Bár megfogadtam, hogy csakazértsem írok politikai véleményt, most mégis kénytelen vagyok. “Nem adjuk fel, én sem adom fel” – mondta ki a miniszterelnök.

Többről van itt szó, mint az MSZP nevű sokszoros utódpárt (a pöttyös kutyát is dalmatának hívjuk) jövőképéről. Ez egy országos (világméretű?) reprezentatív felmérés. Bedobjuk a gumicsontot, és megnézzük, mekkora hullámokat kelt, melyik parton mennyi idő alatt oltódik ki. Mit ír az újság, mit mond a közbeszéd, mit ír a közíró. Mit ír a blogger, mit kommentel a hozzászóló olvasó, mit beszél a család.

Arról beszélni, hogy folytatjuk, amit elkezdtünk, hogy a reform nem lassul.

Hallgattam ma a rádiót, ahol orosz és amerikai szakértők arról beszéltek, hogy Európa a perifériára szorul, és már most sem tényező! Érted, érted, miről beszélnek? Hogy te nem létezel! Fogd már fel, hogy erről beszélnek! A nemzeti múlttal, történelmi tudattal rendelkező országokat nem mennyiségileg, hanem minőségileg teszik jelentéktelenné. Reform, gyorsulás, ilyen-olyan gazdaságpolitika ott, ahol a rádióban arról beszél két világhatalom, hogy te kedves hallgató, te nem vagy többé tényező?!

Közben a kortársaim, fiatalok, komoly fejjel, meggyőződésből nyomják nekem, hogy a magyar az nem különb nép, mint a többi. Az a Magyarország, akit soha nem tudott a saját koronája alatt egyesíteni a világi uralmat megtestesítő Német-Római császár, az nem különb? Tudom, sovány érv. Felejtsük már el a múltba tekintgetést, igaz? Abban az országban, ahol a nyakkendős marketingkommunikáció szakember arról beszél nekem a rádióban, hogy a külföldi nagyvállalat milyen értéket (!) teremt (!), ott még el is hiszem, hogy valaki valóban csak egy puttó kis kelet-európai kis izének tart minket.

Időről időre felteszik a kérdést, politikai nyilatkozatokba kódolva. És akkor most válaszolunk. Elolvas minket az elhárítás, talán egy káderlap is hízik valahol. Nem politikai ez, hanem reprezentatív felmérések sorozata, és nem tudni, mire megy ki a játék.

A kép forrása: index.hu

Gergoz