A Riverride-ban az a jó, hogy viccesen néz ki, és a magyaroknak nem is olyan nagyon drága. Vajon ezt is ki kell próbálni?

(tovább…)

Azért mondom, mert sokan nem vették még észre.

Tudom, hogy én öregszem, a többiek csak fiatalodnak. Ezért értsétek meg, amikor olyan mottóval kapok meghívót a “Kamionosok és örömlányok” fedőnevű farsangi buliba, hogy “A hétfő az új péntek”, akkor nálam ez legfeljebb mosolyt vált ki, aztán el is felejtem az egészet. Arról nem is beszélve, hogy mikor volt már hamvazó szerda, ami meg köztudottan a farsangi időszak vége, a böjti időszak kezdete. Értem én, hogy van, akinek tök mindegy, mert az egyetem ivásra való, meg azt is, hogy szépen lassan mindenből fogyasztásünnepet kell csinálni, és lassan bűnöző (de legalábbis sikertelen ember) válik abból, ki nem fizet be a torkos csütörtökre, nem vesz akármit Valentin-napra, vagy épp nem vált belépőt legalább három Kamionosok és örömlányok bulira, ahol elköltheti italra a pénzét. Félre ne értsen senki, szerintem jó móka a beöltözős party, meg a farsangnak is helye van, meg úgy általában az egyetemi ivászatnak. A farsang az épp arra való, hogy az ember túlzásokba essen, hogy direkt tovább menjen el, mint amennyire egyébként lehet. Úgyhogy mindenkinek jó bulizást akár jövő Karácsonyig is.

Terry Gilliam új filmjét jó érzés nézni. Jelölt spoilerhatáros elemzés.

(tovább…)

A hétvégén bővült a gépparkom egy Olympus C-2500L típusú fényképezőgéppel. A megjelenés évében, 1999-ben írott review-k szerint ez volt az Olympus high-end masinája, a professzionális eszköz. A kész képeket nézve ma már csak mosolygok azon, hogy valaha horribilis összegeket is kipengettek ezért a kissé otromba jószágért, ám szó sincs róla, hogy lenézném újdonsült fix obis (de 3x optikai zoomos) barátomat. A végtelenül csöndes működésű, szupergyors C-2500L a maga korában valóban csodának számíthatott, és némely területen még mindig odaver a 2006-ban vett Lumix-szériás Panasonicomnak. Igaz, az egy utrazoomos bridge, tehát nem tükörreflexes, mint ez az Oly.

(tovább…)

Jungiánus pszichológiát olvasni nehéz, ám annál izgalmasabb elfoglaltság. Különösen igaz ez akkor, ha a könyvet egy olyan ember írta, aki közel harminc éven át volt Carl Gustav Jung ismerőse, munkatársa. A svájci pszichológusnő, von Franz alapította meg a svájci C. G. Jung Intézetet Zürichben, több, mint 20 kötetet írt az analitikus pszichológiáról. Írt az alkímiáról, Jung pszichológiájáról és aktív imaginációról, amit tudatos álmodásnak nevezett. Ő vont először párhuzamot a Ji King és a DNS szerkezete között, 1968-ban. A mélylélektan és az archetípusok világszerte elismert szakértője 65.000-nél is több álomfejtésen volt túl, amikor 1998-ban elhunyt. 2008 óta végre magyarul is olvasható az Álmok című, eddig kiadatlan írásokat tartalmazó válogatás kötete.

(tovább…)

Friss konzerv rádiónk következik, hallgassátok. Három nappal az őszödi beszéd előtt elkezdődik a hülyeség: az első névtelen fenyegetés, amelyben a kormány lemondását követelik, különben lángolni fog Budapest. A nyomozóiroda referense válaszol. Más meg nem válaszol. Más meg megint válaszol. Szerintem ez az eddigi legizgalmasabb műsor, 2006-ból.

