Zoom.hu: – De az illegális zeneletöltések valószínűleg elérték már a ’csapdát is. Valamilyen véleményetek biztos van arról, mikor fizetés nélkül távozik a vevő…
Tegnap este épp hazafelé tartottam a szakadó hóesésben, amikor ismerős kép fogadott: emberek és zászlók erdeje állt a Kossuth téren. Tettem egy nagy kört, és kattintottam pár fotót. De tényleg csak azért, hogy az index videojának legyen ellenpólusa. Bizonyítandó, hogy nem csak a bolondok tüntetnek.
Figyelem! A tovább gombra kattintva a három video külön-külön, és jobb minőségben érhető el!
Az Európai Bizottság újra napirendre tűzte a rovarölőszert termelő génmódosított kukorica (MON810) termesztése elleni tilalom feloldását, ezzel veszélyeztetve egészségünket, környezetünket és hazánk gazdasági érdekeit. A javaslatról március 2-án döntenek a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsülésén.
(greenfo.hu)
A kattintás után mindhárom video külön (és jobb minőségben!) érhető el a 2009. február 20-i tüntetésről. Linkeld tovább ezt a bejegyzést minden ismerősödnek, akit érdekel, mit eszik!
Még a bemutató napján kaptam egy példányt a Forrás című könyvből, amiből azóta is gyakran olvasok fel ismerőseimnek. Első ránézésre modern tao, másodjára buddhista, szcientista és keresztény egyveleg, harmadjára pedig az ember ott ül vele tök egyedül az ágyán, mint Isten egyetlen gondolata.
A Forrás szintézismunka, az egységtől a végtelenségig haladva rajzolja meg a világban felfedezhető, mindenre kiterjedő rész-egész viszonyulás egyik érdekes pillanatképét: az embert. Magyar fényképei és Puzsér szövegei két külön szinten beszélik el ugyanazt a közös, objektívnek vélt valóságot, amelyet szinte mindannyian illúzióink forrása, az oxigén hatására hallucinálunk. És azt, ami azon túl van.
2008. augusztus 17-én Debrecen felett két nap világított az égen. A felvételen sajnos nem látszik, de néhány centiméterrel jobbra ott volt a valódi nap. Elég megdöbbentő volt, mert ténylegesen úgy festett, mintha két napunk lenne. Az angol wikipédia adta meg a választ arra, hogy mit is láttunk:
“Tűzszivárvány: az egyik legritkább légköri jelenség. Cirrus felhők szükségesek a megjelenéséhez kb. 6000 méter magasságban, a megfelelő arányú jégkristályokkal telítve – a napnak pedig pontosan 58 fokban kell ráesnie. Azért ilyen ritka, mivel a jégristályoknak a szokásos függőleges helyett horizontálisan kell elrendeződniük. ”
Frissítve: Elképzelhető, hogy mégsem ez a tűzszivárvány nevű jelenség. bOOm egy héttel utánunk Kaposvár felett örökítette meg ugyanezt a jelenséget.
Újabb frissítés: valószínűleg megvan a válasz, ez egy úgynevezett melléknap. Állítólag nem is olyan ritka. Az idokep.hu-n látható egy szép pillanat erről.
Bükkösdi László a Szeressétek a macskát! című könyvében így írja le törzshelyüket, a pécsi Kávéházat:
“Több asztaltársaság volt, kik ritkábban, kik sűrűbben, mi, író-újságíró palánták, művészjelöltek egész nap ott ültünk. Ha egy elment, kettő jött helyette. Jobb volt, mint az egyetem. Mindenki mindent elmondott, amit tudott, hallott, olvasott. Így olvashattam Kende Sándor jóvoltából Hamvas Béla Tibeti misztériumát, Rajnai Laci táskájából Várkonyi Nándor még kéziratos munkáit.”
Ahogy ezt olvasom, újra elgondolkodom azon, ami minden nap eszembe jut. Hogy vajon nekünk miért nincsenek közösségi tereink? Vajon miért van az, hogy Hamvas Bélát is én magyarázom csak már-már kétségbeesve az asztalnál? Lassan tényleg úgy érzem, nem érdemes elolvasni semmit. Az ember csak szomorú lesz.
Rendes ügyeim intézése végett a vidám nyolcadik kerület mélyére kellett elzarándokolnom. Hogy ez mennyire súlyos esemény az életemben, azt jól szemlélteti talán a következő néhány találkozás leírása.
Ma a Lidl-ben jártam – akik ugye jól kihangsúlyozzák, hogy milyen fontos és jó a női nem -, és ott találkoztam ezzel a lénnyel.
Felmerült a kérdés: mi a búbánatos fene ez?
Vajon családi kiszerelésű pogácsaszaggató?
Gazdaságos sörbontó?
Aktív nemi életet élő lányoknak péniszátmérőt mérő szerkezet?
Komoly bajok vannak ott, ahol egy szűk, meggyőződéses szubkultúra úgy érzi, hogy kizárólag ő rendelkezik a szenvedély, a félelem, a szeretet megkülönböztetően emberi élményével.
Miskolci tudósítónk és állandó olvasónk, MatyiGo tett egy kört az Avason, hogy közeli képeket hozzon nekünk arról a világról, amiről az elmúlt hetekben a híradók is beszéltek. Hogy cigánybűnözés van-e, arról mindenki csak hallomásból tud ezt-azt, és a Grund Tv-ből kiderül az is, Budapest talán még mindig veszélyesebb terület, mint az Avas.
Korábban is bíztattunk már benneteket arra, hogy írjatok levelet, küldjetek képeslapot. Nem is olyan rég levelet adtam fel az utcánk végén álló postán, és külön kértem: elsőbbségivel, és bélyeggel, ha lehetne úgy, igazán. A postás úr (mert kivételesen férfi ült az üveg túloldalán) elhúzta a száját. Láthatóan nem fűlik a foga a külön eljáráshoz. Mit akar ez, mit feltűnősködik, minek ez a romantika – gondolhatta magában. Vagy csak: minek ugráltat ez engem?
Arra kérek mindenkit, ha levelet küld, vagy képeslapot, kérje bélyeggel. Minden szájhuzogatás, bolondnak nézés, fanyalgás ellenére. Sokkal szebb és szívderítőbb, mint egy számsor.
Unottan kapcsolok egy kettest. Már zúg is az általános butaság: “ha most megrendeli, a másodikat ajándékba küldjük”. Laza csuklóval lendítem a hármast, ahol épp véget ér a “telefonos játék”. Emlékszem, néhány éve elhűlve néztem a német zenetévén, ahogy egy igénytelenül heroinistának öltözött fiatal fél órán keresztül üvöltözött a kamerába, miközben körülötte mobilreklámok villogtak. Az is telefonos játék volt. A hármason egy szokásos, se füle, se farka amcsi vígjáték pörög fel: a fiatal házasok új ingatlant vásárolnak vidéken, és kész a baj. Az amerikai emberpár élete az első nagy közös költekezéssel (hitelfelvétellel?) kezdődik. A jóég tudja, mit csinálnak, ha végre elkészül a hatalmas ház, vagy visszafizetik a hitelt.
szavazzatok rám. Nem ígérek kilós cukrot, gulyást, virslit, kánaánt. Vért, verítéket és könnyeket ígérek. Nagyon rossz lesz, tényleg. El tudsz képzelni, oh, kedves választó, valami borzalmasat? Szorozd meg hárommal. Olyan rossz lesz. Szavazz rám, és sírni fogsz. Szavazz rám, és ordítani fogsz. A pokolba kívánsz. Vége van az ígérgetésnek. Vége.