Advent első vasárnapja van. Áldott, békés várakozást kívánunk mindenkinek.

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37

A Grundaktiv szerkesztői szerint nem ciki gyújtani egy gyertyát.

Egy meglehetősen nyomasztó, kicsit talán szájbarágós, de mindenképpen érdekes kritika a világról, amiben élünk – ez a Subservience. Na jó, talán erős kicsit ez az általánosítás, inkább a világnak egy részéről szól, egy bizonyos nézőpontból.
A gyurmafilmnél jobb stílust aligha lehetne ehhez találni, nekem mindig abszurdnak, sőt ijesztőnek tűntek ezek a filmek. Ezt a hatást pedig csak erősítik a hangeffektek.

A rendező: Patrick Bouchard.

A film DAJCS. Ha ilyesmiről hallunk, akkor joggal és zsigerből kérdezhetünk rá partnerünknél arra az egyszerű dologra, hogy műfaját tekintve Hitler-közeli élményre oder Frau Merkel és a rosszcsont kölykök egy szem csúnya lánnyal típusú jajongásra számíthatunk-e. Most az egyszer nem ilyen egyszerű a dolog.
(tovább…)

Bokros teendőink között elszaladtunk a Nyugati téri Alexandra könyvesházba, hogy a tetőtéri Pódium teremben jelen legyünk Puzsér Róbert és Magyar Dávid könyvbemutatóján, ahol a néhány hónapja megjelent Forrás című kötetet mutatták be.

(tovább…)

Nem kell messzire mennie az embernek, ha eredeti koncepciókkal szeretné zsibbasztani kicsit magát. Elég ha szétnéz a független fejlesztők és az egyetemi projektek környékén. Így akadtam rá a theRelativity-re, ami Jun Fujiki és Shigeru Owada agyszüleménye. Az ihletet vélhetőleg M.C. Escher képeiből merítették, a céljuk pedig az volt, hogy megmutassák nekünk, milyen könnyen át tud minket ejteni látásunk.

(tovább…)

Mostanában rádiót hallgatok. Felkelek hajnalban, és bekapcsolom a Kossuthot. Szinte mindegy, miről beszélnek, mert minden érdekel. Igényesen összeállított műsorrend, artikuláltan megszólaló bemondók és riporterek teszik nyugodtan hullámzóvá a szoba légkörét. Egyedül a Duna Tévé Asbóth Józsefe van rám ekkora hatással. Ha utazom, már csak megszokásból teszek könyvet a táskámba, mert a mobiltelefon rádiójában is megbízhatom. Még a híreknek is van értelme: fel-felnevetek a híreknek nevezett tömeghipnózison. Egészen kiskoromból vannak emlékeim arról, hogy hétvégén a falusi nagyszülők sparhelttől forró konyhájában is a Kossuth szólt. Kossuth Krónikát hallgattunk otthon, néhány perccel azelőtt, hogy levettük a fedőt a terített asztal közepén aranylón gyöngyöző húsleves fazekáról. És most dolgozom itthon, miközben a Kossuth új művészeti galériáról számol be, ahol kezdő alkotók mutatkozhatnak be. Egy szempont van: pozitív művészeket várnak, akik irányt mutatnak, reményt adnak. Eszembe jut, hogy milyen régóta érlelem magamban egy internetes, podcast rádió ötletét. Talán hetente egyszer azt mondaná valaki, hogy igen, ők irányt mutatnak, reményt adnak.

Állítólag egyre kevesebben hallgatunk rádiót. Nálam pedig néhány hete online szól a Kossuth. Kötelező kérdésünk: hallgatsz-e rádiót?

Vasárnapig látogatható Csordás Zoltán kiállítása. A tájképek zavarba ejtő sorozata valódi élmény, ami a hülyének is megéri.

(tovább…)

Országosan esett már valamilyen mennyiségű hó, az üzletek többsége már karácsonyi dekorációban úszik, és a lustább városok is kirakták már a díszkivilágítást. Kérlelhetetlenül egyre közeledik ismét a karácsony.
Tavaly már megtanultátok, hogy mi kell a nőnek karácsonyra. Most azokra gondolok, akik arra sem képesek, hogy elmenjenek vásárolni, hanem 3 kattintással akarják megúszni a dolgot.

(tovább…)

Azon gondolkodtam ma az úttesti tócsákat kerülgetve, hogy vajon Budapesten miért válnak használhatatlanná a járdák, ha esik egy kis csapadék. Az ereszesítés hiánya vagy gyönge volta miatt az összes lé pontosan a járda közepén landol, így aztán a gyalogos ember vagy felülről ázik bőrig, vagy alulról.

Na igen, a város már csak ilyen. Azért ma nyugodt, szép képét mutatta.

2008. november 23. Reggel 7 óra.

(tovább…)

Pécsvárad és Zengővárkony között, a Gesztenyésben található Rockenbauer Pál tévés-természettudósunk síremléke. Ott jártunk.

(tovább…)

Már nem emlékszem, hogy került a hűtőbe.

Megtaláltuk az első normális budapesti embert. És beszél.

(tovább…)

Úgy tűnik, egyre gyakrabban fogunk az utcán politikába botlani. Érdemes képben lenni, mert látszólag mindenki ugyanazt akarja! Zöld tudatosság, új politikusok, nyugodt élet. Ki kicsoda?

(tovább…)

Az Andrássy útéhoz hasonló közvilágítása lesz a Múzeum körútnak.

(tovább…)