Minden Kedves és Kedvetlen Olvasónknak Boldog Új Esztendőt Kívánunk! Sosem értettem, hogy miért kell a sikerekben gazdagot is odatenni, ezért most sem teszem. Talán a boldogság elég lesz 2008-ra, nekem mindenféleképp, a sikereket meg nyeljék le a marketingesek. Legyetek jók, bulizzatok nagyot, s aztán mindenki újultan, pihenten kezdje a január 2-át. A vörös abszint legyen kísérőtök utatokon!

Hosszú idő után – cirka nyolc év – van tévém. Bekapcsolom, és jön a levegőből a műsor. Hiába jóárasítja a júpíszi a tányéros tévét, hiába a kábel, ez itt JÖN!

(tovább…)

Pontosan egy éve került publikálásra a b3ck.NET – blog első bejegyzése, ami ugye a jelenleg is működő Grundaktív jog- és névelődjének tekinthető. Az elmúlt esztendő sok szempontból változékony volt, próbáltuk megkeresni a helyünket a magyar blogoszférában, új írók, szerkesztők csatlakoztak, majd szeptember-október tájékától vendégbloggereknek is helyet engedtünk. Azóta több helyről kaptunk visszajelzést és megerősítést, hogy amit csinálunk, az jó. Szerintünk is, élvezzük az egészet.

Köszönjük Nektek, hogy kulturált formában szóltok hozzá és írtok, a félnótás netbetyároknak pedig, hogy eltűntek, s így leállhattam a ganajozással. Reméljük a második esztendő is legalább ilyen jó lesz, mi mindent meg fogunk tenni. Sziasztok!

Életemben csak két olyan film volt, amit képtelen voltam végignézni. Az egyik az Asterix és Obelix: A Kleopátra küldetés volt, a másik pedig a Diszkópatkányok. Előbbit 5 perc után kapcsoltam ki, utóbbit kb. 25 percig bírtam. Előbbi egyértelműen elfuserált poénokkal apellált, utóbbi esetében rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg védőoltást kaphattam ellene, mert arra se jöttem rá, min kéne nevetni. Egy ideig próbáltam rájönni, mit szerethetnek benne, de annál jobb választ sosem kaptam, hogy “ez életem filmje”. Valaki mondja meg. Ne kíméljetek.

(tovább…)

Nézzük, milyen mókákkal tehetjük tréfássá a Szilvesztert, hogy az a közös kacagás ünnepe legyen!

(tovább…)

Egy egyeseknek szimpatikus, másoknak ellenszenves fiatalember Petárdastop Kommandót szervez. Szilveszter éjjelére tervezi a csapat felállítását, majd mászkálnak Budapesten, és csúnyán néznek, esetlegesen csúnya dolgokat is tesznek azokkal, akik nem tudják értelmesen használni ezt az eszközt.

Igazából sosem petárdáztam még Budapesten, sőt nagyvárosban sem. Messze-messze innen, egy vasi faluban nevelkedtem, ott már december előtt ment a szervezkedés, hogy ki tud Ausztriából petárdát hozni, meg hogy hány schillingért. Emlékszem, volt a zöld fajta petárda, az a hagyományos, egyszer eldurranó változat, meg a piros, amely hármat durran. Mindig beszereztünk egy-két csomaggal – ugye egy csomagban 100 rúd van -, aztán a lelkesedés harminc darabnál elfogyott, a maradék meg a következő évre rendszerint bevizesedett.
(tovább…)

Lassan véget ér a 2007., érkeznek a hosszú összefoglalók, magyarázatok – főleg saját magunk számára -, túrórudikampány a 2008-as fogyasztásért, fohász egy rutinszerű magyar gólért Málta ellen. Klára és Anikó asszonyéknál is elfogyasztották azóta a frissen sütött, hagyományos halétket, s most teli hassal pihennek Szerbiában, illetve a vidéki, családi összejöveteleken, hogy férjuraik aztán újult erővel hitethessék el az országgal évértékelő beszédjük tartalmát. Sok babot!

