HK választás és karácsonyi pénz ügyében kell most dönteni a BME-n. Első téma a szokásos, mit is jelent a második? Akarod-e, hogy? Nem, nem akarom. Semmit nem akarok.
Szóval, hogy csak az elsősök kapjanak karácsonyi pénzt? Gondolkozzunk! Ha csak ők kapnak, akkor fejenként kb. 70 ezer Ft üti a markukat így az ünnepek előtt. Á válasz.
Mindenki kapjon, ahogy eddig is, ez kb. 15 ezer Ft-ot jelentene minden BME-s polgárnak. Bé válasz.
Csak azok a személyek kapjanak pénzt, akik szavaznak. Nem tudom ez milyen paraszt opció, de nekem tetszik, hiszen ha nem lennének parasztok, akkor nem lenne mit enni. (kb. 50 ezer Ft/feux) Cé válasz.
Most pedig elhúzol szavazni és benyomod vagy a B-t vagy a C-t vagy mindkettőt, s nem engeded, hogy a sok nyomoronc (elnézést) elsős – akiknek 1/4-e meglép az első év végén – benyúlja egyetemünket és minket. Értem?
Kurucinfo kommentár: Az ötletet felvető HK-s képviselő címét és telefonszámát várjuk!
Yang Liu 1976-ban született a kínai Beijingben (Peking), 1990 óta Németországban él. Designer diplomáját 2000-ben szerezte a University of Arts Berlin-ben. További életrajzi információkat a személyes oldalán taláhatunk, most azonban a West meets East kiállítására szeretném felhívni a figyelmet, amiben a németországi és a kínai populációt hasonlítja össze. Beszéljenek a képek helyettem!
Mi az a Geocaching? Műveletlen mivoltomra való tekintettel már meg sem lepődtök azon, hogy csak az elmúlt héten, pontosabban most a hét elején hallottam a dologról. Kitti mesélt, majd másnapra (keddre) meg is beszéltük, hogy indulunk.
Akkor most mi is ez? (tovább…)
Kinek mi jut eszébe erről a szóról: “vállalat”? Nem a pontos definícióra gondolok, azzal gondolom sokan tisztában vannak legalább nagyjából, inkább azt kérdezem, mire asszociálsz mikor meghallod, vagy milyen érzéseket vált ki belőled a szó? Merthogy ebben a büdös nagy kapitalizmusban bizony a vállalatoktól forog a világ. Ami érdekes az az, hogy a legtöbbünk az egyes vállalatokra sokszor úgy gondol, mint egy személyre. Na nem mint a szomszéd kölkére. Sokkal inkább mint valami modern arisztokratára, akinek a mienkével összehasonlíthatatlan vagyona és hatalma van.
Eredetileg a mai sztrájkról terveztem volna írni egy hosszabb elemzést, de ezt most rövidebbre fogom, hiszen az esti tüntetésecskébe csöppentem bele, most kivételesen akaratomon kívül.
Véletlenül ránéztem a Webcsatorna nevű nem is tudom mire, és ott láttam, hogy Bérczesi Robival, a Hiperkarma-fickóval készítettek interjút. Azoknak is ajánlom megtekintésre, akiket egyébként nem hoz lázba a téma. Nagyon tanulságos.
Robi volt az, aki miatt elkezdtem zenével foglalkozni. 2002-ben a Szigeten a mobilvécére vártunk, amikor a mögöttünk álló sátorban véget ért egy koncert, és pár perc múlva egy srác megmutatta, hogy a világ legjobb zenekarának dobverőjét tartja a kezében. Szeptemberben egy kedves barátom elküldte postán a Hiperkarma első lemezét. Kölcsönkértem egy diszkment, lehajtottam a fejem a kollégiumi szoba asztalára, és három napig fel sem álltam onnan. Úgy tetszett, ahogy addig semmi.
