Isti megírta a maga rövid kis beszámolóját arról, milyennek találta az első Grundaktív találkozót. Kiderült, hogy Véndiák nagyon jó hely, csak nem a diákok pénztárcájához igazítják az árakat. Kiderült, hogy tudunk egymással beszélgetni, csak nem jövünk elég messziről ahhoz, hogy az egyetemi dolgokon kívül egyéb témákat is felhozzunk. Kiderült, hogy szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a találkozóval.
Nagyon fontos, hogy megtaláljuk az ideális helyet. Ahol az is jól érzi magát, aki egy kávét akar inni, és az is, aki a cigi-fröccs kombóra szavaz. A Véndiák nagyon jó törzshelyünk lesz, ha már eléggé ismerjük egymást ahhoz, hogy egy folyamatos, felszabadult beszélgetés kerekedjen ki. Számomra érdekes volt, hogy nem kell inni ahhoz, hogy új arcokkal ismerkedjem meg. Hozzám a pálinka és a fröccs hozzám tartozik, zavarban is voltam. Ha valakinek nem néztem eleget a szemébe, akkor az ezért volt.
Scythe-tal elugrottunk utána két laza fröccsre Wichmann kocsmájába, ahol maga a mester zenélt együtt cimboráival. Gitárok, hegedű, énekszó búcsúztatta a napot, mi meg csak néztünk, hogy ezt ennyire jól lehet még Budapesten. Krúdy ott könnyezett velünk. “Te, nekem ez itt Budapest közepe” – mondtam magam elé bökve, de hogy Scythe a fröccsömet vagy a kocsmát értette ez alatt, azt nem tudom. Az biztos, hogy egy szép, napos koraeste Wichmann vendége leszek egy nagy tál frissensültre.
Gergo