Figyelem, társadalmi megosztottságról szóló írás! Aki nem akar ilyet olvasni, ne kattintson. Köszönjük.

A Litera.hu könyvesblogján (és így az index.hu címlapján is) megjelent egy interjú egy Robert Menasse nevű fickóval. Az író úr a következő meglepő mondatokat szövi bele fontos mondanivalójába:

“A 17. században az inkvizíció üldözött és meggyilkolt 6 millió zsidót. Ezt ma már mindenki lezártként, történelemként kezeli, de a hetven évvel ezelőtt meggyilkolt hatmillióra senki nem mondja, hogy lezárt múlt, hanem igenis közünk van hozzá.”

Az átlagolvasói jóindulat arra hajt minket, hogy feltételezzük, Menasse csupán intertextualizál, és mintegy beemeli az egyik kontextusba az idegen textust. Így megy ez, posztmodern van. Ha íróék úgy döntenek, hogy akkor most reflexió meg dekadencia, akkor az, és punktum. Nem kell félni, Menasse bácsi is szépen kiműveli a csóri magyart.

Mert ez az inkvizíció, ez szépen felhasználható mindig. Hogy azok is! Nézd meg magad, büdös keresztény? Fura egy világ van, ha idejön ez az úr, és körülbelül ezt tartja a legfontosabbnak elmesélni a fejében kavargó dolgok közül. Nem szeretném lebecsülni az író érdemeit, és valószínűleg engem is minősít, de én róla soha a büdös életben nem hallottam. (Nagyon halványan rémlik a neve.) Ha nincs ez a cikk ezzel az állandó hatmillióval, akkor valószínűleg eltelt volna úgy a következő két-három év is, hogy ezt a nevet egyszer sem írom le. Boldog tudatlanság, vagy a fene tudja.

Elgondolkodtat, hogy végülis honnan szedte ezt az újabb hatmilliót. Mert most vagy az van, hogy én vagyok tudatlan, hiszen ezt az inkvizíciós hatmillát aztán végképp nem kezelem történelemként. Vagy az van, hogy Menasse úr pokolian jó író.