Zene lesz itt, nem más, kicsit még bírjátok, mindjárt jön!
(tovább…)

Békés, Boldog Karácsonyt mindenkinek! Ma az ország nagy többsége otthon vergődik, és nézi az okosabbnál-okosabb műsorokat a tévében. Halászlé, kocsonya meg bejgli. Ez kell mindenkinek.

Egyszer régen, a megállapodás szerint több, mint 2000 éve megszületett egy ember, akit néhány évtizeddel később megostoroztak, felszegeztek egy keresztre, majd eltemettek. Feltámadt a halottak közül, és most fentről figyel ránk. Jó pár évvel később erről a tortúráról egy amerikai ürge filmet csinált, s miközben gyűlöletkeltőnek nevezték meg történelem hamisítónak, addig Oscar-díjra jelölték, és Mel már készülődött is, hogy maja körökben is gyerekeket ijesztgessen.
(tovább…)

Gondolkoztam, hogy mivel is lehetne benneteket meglepni így Karácsony alkalmából, Kedves Olvasók. Végül úgy döntöttem, hogy egy mesét adok nektek. Wass Albertet azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom, remélem sokatok szereti, tőle hoztam egy mesét. Egy karácsonyit. Fogadjátok szeretettel.
(tovább…)

…és közeleg a karácsony – sőt, határozottan itt van, érzem a szagát -, akkor lát ám az ember csuda dolgokat.

Már néhányszor megpróbáltam összehozni azt a varázslatot, hogy minden filmem és zeném egy helyen legyen és azt bárhonnan el is tudjam érni valami emberi módon, ahol legalábbis netet lehet csiholni a levegőből. A dolog első része nem is nagy kihívás, a második annál inkább. Arra bizony van egy rakás alternatíva, egészen a triviális megoldásoktól a legnyakatekertebbekig.

(tovább…)

Az estét Kittinél töltöttem, Dáviddal együtt hármasban tekintettük meg a Félbetépve c. fantasztikus szellemi magasságokba emelő füves kultuszfilmet. (lol! cin!) Viccet félretéve unalmas, középszerű kaka, nem ajánlom senkinek, maximum befüvezve. Hogy mire adtak az IMDB-n 6.1-et az kérdéses, talán az egyedien gusztustalanul kivitelezett reptetőeffektekre.

Szerencsére a film felénél – 90 perces várakozás után – megjött a pizzánk, s a késésnek köszönhetően három darab bónusz palacsintát is kaptunk. Üdítően hatott, mondanom sem kell.

Tömött bendővel aztán elkezdődhetett a karaokee, csodálatos hangunkról nem csak magunk, de a szomszédok előtt is tanúbizonyságot tettünk. Közben felcsusszant Kitti notijára a Guitar Hero 3, azt is kipróbáltuk, de sajnos élvezhetetlen volt, mert néha még a minimum grafikán is beszaggatott. Címszavakban ennyi, aztán persze ott kellett volna lenni, de ti nem voltatok! Csak mi! Te, Te és én.

Drágulnak a postai szolgáltatások, így a levélfeladásért is többet kell majd fizetni. Először nézzük a tényeket, aztán légyszi válaszoljatok egy fontos kérdésre! A posta.hu oldalon a következő szöveget találtam:

(tovább…)

Egy egyszerű hétköznap volt ez, semmivel se több a mindennapi kenyerünknél. Reggel hangya módjára ébredt a város, mindenki a megszokott keddi ritmust próbálta felvenni, több-kevesebb sikerrel. Aztán valami megváltozott. Egy pillanatra minden elcsendesedett, amikor megláttam a konyhában karcsú alakját, kecses testét. Félig a padon feküdt, s onnan próbálta kedvesen mosolyogva elérni, hogy játsszak vele, becézgessem, s simogassam ruhájának finom, puha szálait. Nem bírtam ellenállni, megtettem, amire vágyott.
(tovább…)

Tegnap megszavazták a… de mit is?
(tovább…)