Épp most tettem fel először Kollár-Klemencz Laci és a Kistehén Tánczenekar Melankolikusok negyedik lemezét, ami amolyan szólólemez érzést nyom át elsőre. Tudjátok, mint amilyen a Lovasi-féle Bandi a hegyről című popkorong volt. Az Ember a fán című albumon mégis ott egy komplett zenekar, nagyon szépen sepernek a dobok, finomak a gitárok, csilingelnek a csilingelők. Én már a Szerelmes vagyok minden nőbe lemezen is imádtam Laci hangját, meg ezt a sok “adam-badam-déjjááá sihuha” ökörséget. Még az se szegi kedvem, hogy néha még azok is lecigányozzák ezt a zenét, akikre felnézek. Ott van például a Deladap! nevű cigány-elektro csapat, aztán az is milyen jó már. Nem? De. Véletlen lenne hát, hogy a Kistehén külföldön nagyon népszerű, Franciaországban és az Egyesült Államokban is szépszerével akadnak rajongóik. Jómagam sajnos csak a Szájbergyerek-időszakban voltam koncertjükön, ha jól emlékszem 2004 nyarán a SzIN-en. Jó szarul szóltak, nekem egyáltalán nem tetszett, de a sátor tele volt. Néhány évvel később véletlenül (tényleg!) letöltöttem a Szerelmes vagyok minden nőbe lemezt, és nem múlik el hét a végighallgatása nélkül. A Csámborgó sokáig csengő- és ébresztőhang volt a telefonomon. (Aztán egy idő után nem ébredtem fel rá, és váltani kellett.) Ez a mostani lemez is nagyon rendben van. A legjobban azt bírom, hogy a szövegek olyan belebújósak, megfejthetőek, líraiak. Szóval klassz lemez az Ember a fán, hallgassátok meg!

Azt még muszáj idecsapnom, hogy mennyire szomorú a magyar zenebiznisz. Évek óta nincs egy tisztességes új zenekar, szinte kizárólag recycled bandák nyomulnak. Előbb-utóbb minden zenekarban ugyanaz a négy ember fog játszani. Ebből kettő lesz a Lovasi, és legalább hét a BéRobi. Mondom ezt úgy, hogy popzenét két éve nem hallgatok, helyette főleg moldvai csángó visszapumpa megy, meg klasszik hangszeres duhajkodás. De hát sajnálom, két éve nincs semmi új!

Abban talán valamennyien egyetértünk, hogy Budapestről Debrecenbe utazni InterCity járaton érdemes. Az út időtartama két és fél, (késéstől függően) négy óra között változik, a jegyár pedig 2200-2700 Forint körül mozog egy diák számára is. Mivel mindenképpen utazni akartam, kattintgattam egy sort az Elvirán, és csalódottan törtem a fejem, hogy lehetne olcsóbban és kényelmesebben megúszni ezt a dolgot. Valahonnan távolról rémlett, hogy a wiw indulásakor még tartozott a rendszerhez egy közös projekttervező (hol van?) és egy telekocsi alkalmazás is (hova lett?). Beütöttem a firefox címsorába a “telekocsi” szót, és az első találat azonnal meggyőzött. Ez kell nekem!

A rendszer marha jól működik: autósok és utasok is hirdetéseket adnak fel. Ki, mikor hova megy vagy menne. Ha már feladtam egy hirdetést, akkor a www.oszkar.com értesít minden új, engem esetleg érdeklő hirdetésről is. Felcsaptam hát a kérésem a netre, hogy péntek este Debrecenbe jönnék, és néhány órán belül kaptam is egy belső üzenetet. Nem sokkal később már egy légkondis kocsiban suhantunk az autópályán. Hamar kiderült, hogy a sráccal ugyanazokra a koncertekre jártunk, ugyanazokat a zenekarokat figyeljük, és így tovább. Végigpofáztuk az utat, amire a vonaton talán még soha nem volt példa egy idegennel. Háztól-házig (!) hozott. Ja, és hogy mennyibe került? A vonatjegy felével szálltam be a benzinbe. Ja, és kiderült, hogy visszafelé is együtt utazunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom a telekocsit, különösen az Oszkart. Nekem így elsőre nagyon bejött.

(Zárójelben, félkövérrel az én gondolataim olvashatóak.)

Szia Gergő!

