Európa-bajnokság: egy olyan történés, ami sok-sok focibarát egyik kedvenc sporteseménye. Közülük jópáran már hónapokkal a megkezdés előtt várták a kezdő sípszót, sokuknak fogalma sem volt, hogy az Eb előtt egy héttel még tartott a magyar bajnokság hajrája. Szövetségünk sem tudott róla, hisz válogatott mérkőzések is voltak, de ez egy másik történet…

Szóval én korábbi tapasztalataimból kiindulva már nem vártam sokat tőle, de persze megnéztem, mert szoktak lenni jó meccsek. Előre leszögezem, a németeket, a franciákat és a portugálokat nem kedvelem, a hollandok és a horvátok szimpatikusak. Az összes meccset láttam, kivéve akkor, amikor fociztam, illetve volt egy vb-selejtező kézilabda meccs is.

Személy szerint alig tudok pár olyan mérkőzést mondani, amik színvonalasak voltak, számomra meglepő módon főként a német meccsek emelkedtek ki, a legtöbb csapat ritkán játszott jól és volt pár katasztrofális teljesítmény is. Azért az oroszokat külön ki kell emelni, rajtuk látszott, hogy azon túl, hogy egész jól fociznak, szeretnének is focizni. Számomra ez a legfontosabb.
(tovább…)

A dolgozó ember este hatkor hazaért, és elindult jegyet venni a VOLT fesztiválra. Drága, a rohadt életbe, de egy nap szórakozás (és erre félve gondolt) talán még neki is jár. Tévedett.

(tovább…)

Egyszer egy fogadáson gépsonkás-sajtos–ananászos szendviccsel kínáltak. Akkor még nem tudtam, hogy egy igazi gasztrogiccset toltak az orrom alá.

(tovább…)

Christophe Barratier megmutatja, hogy egy sokadik Holt költők társasága interpretáció is lehet hátborzongatóan jó.

(tovább…)

Sajnos megint elkéstem.

(tovább…)

Ebben a percben lett vége az egyik kereskedelmi adón az Angyalok és démonok c. dokumentumfilmnek. Sajnos a tévénk és az antennája olyan jellegű recsegéseket produkál, ami miatt bizonyos betétek az adásból nézhetetlenné válnak. Egyértelműnek tűnik az ötlet, hogy egy nyugodt 45 percemben újra megnézzem a filmet, mivel nagyon érdekes dolgokat feltételez és állít az Illuminati nevű titkos társaságról.
(tovább…)

Tegnap este Honfoglalóztunk Szjmnnal meg a Tavasszal, és épp lefekvés előtt még megkérdezte a Tavasz, hogy van-e kedvem ma délelőtt találkozni, és elmenni valahová. Egy feltétele volt: két keréken megyünk. Ő bringával jött, én meg rollerrel. Régóta a fejemben volt két múzeum, az egyik az Ernst, ahol visszajáró vendég vagyok, a másik pedig a Dob utcában található bélyegmúzeum. Az egyik letaglózó volt, a másik inkább felháborítóan szar. Meg a Tavasz vett katicabogaras barackot is, de kiderült, hogy finnyás vagyok.

(tovább…)

Itt a nyár. A lányok Müller Péter Szeretetkönyvében rózsaszín kijelölő filccel húzogatják át a mondatokat a strandon, és a fiúk napszemüveg mögül nézik őket. A könyv persze drága szórakozás, mondhatni: olvasni luxus. Néha mégis kötelezően be kell szerezni egy-egy kötetet.

(tovább…)

Belépett a boltba. Nem volt megállás. Ahhoz túl messzire ment.

(tovább…)

Nagy fába vágta fejszéjét az olvasótáborának bővítése érdekében mindent megtevő Heti Válasz: Három héttel ezelőtt két közismert és kedvelt médiaszemélyeséget hívtak meg, hogy kulturált keretek között, egy budai kávéházban folytassanak le egymás között egy vitát a mai magyar politikai elitről. Ha jól tudom a konkrét téma sem volt ilyen egyértelműen meghatározva, de mi más is lehetett volna, ugye.
(tovább…)

Szerintem ez itten a filmművészet egyik remeke. Akárhányszor képes vagyok újranézni. Mindig is olyan akartam lenni, mint Chris Stevens, a Miért éppen Alaszka rádiósa.

Akit nem érdekel, ne lapozzon.

(tovább…)

Régen szólt már a szobámban Kispál, csak a 20 éves duplát pakolom be néha. De tegnap este véletlenül szembejött a kedvenc dalom, amit éjszakákon át hallgattam gimis koromban a kollégiumban. Pedig milyen kis béna. Hálistennek már akkor is volt repeat fícsör a cédéjátszókon. Képzelhetitek.

Hihetetlen szerencsének és megtiszteltetésnek köszönhetően múlt csütörtök éjjel elutazhattam Olaszországba negyedmagammal. Eddig ez akár egy szimpla nyaralásos sztori is lehetne, azonban más célból indultunk neki az 1000 km-es és 11 órás útnak.

(tovább…)

Az index.hu címlapján a következő címmel jelent meg a Marketing Szabóság blogposztjára mutató link: “Netrabszolgát keresünk!” Random kínzó kérdésem pedig úgy hangzik, vajon mi nagyobb gáz, a poszt mögött lapuló hirdetés, vagy az, hogy gondolkodás nélkül rákattintottam. Hátha bejön valami. Ehh.