Még a bemutató napján kaptam egy példányt a Forrás című könyvből, amiből azóta is gyakran olvasok fel ismerőseimnek. Első ránézésre modern tao, másodjára buddhista, szcientista és keresztény egyveleg, harmadjára pedig az ember ott ül vele tök egyedül az ágyán, mint Isten egyetlen gondolata.

A Forrás szintézismunka, az egységtől a végtelenségig haladva rajzolja meg a világban felfedezhető, mindenre kiterjedő rész-egész viszonyulás egyik érdekes pillanatképét: az embert. Magyar fényképei és Puzsér szövegei két külön szinten beszélik el ugyanazt a közös, objektívnek vélt valóságot, amelyet szinte mindannyian illúzióink forrása, az oxigén hatására hallucinálunk. És azt, ami azon túl van.

Elsőre megbotránkoztatóan kevésnek tűnik, amit a könyvben látunk. A gyakran csak néhány mondatos oldalakat olvasva pedig idegesítően töménynek tűnik a szöveg. Kit érdekel egy újabb bölcsességes gyűjtemény? Kit érdekel egy önjelölt Lao Ce? – valahogy így nyugtáztam magaban, nem kis kárörömmel, kedvenc médiaszemélyiségem kötetét. Felületesen átlapozva úgy tűnt, hogy Robinak viszketett az egója, ezért a zsebébe nyúlt, és most ott virít a polcokon 137 oldalon.

Másnap is ezzel a lendülettelenséggel vettem le a könyvespolcomról a négyzet alakú kötetet. A szirupos, térdrogyasztós kerengőszövegek (”Ha eljutok Istenhez s meglátom, azonnal megszűnök, s eggyé válok vele.”) önmagukban kevésnek szoktak bizonyulni nálam ahhoz, hogy akár csak rövid ideig is fenntartsák az érdeklődésemet. És bár a Forrás bővelkedik az Isten és ember viszonyát megvilágító axiomatikus mondatokban, mégis finoman hangolja az olvasót (történetesen most engem) a valóság mögötti igazság felfedezésére, amihez a “nincs” fogalmán keresztül vezet az út.

Az oxigén, mint mindent éltető hallucinogéntől a valóság fraktálszerkezetén át élet értelméig jutunk el. Úgy a harmincadik oldal körül csalódottan nyugtáztam, hogy ez a könyv nem is olyan szar, mint ahogy elsőre reméltem. Annak ellenére is végig bírtam olvasni, hogy a hátsó borítón található ajánlást Müller Péter írta. Az oxigén és fraktál-téma mellett a Nap-Hold páros igen-nem-mel való összefüggése gondolkodtatott el.

Ezeknek a könyveknek megvan az a veszélye, hogy az ember mindenféle élettapasztalat nélkül is a világ bölcs öregének gondolja magát. Lie Ce szerint annak még csak beszélnie sem érdemes, akinek nem deres a halántéka. Ezért én sem mondok többet annál erről a könyvről, hogy egy újabb bölcsességes kötet került a boltokba. Azzal az erénnyel, hogy ténylegesen a nagy tradíciók Q-jához, a Forráshoz igyekszik egy kis útmutatást adni.

Vallás, filozófia, spiritualitás iránt érdeklődő olvasóknak ajánlom. A könyvesboltok (1995 Ft körül) mellett a Pólópokolban is megvásárolható Puzsér Róbert Forrás című könyvecskéje. (Pszt, de itt jóval olcsóbban.)

Gergo