Mivel személyesen ritkán találkozunk (konkrétan általános iskola óta soha), ezért írok Neked. Miért is kereslek, ugye ez a kérdés?! (Csak magamnál magasabban kvalifikált emberektől kérdezek. Vagy ha fizetnek érte.)
A figyelmedbe szeretnék ajánlani egy lehetőséget (Mindig így kezdődik.) – most írhatnám, hogy ez egy „HATALMAS MIT TUDOM MI…” -, de nem írom. (Csak megvolt…) Ez egy LEHETŐSÉG (Ilyen HATALMAAAAS?) a számodra, Te döntöd el, hogy élsz vele, ha nem, nem, ha igen, akkor hoztál egy jó döntést. (A döntés nálam némileg komolyabb fogalom, de mondd nyugodtan.)
Nekem megoldás a problémáim rendezésére és most már bátran merem ajánlani az ismerőseimnek-idegeneknek is, mert bizonyított a számomra és mindenki számára is! (Impotencia, inkontinencia, stb?)

Gondolom, hogy Te is küzdesz problémákkal (ÉÉÉÉN?), mint ahogy én is (Csak akkor érdekel, ha fizetsz.), ezért kerestem a megoldást és hiszem, hogy megtaláltam, ami segít már nekem (Azért írogatsz több, mint tíz éve nem látott embereknek a wiwen?), és Neked is elérhető. Addig, amíg nem bizonyosodtam meg róla, hogy hatékonyan tud segíteni és nem ver nagy költségbe (Kicsikbe ver?) addig nem akartam szólni (Ez volt az egyetlen értelmes gondolatod eddig.), mert már nekem is tele a hócipőm ”A nem kell dolgoznod és milliókat keresel dumával”. (Azért csak elhangzott ez is. fogadjunk, hogy ez nem egy újabb piramisjáték, és nem MLM!) Hát itt nem adják ingyen amit adnak (Csak a hülyék gondolják, hogy van ingyenebéd, ebben egyetértünk.), de mindig (MINDIG?!?!?) számíthatsz rá évi 2-3 (Aha, értem. Ön azt mondja, hogy.) vagy akár több (akár 3-4?!!) alkalommal is. Nem MLM (Kár, hogy itt sincs vessző.) csak egy program a Neten CANADÁBÓL! (De klassz! A Neten? CANADÁBÓÓÓÓL?)
Hogy mi is ez?
Link: http://www….hu
Ezen a linken található videóban van a VÁLASZ! (A VÁLASZ?!)
Nekem is egy személyes jó barátom (Wiwen írt, és sajnálkozott, hogy ritkán találkoztok?) szólt erről a lehetőségről. Lehet, hogy ez elcsépelten hangzik (Eddig igen, de mondd.), de ez a csapat össze szeretné fogni a magyarokat (CANADÁBÓL?) és segíteni nekik, mert ami ebben az országban folyik, az már vicc… (Ez meg hogy jött ide…)
Ha Te is látsz benne fantáziát, és érdekel a dolog (Nem.), akkor légy szíves keress meg (Nem!) a videó megnézése után, hogy a további részleteket meg tudjuk beszélni! (De mondom, hogy nem!)
Remélem, hamarosan a kérdéseiddel bombázol. (Mindjárt összeírom az aktuális kérdéseimet, és továbbítom neked is. Remélem képben vagy eszkatológiából, ha már így felajánlkoztál.)

További szép napot kívánok, Peti! (Kösz Peti, jé, tényleg ez volt a keresztneved.)

152 évvel ezelőtt jelent meg a Fleurs du Mal. A verseskötet magyar kiadása a Nyugatosok holdudvarából került ki, akiknek nem feltétlenül a szöveghű fordítás elkészítése volt a célja. Így lett A rossz virágaiból inkább A romlás virágai. Baudelaire-nek nem kevés gondja lett abból, hogy barátai (Verlaine és Rimbaud) segítségével megjelentette ezt a könyvet. Sok fura dolgot látott addig a világ, de a francia költő túlment minden határon.

(tovább…)

(Nem egy poénoldalról ellopott fotó, pár órája készítettem kutyasétáltatás közben az utcánkban.)

Az Apc szó nem csak a páncélozott személszállító járművet jelenti, hanem egy hevesi magyar település neve is. Hatvantól nem messze fekszik ez a kedves kis község. Ami számunkra érdekessé teszi, az a fölé magasodó hegyen található mesterséges víz, a Széleskői-tó.

(tovább…)

Nézzünk a példa kedvéért egy olyan országot, ami gazdasági kapcsolatban áll Magyarországgal! Dél-Koreában a vasúti hálózat egy része a francia TGV-rendszeren alapul, így a legforgalmasabb vonalakon (a főváros és nagyobb városok között) a vonat végsebessége akár 350 km/h is lehetne. De biztonsági okokból ezt lekorlátozták 300-ra. Klassz, ugye?