Azóta megvalósult minden, amire vágytam ezzel a kedves sráccal kapcsolatban. Számtalan koncertjén ott voltam, lyukasra hallgattam a lemezeit és írtam róluk, beszéltem vele személyesen, a dalait megtanultam gitáron… És most krisztusképpel nézzük egymást, ő odabenn, én idekinn… Azt mondja “vicceltem”. A legemlékezetesebb az a koncert, amikor először tapasztaltam meg, milyen érzés, amikor Dob+basszus első hangjaira egyszerre ugrik fel a tömeg, és ettől megmozdul alattunk az A38 hajó a Dunán. Az első sorokban álltam, és az énekes a szemembe nézett. Hangot találtunk egymással. Bevallom, megkönnyeztem ez a videot. Hetedszer megy le.
A 2007. november 20-i Fókusz felfedezte a Grundaktív blog Tiëstoval kapcsolatos írását, és olvasóink hozzászólásait használta fel ahhoz a hírhez, amelyben azzal foglalkoztak, fel szabad-e dolgozni, újra szabad-e gondolni a Himnuszt. Sosem kételkedtünk abban, hogy közösségi blogunk értékeit hamar felfedezi a média mainstream ága. Úgy gondoltuk, külön írást szentelünk ennek az ügynek. Nézzük csak, mit kell tudni a médiatörténeti eseményről!
Mert valami kell. Tudom, páran rázzák már az öklüket, hogy ez az undormány kapitalista karácsony, de ilyen világban élünk, és ritka az az ember – kivéve akiknél a vallás nem ünnepli -, aki nem áll elkámpicsorodva a karácsonyfánál, ha nem kap ajándékot. A női lény meg halmozottan szeret ajándékokat kapni. De nem akármilyet. (tovább…)
Az megvan, hogy Kína gazdasága a Sanghaj-Hangzhou mágnesvasút sebességével, töretlenül növekszik? És az, hogy ha lakói elérik a nyugat által propagált általános pazarlási szintet, akkor az kellemetlen hatást gyakorol majd az ökoszisztémára?
Érdekes ország ez a Kína. Volt ott már minden, Mennyei Birodalom, Kulturális forradalom, és egy ideje már magántulajdon is van. Ha kicsit belemegy az ember, sokféle dolgot megtudhat Kínáról, de egy biztos: valódi, egységes képet aligha szerezhet róla bárki is. Egyrészt épülnek a kékablakos felhőkarcolók, másrészt meg ép ésszel felmérhetetlen tömegeket telepítgetnek odébb egy víztározó megépítése miatt. Persze ez már nem egy Belomorkanal, meg különben is, aki a tévéből tájékozódik, az meg is érdemli, hogy zsigerből hülyének képzeljen mindenkit, akinek nincs a kezében a távkapcsoló. Hogy valójában milyen lehet Kína? Sárkányos? Buddhista? Hong Kongos? Tiltott városos? Riksás? Halpiacos? Emeletes? Mosolygós? Háborús? Szegény vagy épp mérhetetlenül gazdag? Folytathatnánk a sort a végtelenségig a szokásos sztereotípiák előcibálásával. (tovább…)
Illegális nevezettel bővült az Australian Supercar Race, ugyanis egy elvetemült erszényes saját fejlesztésű robogóján – a lábán – készült megtenni azt a versenyt, ahol az autók a 200 km/h-s sebességet is elérik. Hogy milyen megfontolásból tette ezt, nem tudni, többen szerelmi bánatot gyanítanak a háttérben. Annyi bizonyos, hogy a “Röhögj a halálon, rúgj egy hal(a)t állon!” bölcs keleti mondást félig-meddig megfogadta. Videók a tovább után. (tovább…)
A Google megint nem bírt magával, hággesztött egy új mobil-oprendszert. Na jó, azért nem amolyan ground-up módon, hanem fogták hozzá a Linux kernelt, és arra építkeztek. Ami valljuk be, igen jó húzás volt akármerről is nézzük. Ha itt vége lenne a dolognak, akkor lehetne mondani: igen, és? Beállt a Win Mobile meg a Symbian mögé a sorba. De nincs vége.
Nem mindenki dobja ki elsőre lazán és könnyedén hat dobókockával a 666666-ot. Valakinek sikerült Gergőnél Kafkáz koncert előtt. Pedig nem akartam, csak heccből gurítottam egyet.