Nem, nem, nem!

Egyrészt tanulok, és mégis eljutott hozzám – egy izgatott telefon: “Te figyelj, ezt hallanod kell, most azonnal ide kéne jönnöd, hogy együtt hallgassuk meg!” – hadarta nekem a telefonba, és elképzeltem, ahogy közben a topog a lábával, és mosolyogna, mint mindig, ha nem volna ilyen izgatott.

Másrészt meg eldöntöttem, hogy nem, nekem ez nem fog tetszeni. Manu Chao lejárt, kész, hogy Palesztináról meg Jeruzsálemről énekeljenek nekem 2007-ben, egy olyan világban, ahol Tony “Szaddamnak vannak tömegpusztító fegyverei” Blairből valami békeügyi felelőst akarnak kreálni, és ismét a fegyverkezési verseny a poén az amerikai és az orosz elnök között… Hát nem, erről szó sem lehet.

És vacsorához feltettem a dalt. És megállapítottam, hogy a szirénákat kivéve úgy indul, mint az elmúlt évek neves electro csapatainak zenéi, Air, Morcheeba, Moby ugrottak be az első taktus hangulatáról. Aztán kapunk az arcunkba refrént meg villanygitárt, izgatott dobot és Manu Chao tipikus énekhangját, meg ezt a furán kevert kétnyelvű szöveget. Váratlanul szóló, a dob csak üti, a refrén ismét körbejár, és mindez meghallgatható és letölthető Manu Chao honlapjáról. Itt is gratulálok neki, meg majd ha lesz időm, akkor emailben is.

Természetesen már klip is van a dalhoz, amolyan animáció. Szegényekkel, mindenféle indiánokkal, királyokkal, boldog és boldogtalan emberekkel mindenféle előjelekkel az életben. Szállnak a rakéták, béke helyett mindenütt háború folyik. Go Masa! – Légy Tömeggé! – Csak mert valahova behajtottak az ENSZ tankjai, attól az még nem lesz demokrácia.

Közben előkerült egy Kusturica által rendezett klip is, íme:

Gergo