Az a tapasztalatom, hogy erről az igen hasznos és ingyenes könyvtári szolgáltatásról nem sokan tudnak – oké, oké, Te, aki ismerted, veregesd meg a hátadat -, pedig nagy segítségedre lehet pl. a szakdolgozat írásánál (is).

(tovább…)

Gondoltam, érni kell az élménynek, amit az Infosarok/Hírsarok közösségi újságíró-partija jelentett. Mint arról március 26-án hírt adtunk, regisztráltunk és ellátogattunk az eseményre. Talán a prekoncepciónkkal volt baj: én például azt hittem, hogy tanulni fogunk valami újat, ehhez képest végig azt éreztem, hogy egyedül nekünk van gyakorlati tapasztalatunk a találkozó tárgyáról, azaz a közösségi újságírásról. Pontosabban, hogy a többiek csak most gyűjtögetik tapasztalataikat. Lássuk csak, mi is történt ezen az estén!

(tovább…)

Most kezdődik majd a Fonóban egy beszélgetés (én konferenciának hívom, mert úgy komolyabban hangzik) a közösségi újságírásról, ugyanis a hírsarok és az infosarok szerkesztői úgy gondolták, közösségi irányból is megközelítenék ugyanazt: az újságírást.

Eddig nagyjából annyi történt, hogy Hadházi László (a Dumaszínházból) húsz perces stand-up show-val szórakoztatta a körülbelül száz résztvevőt. Most épp a tíz perces szünet közepén vagyunk, de mindjárt visszalátogatunk a büféasztalhoz. Odabenn a nagyteremben sajnos nem biztosítanak wifit, ezért utólag tudósítunk a rendezvényről. Most bemegyünk!

Mi a baj azzal, hogy a XI. kerületi önkormányzat nem bünteti meg a Zöld Pardon és a Rio tulajdonosát? Legkevésbé a “kieső” bevétel, amit a büntetésből befolyó egymilliárd forint jelentene. Komolyabb problémát jelent a zöldterület önkényes kisajátítása, a nagyképű pofátlanság, amivel ez gond nélkül keresztülvihető. Ám ez magában legfeljebb csak dühítő volna. Ami destruktívvá, károssá és a szó legteljesebb értelmében betegítővé teszi az ügyet: hogy az emberek nem látják azt, amint a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket. Így aztán egyre zűrzavarosabb lesz a világ igazságosságába vetett hitünk, csorbul igazságérzetünk.

Ha egy gyermeket felnőttek bántalmaznak, a legegészégesebb, ha a gyermek látja és megérti, hogy a bűnöst megbüntetik. Ha a társadalomban súlyos normaszegést követnek el, akkor az a leghelyesebb, hogy még azelőtt egyértelmű és a tettel arányos büntetést rónak ki a normaszegőre, hogy egyáltalán bármilyen kétség merülhetne fel a büntetés jogosságát illetően. Különben az ember (akárcsak például a bántalmazott gyermek) úgy értelmezi az esetet, hogy ő a rossz, ő csinált rosszul valamit, őneki kell megváltoztatnia viselkedését. A normaszegésből társadalmi anómia lesz: így lesz például a színvonaltalan tömegközlekedésből az, hogy egy ország űz sportot a bliccelésből. Ezek az emberek valószínűleg könnyebben legyintenek, amikor az adóbevallásukat készítik, és már nem is sóhajtanak, amikor a politikusok ingatlanpanamáiról szólnak a hírek. Képzelhetjük, mit okoz egy társadalomban az, hogy az elvileg általunk kijelölt képviselők, a köz szolgái látszólag úgy igyekeznek egyértelműen botrányos ügyeket elsimítani, hogy az a normális erkölcsű ember számára fájdalmas, ám már ő is csak legyintve hazudik magának: úgysem tehetünk semmit.

Mondhatnám, mint a régi öregek, hogy anno még nem minden pelyhes állú betyár, és pelyhes lábú leány ment tanárnak, de tény, hogyha alaposan átgondolom, a tanárok nemcsak tanítanak, hanem alakítanak is. Ez lehet jó is, azonban lehet olyan mértékű rossz is, ami az ember egész életét negatívan befolyásolhatja. Befolyásolhatja?

(tovább…)

‘A vers az, amit mondani kell.’ Ez mindig elhangzik, akármilyen versmondó versenyen is járok. Részben igaz, részben viszont ez a legnagyobb tévedés, amit valaha hallottam.

Versmondó versenyekre kétévi rendszerességgel járok, az első, versmondós év után mindig volt előttem egy gitár vagy mögöttem egy zenekar, ergo én mint kívülálló, másik kategóriába eső hallgattam a verseket.

(tovább…)

Tegnap az esti németórán érkezett a sokadik telefonhívás. Fél nyolckor befejeztük a “Was kostet…” témát, és felvettem. Azt mondja, hogy:

- Helló, ma lesz Kaukázus a Morrison’s kettőben, nem érdekel?
- Attól függ. A-val vagy Á-val van a Kaukázus?
- Mi?
- Mindegy. De mi lesz, feloszlanak?
- Koncert lesz!
- Jól van, hát jó mulatás.