(tovább…)

A jubiláló jezsuiták úgy döntöttek, hogy megmutatják magukat a világnak. Ez olyan jól sikerült, hogy a Jezsuita Café fantázianevű jubileumi kulturális és lelkiségi hét híre még hozzám is eljutott. Nem sokkal ebéd után kaptam egy baráti smst arról, hogy hamarosan Martos Tamás pszichológus ad elő a Párbeszéd Házában, a jezsuiták egyik központjában.

(tovább…)

Általában halottabb zenészekről szokták ezt mondani, de Bérczesi él! És fel is lépett a Cseh Tamás emlékére rendezett esten a Gödörben. És hamarosan koncertezni is fog a Biorobot zenekarral. És.

“Hogyha egy halra találok magas fűben, akkor az egy rettenetesen boldogtalan hal lesz. Ha látom ott ezt a halat hápogni, és… semmire sincs kedve… én nem adnék neki orvosságot, sőt, én még el sem vinném egy pszichoanalitikushoz! Abban a pillanatban, amikor rájönnék, hogy mi a baja, hogy mi történik itt: egy hal magas fűben – itt valami baj van. Akkor rohannék vele a folyóhoz vagy a tengerhez, és abban a pillanatban, amikor vízbe dobnám, megváltozna a kedve. Jobb kedve lenne…”

(tovább…)

“A 20. század a tudomány és a ráció századaként indult. A kutatás által feltárt új ismeretek és a hétköznapokat mozgató ismeretek között ugyan nagy eltérés volt, de a társadalom ösztönös bizalommal és bizonyos sznobizmussal tekintett a tudományra. Az átlagpolgár ugyan nem értette, mégis magasra becsülte a tudóst, tisztelte alkotásait. Hitt abban, hogy tevékenysége boldogabbá teszi az emberiséget. A század végére a bizalom elfogyott, a tudományt egyre inkább egy „anti-sznob” társadalom veszi körül. Az „anti-sznob” – írta Bálint György a kultúrával kapcsolatban – arrogánsan elutasító. A ma átlagemberét nem zavarja tudatlansága. Sőt, kérkedik azzal, hogy nem fogadja el a tudományt. A tudományellenességnek és a „hitvezéreltségnek” fokozatosan különböző változatai alakultak ki.

[...]

Sokféle ok miatt – a tudomány egyre nehezebben befogadható eredményei, a tudósoknak tulajdonított „bűnök” (pl. az atombomba), alkotásaik (pl. a génmanipuláció) potenciális veszélyei, intézményeik által elkövetett hibák, stb. – sikk lett lenézni a tudóst és a tudományt. Holott a tudomány volt és maradt a szabad és fejlődő társadalom legfontosabb tartóoszlopa. Mivel visszautasítja a tekintélyen alapuló igazságot, és mivel mindent – még önmagát is – kritikusan szemléli, ellensége minden önkénynek, alapuljon az bármiféle ideológián. A tudomány kísérletező kedvű, és tudja: nem örök és megváltoztathatatlan igazságokat szolgáltat. [...]”

Nem volt divat a Grundon cikket ajánlani – főleg nem egy külön bejegyzés keretein belül -, egészen mostanáig. Marosán György írása „Az ész trónfosztása” címmel bő két hónapja jelent meg a Szkeptikus blogon, de akkoriban sajnos nem volt alkalmam végigolvasni, majd elfelejtődött és csak most nyúltam vissza érte. A tudomány és az ezotéria sokat boncolt viszonyáról, a tudomány mai helyzetéről, az egyetem védőbástya szerepéről ír anekdotákkal fűszerezve. Szellemes, nagyon élvezetes, szerethető publicisztika. Ajánlom.

Folyamatos félreértésekre ad okot a banki számlaszám és a kártyaszám problémaköre. Elronthatjuk-e a számlaszámot bevitelkor? Lehetséges-e, hogy valaki másnak utalunk és a pénzünk eltűnik egy ismeretlen zsebében? A poszt végén ilyen és ehhez hasonló kérdésekre is választ kapunk.
(tovább…)

Kedves Hölgyek, Urak!

Eljutottunk hát az ezeregyedik bejegyzéshez. Ez sem különb, mint a többi. Én írom, mert az alapító atyák közül már csak én publikálgatok itt rendszeresen.

(tovább…)

Köszönjük az emaileket, a hibát mi is észrevettük. Az elhárításig türelmet kérünk. Egy kis trükkel megnyithatóak ám a bejegyzések: csak be kell másolni a linket a böngésző címsorába, és törölni a végéről a hosszú katyvaszt. Szakembereink már rajta vannak az ügyön. :]

Magam sem hiszem el, hogy a legközhelyesebb, és egyben legbugyutább versikéről még nem emlékeztem meg.

(tovább…)