, mint nem cserkészre a találkozón. A cserkészetet egy teljesen pozitív előjelű mozgalomnak ismertem meg, amely egyaránt hozzájárul az emberek testi és lelki fejlődéséhez, és olyan keretet biztosít, ahol az ember a társadalom egészséges tagjaként élhet közösségi és magánéletet is. Gege meghívott a nyári csapattáborukba is, ami egy még érdekesebb műfaj, és a filmélményekkel és elképzelésekkel szemben egy valóban embert próbáló esemény.

Még egy kiegészítés: cserkésznek nem születni kell. Én is 18 évesen találkoztam először testközelből a cserkészettel.

Gergo