Letöltést itt.
2006-09-14 – Budapest Rádió 88.1

Az előző év augusztusában pszichológus körökben óriási felháborodást okozott, hogy a Wikipédia és az Index sajnálatos együttműködése nyomán széles tömegek számára vált hozzáférhetővé a Rorschach-teszt ingeranyaga, azok a bizonyos foltok. Hogy az egyébként feltehetőleg Wiki-hívő újságíró, Anarki humorosnak szánt ámokfutása után az Index miért nem igyekezett szem előtt tartani az emberek helyes diagnózishoz való jogát, az számomra máig rejtély.

(tovább…)

Nem kell megijedni, ha csak a tizenegyedikés hétvége olcsó a nyaralásra, vagy ha éppen erasmus féléved van, esetleg máshol dolgozol; villámgyorsan elintézhető a külföldön való szavazás.

(tovább…)

(Ha valami miatt nem megy a fenti box, akkor ezen a linken hallgathatod meg az interjút.)

3 perc 45 másodperctől eszméletlen gusztustalan módon hazudozik, vetít, csúsztat az Educatio Kft. ügyvezetője. Egy bizonyos ponton azt próbálta meg bebizonyítani, hogy határidő ide vagy oda, az a diák a debil, aki utolsó pillanatban adja fel a jelentkezést, ne-adjisten módosítja azt.

Nem vagyok sajtós, se marketinges, de szerintem a következőnek kellett volna elhangoznia: “Valóban voltak kimaradások a felvi.hu portálon, mivel minden diák az utolsó pillanatban próbálta leellenőrizni a jelentkezéseit. Sajnálatos módon a rendszerünk nem bírta az extrém terhelést, ezért az Oktatási Minisztériummal konzultálva három nappal meghosszabbítottuk az elektronikus jelentkezési időszakot. Az esetleges bonyodalmakért szíves elnézésüket kérjük!“

Nem elég bekerülni a felsőoktatásba, bent is kell maradni. Gondolom minden középiskolás legalább egyszer már találkozott életében ezzel a bölcsességgel, de sejtelmük sincs róla, hogy mit jelent. Nem azért mondják ezt, mert a tárgyak vagy a vizsgák nehezek. Agy nélkül is abszolválható mind. Arra kell figyelni, hogy az ilyen és ehhez hasonló üzenetek a hallgatói tanulmányi rendszerben (ETR, Neptun, stb.) ne okozzanak agyfütyit és görcsös rángatózást:

A találós kérdés a következő, figyelem, igen bonyolult módon fogalmazok: Ti esti? MI EZ? A választ a definíció adja meg. Definio 4 = elhatárol.

Az ember felkel, első dolga, hogy Neptunt olvas. Hiba, nem szabad, fail, jaj. Csak és kizárólag este, nyugodt, meghitt körülmények között vetemedjetek erre a továbbiakban.

(A történés egyébként annyi, amennyit láttok, én sem értem. Jött egy levél, hogy valamit LEHET, hogy elcsűrtek. “Nem a te hibád, én voltam a hülye, de te szívsz miatta.”)

‘POT kívánok.

Megérkezett a friss konzerv, hallgassatok rádiót! Podcasterek kedvéért letöltést alant, villamosra, buszra, vonatra, ebéd mellé jó lesz. Jobb közösségi program a munkahelyen, mint a Bumeráng!

Puzsér Róbert és Gödri Bulcsu Lakos Imrével, a városi üzemeltetési bizottság elnökével és Wintermantel Zsolttal, a Fidesz frakcióvezető-helyettesével beszélget.

