Tegnap este az asztalom egy messzi-messzi szegletében rátaláltam a néhány hónappal ezelőtt kölcsönkapott Comandante DVD-re, és gondoltam épp elég laza kis műsor lesz ez a nap zárásához. Nem sokat tudtam róla, hogy pontosan mit is fogok látni, valami interjúfilm Fidellel.

Az viszonylag hamar kiderült, hogy az antihollywoodista Oliver Stone és a máig egészséges Fidel Castro közel sem olyan laza kis történelemórát fog tartani, mint amire számítottam. Stone ténylegesen filmet rendezett, amikor a Comandantet megcsinálta, és igen finom jelzéseket ad a nézőnek. Az például egyszer sem hangzik el, hogy “hé haver, most egy filmet nézel, érted”. Az elején simán megpróbáltam azonosulni Castroval, igen, szívből beszél, jó arc, nem hazudik, eszmékért él, és így tovább. Azt egyszerre feltűnik, hogy a kamera (amin keresztül éppen látom a filmet) egy másik kamerást vesz, és Fidel abba a felvevőbe beszél. Hoppá. Hogy Fidel most egy filmben szerepel, és akkor tulajdonképpen ki is vagyok én? A néző? Bingó. Castro persze akár szerethető is ebben a moziban, és helyenként tényleg csak egy apró botlás választja el Chaplintől, aki szintén filmsztár volt valamikor.

A makuláltan egyenruha és a Nike sportcipő kombó még mindig üt, a végtelenül alázatosnak és közvetlennek mutatkozó Castro még mindig üt, a Fidel feje mellett röhögve pisztolyt lóbáló Oliver Stone pedig hatalmas arc. Pont, ahogy azt elvárjuk, és aztán újra mikrofonos emberek sétálnak be a képbe, hiszen a diktátor fiát kérdezi Stone arról, jó apa volt-e Moncada győzője. Jó apa volt, persze. Néhány snittel odébb a Comandante bevallja, hogy ha a gyerekeivel töltött idő számítana, akkor bizony nem biztos, hogy jó apa volt. Mindenki szépet mondott a mikrofonos embernek és a kamerának, könny, taps, függöny. Vannak prostituáltak Kubában? A Batista rezsim (a forradalom előtti diktatúra) idején sokkal több volt. Ma a számuk elenyésző. És a homoszexualitás megítélése? Sokkal jobb, mint a Batista rezsim alatt. Közben egy férfi prostituáltat látunk, aki a kamerától halálra rémülve elslisszol. Film, film, film, az egész egy rohadt film, és mi meghatódunk, amikor Fidel lerombolja a mítoszt, hogy Che Guevara önként és dühében indult volna Afrikába forradalmat csinálni. Hát persze, hogy Fidel kérte erre egy kellemes beszélgetés keretében, Che pedig boldogan igent mondott. (Csók.)

A Comandante nagyon jó film, emberarcú, szerethető, érdekes, izgalmas, és legalább annyi igazságtartalma van, mint egy középiskolai történelemkönyvnek.