Aztán K-val beszélgettünk még egy kicsit, és úgy döntöttünk, mégis elmegyünk a Morrison’s kettőbe. Épp akkor hívott Sz, úgyhogy neki is felvázoltam a tervet.

A borzalmas nevű Morrison’s kettő – állítólag – úgy működik, hogy 21 óráig ingyenes a bejutás, utána meg azoknak kell fizetniük, akik nem az ELTE hallgatói. Mi körülbelül 21:02-kor érkeztünk meg, és éppen az a nevetséges, hosszú sor fogadott, amin a villamosból annyit nevettünk már. Amíg ott álldogáltunk, egy lány a falat támasztotta, és időnként hány-hányikált. Egy srác trikóban elrohant mellettünk, és közben odakiáltott a magán kívül szenvedőnek: a piát nem bírod, vagy a Kaukázust? – és a Tudatos embert (vagy 10.000 lépés, ahogy tetszik) üvöltve leviharzott a pincehelyiségbe. Megbeszéltük, hogy teljesen hülyeség egy sor közepén állni: én például körülbelül 5-6 éve nem álltam sorba koncertért. Az Illúzió zenekart vagy három évvel ezelőtt agyonhallgattam, ők voltak most az előzenekar, és állítólag most nagyon felkapottak. Nézegettük a nálunk egy, esetenként két fejjel alacsonyabb sorjáró lényeket, és egyre inkább elment a kedvünk az egésztől. Átmentünk a szemközti Szerájba, aprót dobtunk Mammónnak, és hazaindultunk. Álljon sorba este negyed tízkor, akinek két anyja van!

Reggel próbáltam megtudni az Á-betűs zenekar fórumáról, hogy milyen volt a koncert, de sajnos erről már egy szó sem esik ott. De legalább időben lefeküdtünk. Ha valaki ott járt, írja meg nekünk, milyen volt.

Március 15-e nem ért véget, még nem. Az Indymedia színvonala mostanában felfelé ívelni látszik, aminek szívből örülök. Valaki névtelenül írt egy nagyobb terjedelmű szöveget a gyülekezési jog kapcsán. Változtatás nélkül közöljük. (A szerző állításaival nem feltétlenül értünk egyet, és így tovább.)

Gyülekezési jog – miheztartás végett

Az alábbi cikk nem jogi tanulmány, hanem publicisztika, és nem a jog sokszögű építményének nézőpontjából, hanem az egyszerű emberi nézőpontból vizsgálja a jelenséget, amely nézőponthoz a jognak illő egyre pontosabb érintőként igazodni – és nem azt csinálni, amit ebben az érában.

(tovább…)

Nem, nem a Móra Ferenc által í­rott történet következik. Egy sokkal aktuálisabb, jellemzőbb, életszagúbb. Egyenesen Budapestről.

Néhány éve, még gimnazistaként jártam a várost, amikor a Kálvin tér környékén odalépett hozzám egy jólszituált fickó. Kb. 180 centi magas volt, géppel rövidre nyírt haja, elegáns szemüvege és fekete ruhája miatt tisztességes ember benyomását keltette. A kezét tördelve ötezer forintot kért, mondván, most lopták el a táskáját, minden pénzével és papírjával, de ötezer forint most segítene neki, hogy az autójában így meg úgy. Láthatóan nagyon megviselte a lopás, félmillió forintja bánta. De – hadarta a szemembe nézve – megadja a számát, és holnap a dupláját adja vissza. Hogy is olvasta régen anya, jó tett helyébe. Akkor persze nem volt nálam ennyi pénz.

Eltelt két-három év, és az Oktogonon megszólít egy ismerős fickó. Most lopták el, igen, félmillió, igen, és akkor most kéne tizenötezer, és akkor holnap harminc. Állok megfagyva, hogy akkor ez most mi is. Végül kinyögöm: “Ezt a mesét már hallottuk, barátom.” A fiatal fickó kiesik a szerepéből, most már valódi zavartság tükröződik az arcán, körülnéz, és sietősen távozik. Ha ez egy film lenne, rendőrért kiáltanék, de ez csak az élet, így hát folytatom szokásos utam az Andrássy úton.

Ez a történet már szerepelt itt a Grundon, és talán akadt olyan fiatal, aki azóta is reméli, hogy igaz volt, amit édesanyánk olyan szelíd mosollyal olvasott nekünk elalvás előtt.

Gergo

via Wamma
és Tsabeeka posztját illik ismerni hozzá.

“Ez az ország sikeres” – mondta este nyolckor a Művészetek Palotájában az ünnepi gálaműsoron Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök.

“Elmondom úgy, hogy te is megértsd: ugyanaz van, mint régen!” – részlet egy kocsmai beszélgetésből.