Letöltést itt.
2006-09-13 – Budapest Rádió 88.1

Vannak rossz emberek. Vagy csak olyan emberek vannak, akik soha nem tudják meg az igazságot arról, hogy a világ rájuk rakódó salakja (a korai szocializáció, a szeretet hiánya és szabálytalansága, stb.) miatt rosszak. A lényeg, hogy másodszor lopták el a szomszéd néni pénzét a szeme láttára lakásából. A kilencvenhez közeledő nénihez először fehér köpenyben érkezett egy nő, azt állítva, hogy a szemészetről küldték. Valószínűleg a kórháztól követte az idegen. Mindent vitt. Másodszor is – a könnyű zsákmányra – ugyanez a nő jött. Amíg az idős néni hátat fordított a résnyire nyitvahagyott bejárati ajtónak, a tolvaj már benn is volt a lakásban. Hiába látta a saját szemével, hogy egy idegen vetette be magát a tőle két méterre lévő ajtón, semmit nem tehetett. Először is, másodszor is sok pénze bánta. Tegnap délután megkért minket, segítsünk neki mentőt hívni, mert az idegeskedéstől szabálytalannak érezte a szívverését. A mentősök nagyon hamar megérkeztek, és megnyugtatták a nénit. Megkért minket, hogy ma reggel kísérjük el az orvosi ügyeletre, ha ráérünk. Elmondaná az orvosának, hogy nincsen túl jól. Úgy csináltuk, hogy ráérjünk, és elsétáltunk vele a közeli utcácskában lévő rendelőig. A bejárat előtt 5-6 ember várakozott. Az ajtó üvege benyomva, a kilincsen a fenti képen olvasható felirattal. Valaki a csengőhöz lép, hátha. Egy parkoló autóból kiugrik egy nő: “Nem lesz ma rendelés! Fél hétkor hívtuk a rendőröket, azóta se jött senki helyszínelni!” Úgyhogy lassan tipegve hazajöttünk. Bizony, vannak rossz emberek.

És tény, hogy nem lehetünk mindig ott, de ezentúl figyelni fogunk a szomszéd néni lakása körül ólálkodókra. Alapszabály: még akkor is fordítsuk rá a zárat, ha otthon vagyunk.

Leugrani a Balatonra, hogy ez része a magyar valóságnak, pár napra vonattal, ismerőshöz nyaralóba, vendéglátózni a nyárra, vagy csak úgy, fürdeni egyet. Atlétában és dorkóban rágni a szendvicset a vonat bőrülésén, Siófok-táblával hadonászni a hetes út szélén állva a közeledő autóknak, hátizsákkal, kulaccsal, a ruha alatt bikiniben, a kézben gitárral. Aztán szeptemberben valahogy elfelejtjük a Balatont lángosostul, német turistástul, röplabdástul, és elő sem kerül a következő májusig. Mi most megnéztük, hogy hogy néz ki a februári hidegben, befagyva.

(tovább…)

Holnap van a felsőoktatásba való jelentkezés utolsó napja. A legtöbben már minden bizonnyal feltöltötték az aláírásukat meg a bizonyítványaikat a felvi.hu-ra, és bejelölgették azt a legalább három szakot, ahol szívesen végigbuliznák a következő 3-4-5-6 évet. Akkor most a lényeg következik, kedves felvételiző:

Amit tanulni fogsz, az valószínűleg szart sem fog érni. Ha csak nem fizikatanár leszel. Tudsz róla, hogy fizikatanárból az elmúlt évben négyet (!) képeztek összesen? Pedig minimum negyvenre volna szükség. A kémiát inkább ne is bolygassuk. Évek óta mérnökhiány van, két kézzel kapnak utánuk. Segítek: nincs szükség ikszcsillió kommunikáció szakosra, jogászra, pszichológusra, festőre, menedzserre, művelődésszervezőre. Most biztos nevetsz, és azt gondolod, hogy rád szükség lesz. Tévedsz. Körülbelül a negyedik félévben fogsz rájönni, hogy a diplomáddal kezedben legfeljebb telefonos operátornak leszel jó. Nevetsz? Nevess csak. Aztán majd pár év múlva végiggondolod, ki hazudott neked. Azok, akik sosem álltak ki eléd közölni a tényt, hogy a legtöbb szakon gyakorlatilag felesleges túlképzés van, és ez bizony téged is közvetlenül érint. Vagy most én.

Sok sikert a felvételihez, érettségizőknek az érettségihez!

