Kalep - 2009. november 16. 10:30 Ha már egy ideje mindig máshol lakik az ember és megszokja a változásokat, nagyon meglepődik, ha egy új helyen öt perc alatt otthon érzi magát.
Mindig nagyon jó egyedül, vonattal megérkezni egy teljesen új helyre. Nagyjából belőni, merre lehet a fő utca és gyalogolni, amíg tényleg meg nem találod, amit kerestél. Berettyóújfaluban voltam a hétvégén és ott tényleg olyan volt, mintha otthon lettem volna. Az emberek, a hangulat, a mosolyok, minden stimmelt. Talán összefüggésben van azzal, kinek mi az otthon. Én alföldi lány vagyok, de így az Alföldre még soha nem csodálkoztam rá. A vonatból látszott a hardcore puszta, aminek eddig csak a szélét láttam, most itt volt, repülő fácánokkal, ragadozó madarakkal, nyuszikkal, magaslesekkel. A várost meg mintha már ismertem volna, volt víztorony, uszoda, piac, kedeves emberek az utcán, akik tudják, hogy nem odavalósi vagy.
Eddig mindig csak a Dunántúllal próbálkoztam, de ez a meghittség, ez az ismerősség sehol nem volt meg. Nagyon erős élmény, kíváncsi lennék, tájegység függő-e ez, vagy az ember egyszer csak rátalál az ilyen helyekre. A balatoni fiúk a Balaton másik részein érzik-e ezt? Vagy minden az embereken múlik? Egyszer haza is turistaszemlélettel kellene menni.
A képet a vendéglátónk, Kocsis Csaba készítette.
Kalep legutóbbi írásai
A témához kapcsolódó egyéb anyagok
- Kaukazus koncert Zalaegerszegen (képek)
- Kinetikus város, kinetikus építészet
- Nyári terv – keresztül Európán
- Howto külföldi szavazáshoz
- Csakazértis vasutat!
Mebarak
Hozzászólás ideje: 2009. november 16. @ 13:02
Válasz erre a hozzászólásra
“Mindig nagyon jó egyedül, vonattal megérkezni egy teljesen új helyre.” Júj, még a gondolattól is…
Egyébként rám a tengerpart meg a pálmafa stb… nem tesz akkora hatást, mint mondjuk az Alpok zöld legelői. Nézőpont meg ember kérdése – szerintem
Tarzan
Hozzászólás ideje: 2009. november 23. @ 20:17
Válasz erre a hozzászólásra
Ha már meg lettünk szólítva, akkor némi késéssel válaszolok:
a Balaton annyiban más, hogy gyakorlatilag mindenki 2 hónap alatt akarja lehúzni a turistákról azt a pénzt, ami az egész éves kiadásokat finanszírozza, ezért én sokszor durvának, tolakodónak, pofátlannak érzem az embereket, hiszen sokan élnek a vendégekből, és ezek általában mindenkit potenciális turistaként kezelnek, nem véletlen, hogy egy időben nagyon elterjedtek a “Magyar vagyok, nem turista” feliratú pólók.
Balatoni emberként imádom a tó látványát, de nem tölt el semmilyen jó érzés az ismerős városkép látványától. Ha lekerített fizetős strandos településeken járok a tó partján, bárgyú, színes, műanyag, kínai termékeket vagy 3000Ft-os borszuveníreket áruló butikok között sétálok, vagy a night clubok, diszkók, kaszinók között, akkor ezek inkább egy “negatív otthonos érzést” keltenek bennem: “eh, éppen mint nálunk”. A parti részek jelentős hányada csak kirakat, mert helyi lakos nem jár a steak bar közelében sem, nyilván a szállodákban megszálló külföldi vendégek és az apartmanokat bérlő/nyaralóval rendelkező gazdagok a célközönség.
Ha például Balatonfüreden kicsit távolabb megyek a parttól, akkor már elolvadok a gyönyörtől, de ami vonzza az embereket a partra, az engem speciel kifejezetten taszít minden városban: olyan elsétálni egy turistákkal körülvett újabb butik mellett, mintha a Tesco követne mindenhova. Tény, hogy a helyi lakosok sokszor már fürdeni sem mennek le, annyira nem az ő világuk, amit a partra építettek az utóbbi években. A gyerekek füves rétje helyén óriási ingatlanok épültek zárt parkolókkal, a kedvenc partszakaszukat lekerítették, máshol fövenystrandot csináltak, és a fiatalokat felváltották a kismamák, Beach House-t építettek Retek Klubos állandó stúdióval stb.
Mondjuk az is hozzátartozik, hogy aki nem bevásárlóturizmus miatt utazik egy új városba, hanem kirándulás céljából, nyilván nyitott a külvilágra, és ezt az emberek is díjazzák, sokkal otthonosabban érezheti magát, nem lehúzni akarják, hanem befogadják, mesélnek, megmutatnak neki dolgokat stb.
Szóval vannak pillanatok, amikor engem is elfog egy “itthon vagyok”-érzés (pl. amikor először meglátom a Balatont a vonatról/kocsiból), de alapvetően nem a városok ismerősnek tűnése ragad meg, bár vannak olyan városok, amelyek kellemesek, de a turisztikának alárendelt részek sajnos ritkán tartoznak ezek közé (kivétel: hajókikötők, ha nem fordul meg az ember, hogy a butikokat lássa).