Kimentünk megnézni Demszky szokásos március 15-i performanszát. Ebéd után az emberek tömegével vonulnak le ilyenkor a Duna partjára, hogy jelképesen elbúcsúztassák a telet egy laza hazaárulózással és gyümölcsdobálással. Ügyes húzás az SZDSZ részéről, hiszen egy ilyen zűrzavaros akármi után tényleg nincs ember, akinek a ‘48-49-es forradalom és szabadságharc járna a fejében. Gyakorlatilag az első másodperctől az utolsóig folyamatosan válaszolgattak Demszky szövegére. Utóbbit nem kommentálnánk, inkább csak csendben feltesszük a kérdést, vajon lesz-e 200.000+1 szavazójuk.

(tovább…)

Boldog Március 15-ét, Magyarország:

Négy férfit vezetett el a rendőrség a Kossuth téri központi ünnepség helyszínéről vasárnap délelőtt. Ketten – akik a kordonon belül álltak – folyamatos bekiabálásokkal kommentálták a zászlófelvonást, az MTI és a Hír TV szerint egyiküknél tojástartó doboz, másikuknál egy Sztálin-életrajz volt. Őket megbilincselték és a rendőrségi autóba ültették. Két másik embert is elkísértek, akik egy transzparenst feszítettek ki, amelyen az 1848-as márciusi ifjak egyik követelése volt olvasható: Felelős kormányt Budapesten! Őket igazoltatás után elengedték. (Origo)

Aztán délután megünnepeljük a sajtószabadságot. Bayer Zsolt ott lesz?

Gergo

A gazdasági válság már az IT szektorban is érezhető, a leépítésekkor az informatikusok vagy a céges rendszergazdák sem lehetnek teljes biztonságban. Egy effajta IT-s létszámcsökkentéskor azonban nagyon kell figyelnie a vezetőségnek, hiszen az egójában legyalázott, elborult rendszergazda elkezdheti begyűjteni a fontos adatokat a tárházból, esetleg utolsó munkanapján ezeket egy mobil adathordozóra másolva a feketepiacon értékesítheti és/vagy zsarolhatja a vállalatot. Hogy ez ellen mi lehet a megoldás?
(tovább…)

Milyen kedves meglepetés, hogy Gergely-nap alkalmából Kicsu egy hatalmas spenótos-sajtos finomsággal lepett meg. Köszönöm!

Gergo

Ülök az ágyamon, és németül tanulok. Jól haladok. Remélem ősi bölcsességet rejt magában a mondás: a csúcson kell abbahagyni. Das Konzert.

Jópofa könyv ez a Start Neu. ‘94-ben adták ki először, értelemszerűen akkor még nem írták rá a 20 éves dolgokra is nagy piros bötűkkel sárga napocskába, hogy ÚJ!!!, akkor még csak Start volt a címe. Pontosabban Start!, így, felkiáltójellel. Az általános iskolától az egyetemig ebből tanul mindenki, úgyhogy egészen biztosan találunk olyan embert magunk körül, aki közölni tudja, hogy “túl hangos a zene”, mert emlékszik arra a bizonyos képre. Az első kiadásokban talán még birodalmi Márkával kellett fizetni a wellnes nyaralásért, ebben a kötetben már mindent a friss és ropogós Euróban mérnek. Persze be-becsúsznak olyan anomáliák, mint az Ángelsájn, azaz a horgászengedély, amit tudvalevőleg nem szoktak már kiváltani a horgászok. Legalábbis én még eggyel sem találkoztam, aki erre vetemedett volna. De úgyis megírjátok, ha léteznek még ilyen emberek. Például két hónapja én is veszek BKV-bérletet, pedig azt is felesleges pénzkidobásnak tartom. Sebaj, a császárnak, ami a császáré.

Ezt a németkönyvet (korszerű fekete-fehér munkafüzetével együtt) még egy Zsófi nevű lánytól kaptam, akivel azóta se sokat beszéltem, mert valahogy elfújt minket egymás mellől az élet. Szele. Nem baj, legalább előre megoldotta nekem a feladatokat, így én vagyok a német csoport mindentudója. Komoly arccal, erőlködve olvasom fel a helyes megoldást, amit Zsófi ceruzával javított ellenőrzéskor. Kösz, még egyszer.

Most sötétedik, a pacsirta is befejezte a ház udvarául szolgáló parkoló boldogítását, úgyhogy még egyszer végignézem a szavakat, aztán holnapig csak szanszkritul vagyok hajlandó megszólalni. Ez egy ilyen nap.

Apropó, vajon hol a többi szerzőtársam? Olyan szépen kiosztom mindig a feladatokat, eredmény meg persze semmi. Nézzétek meg, most is milyen posztot írtam. Podi például megígérte, hogy ír nektek a lyukkameráról, amit a saját kezével épített, és hihetetlenül érdekes képeket készít vele szűkebb pátriájában. Aki erre jár, írja meg, hány félévig bírt németet tanulni. Nekem ez a harmadik vagy a negyedik lehet, de még mindig nem untam meg, pedig vagy 10 éve kezdtem. Uhh.

De ha valaki arra tudja a választ, miért nincs wifi a Katapult kávézóban, ne kíméljen. Ez a hely egyetlen hátránya.