Gergő - 2009. február 13. 23:30 
Bükkösdi László a Szeressétek a macskát! című könyvében így írja le törzshelyüket, a pécsi Kávéházat:
“Több asztaltársaság volt, kik ritkábban, kik sűrűbben, mi, író-újságíró palánták, művészjelöltek egész nap ott ültünk. Ha egy elment, kettő jött helyette. Jobb volt, mint az egyetem. Mindenki mindent elmondott, amit tudott, hallott, olvasott. Így olvashattam Kende Sándor jóvoltából Hamvas Béla Tibeti misztériumát, Rajnai Laci táskájából Várkonyi Nándor még kéziratos munkáit.”
Ahogy ezt olvasom, újra elgondolkodom azon, ami minden nap eszembe jut. Hogy vajon nekünk miért nincsenek közösségi tereink? Vajon miért van az, hogy Hamvas Bélát is én magyarázom csak már-már kétségbeesve az asztalnál? Lassan tényleg úgy érzem, nem érdemes elolvasni semmit. Az ember csak szomorú lesz.
Gergő legutóbbi írásai
A témához kapcsolódó egyéb anyagok
- Közösségi újságírók találkozója az infosarokkal (1.)
- Nyári pocakrejtély
- Magyar Gárda visszhang
- Kaukazus, Zöld Pardon
- Útban a Harry Potter hetedik kötete
kicsu
Hozzászólás ideje: 2009. február 14. @ 12:07
Válasz erre a hozzászólásra
Olvasd csak tovább azt a könyvet légyszíves, és ne légy ilyen negatív.
Először is: az a baj, hogy nincsenek közösségi terek (vannak), vagy az, hogy csak te olvasol Hamvas Bélát? Az, amikor Bükkösdi Laci bácsiék a Nádorba jártak, egy teljesen más viág és élethelyzet volt, szerintem ezt a mostani valóságot felesleges ahhoz hasonlítani. Neked az Égi rovar meg Puzsér meg Kardos Gábor a kortársaid, Hamvas Béla, László Gyula meg többiek közben bekerültek a közkincsbe, amiből meg mindenki szépen válogathat, úgyis túl nagy ahhoz, hogy átlagember az egészet befogadja. Én nem olvasok Bibót meg Feldmárt, mégis tudunk beszélgetni. Van, aki meg azt olvas.
wing
Hozzászólás ideje: 2009. február 14. @ 12:22
Válasz erre a hozzászólásra
Hjaj, mi pont erről beszéltünk tegnap egyik cimborával. Hogy de jó lenne egy hely, sőt nem is egy, sok ilyen hely, kávéházak, klubok, ahova be lehetne ülni, beszélgetni zenéről, irodalomról, kultúráról, filmekről, politikáról meg minden. És pezsegne az élet. Van ilyen egyáltalán?
Persze ma már más világ van, nincsenek gentlemen’s clubok, ahol az unalmas órákat eltölthette a jólnevelt polgár, mert van más szórakozási mód, helyben. No mindegy, azért kár. Majd megyünk jazz klubba
Gergő
Hozzászólás ideje: 2009. február 14. @ 13:11
Válasz erre a hozzászólásra
kicsu: 100-200 évig azért volt itt egy kávéházi kultúra, az emberek tudták a legjobb helyeket, ahol – teszemazt – Kosztolányi és József Attila felváltva skandálta a Kalevalát fejből, és tudni lehetett, hogy ha az ember belép, a hátsó asztalnál kit fog meglátni az érdeklődők gyűrűjében ülve.
Azt állítod, vannak közösségi terek. Hol? Nukleáris lett minden: pontszerűen, egy-egy emberrel találkozhatom, és legjobb esetben is a semmiről folyik a diskurzus. Az alapkérdések általánosan nincsenek feltéve, “te túl sokat gondolkodol” – mondják, ha beszélgetni akarok. Lassú dementia, ez van most, és nem közösségi terek. De hát mondhatod, ha szerinted másképp van, csak én nem igazán látom.
wing: Szerintem nincs most ilyen hely. Most elvileg sokkal több helyen lehet összegyűlni, aminek az az eredménye, hogy csak akkor történik valami, ha megszervezed. Magától nem él, nem pezseg. Ma mindenki megoldhatja 500-ból az ebédet az utcán, a kávét a büfében 150-ből, és akkor legalább ma sem foglalkoztunk felesleges dolgokkal.
Gergő
Hozzászólás ideje: 2009. február 14. @ 13:28
Válasz erre a hozzászólásra
Amúgy meg, hát politiksz kill!
Almássy tér:
http://href.hu/x/86td
http://href.hu/x/86te
wing
Hozzászólás ideje: 2009. február 14. @ 15:18
Válasz erre a hozzászólásra
Gergő: Ja, meg is halt az összes nagy tizenkilenc és huszadik századi politikusunk
Úgy nem az igazi, ha megszervezi az ember. Spontaneitás, alapvetőség kellene hozzá. Késtünk vele vagy száz évet.
hakkni
Hozzászólás ideje: 2009. február 14. @ 20:34
Válasz erre a hozzászólásra
A pilvaxban ingyen volt a reggeli.
wing
Hozzászólás ideje: 2009. február 15. @ 05:42
Válasz erre a hozzászólásra
hakkni: Forrásmegjelölést.
Podi
Hozzászólás ideje: 2009. február 15. @ 20:57
Válasz erre a hozzászólásra
Szerintem a helyek megvannak, az emberek hozzáállása változott meg. Anno ha érdekelt valami, lementél és ragadt rád a sok info. Manpság elég felcsapni a googlet és máris a zsebedben a tudás.
wing
Hozzászólás ideje: 2009. március 10. @ 16:46
Válasz erre a hozzászólásra
És miért nincsenek itthon klasszikus gentlemen’s clubok? Tudod, éves tagsági díj, max létszám, hosszú várólista egy üresedésért.