Patrem familias vendacem, non emacem esse oportet – mondja a latin, és ezzel a sententiával a legmesszemenőbbekig egyet tudok érteni. Az idézett bölcsességet egyébként Thoreau-nak a Walden című örökérvényű munkájából vettem. Azt nem tudom, hogy Rousseau-t vagy Thoreau-t szokták-e félreérteni, de eddigi ismereteim fényében mindenki hülye, aki a két ember között a szükségesnél nagyobb párhuzamot von. Középiskolai tanulmányaim halovány emlékeiben kutakodva úgy rémlik, Rousseau valamilyen ősállapotba való visszatérést szorgalmaz a természetbe való kivonulás eszményével. Ezzel szemben Thoreau gyakorlatilag akarta élővé tenni azt az életet, amit a környezete (a New England-béli Concord farmerei) robotként űzött. Az egy dolog, hogy Thoreau egy erdő szélén lévő tó partján ácsolt házat magának, ám az már a legkevésbé sem igaz, hogy elvonult volna a világ elől. Éppen fordítva: kinyílt a világnak. “Hadd sorakoztassak fel néhány hasonlatot, hogy jobban érzékeltessem helyzetemet. Éppoly kevéssé vagyok egyedül, mint a hangosan kacagó búbos vöcsök a tóban – vagy mint maga a Walden-tó.” Szóval Thoreau sokkal jobb arc, mint ahogy néhány mondattal le szokták őt írni. Annak ellenére mondom ezt, hogy írása tele van ellentmondásokkal, szenvedélyes csapongással, és így tovább.

A családapának eladásra, nem vásárlásra kell törekednie – mondja a latin. Igaz, hogy messze vagyok még az önálló háztartás vezetésétől, vagy a tisztességes családalapítástól, mégis sokat gondolok arra, hogyan fogom csinálni. Csak olyan növényt hagyok meg, vagy ültetek a kertben, amelynek értékes terménye van. Eszembe sem jut majd a lekaszált füvet nejlonzsákban kitenni a kuka mellé, helyette komposztálom vagy a nyulaknak adom. Ha csak tehetem, nem veszek a boltban húst, elvégre ott a csere lehetősége, és egyébként is túlzottnak gondolom a jelen emberének hús-, liszt- és cukorfogyasztását. A lényeg, hogy többet hozzunk ki a házunkból, a kertünkből, mint amennyit beleteszünk. Igenis, legyen egy mérleg, ami a pozitív felé billen el. És persze legyen a lakóhelynek egy szellemi oldala, komfort, pihenés és rekreáció, de a mérleg két serpenyőjébe csakis az anyagi oldal dolgai kerüljenek: gáz, villany, víz, ráfordított munka és étel, ital, cserejavak, és így tovább. Azt gondolom, nem elég összehúznunk magunkat, és kevesebb vizet fogyasztani. Fogyasszunk úgy, hogy annak haszna legyen, visszaforogjon a víz is, és termeljen is nekünk. Nem kell feltétlenül családi gazdaságot vizionálni, elég csak egy természetes világot.

Néhány hete több ismerősöm is csatlakozott a facebookon a Nálam otthon szelektív hulladékgyűjtés van! nevű csoporthoz. A csoport leírása így fest: “Nem hagyok szeméthegyeket (leendő) gyermekeimre és unokáimra.” Ezúton üzenem a csoport létrehozóinak, hogy de, így is szeméthegyeket hagyunk magunk után. Senki nem söpörheti le magáról a felelősséget. Az nem változás, hogy nem változunk. Mert nekünk kell változni, nem a szemétiparnak. Az majd csak változik, ha forintosítható érdeke fűződik hozzá. Ne töltsünk új bort a régi tömlőkbe, mondta Jézus. Thoreau pedig azt mondta, hogy ne új ruhát vegyünk, mert munkára jó a régi is. Szép dolog három kukába gyűjteni a szemetet, de ettől a mérlegünk ugyanúgy a “rossz” irányba billen: a végén csak szemét keletkezik. Úgy írom ezeket, hogy magam is szelektíven gyűjtöm a szemetet. De arra törekszem, hogy itt és most olyan életet élhessek, ahol a szemét fogalma nem létezik. Épp a mai evangéliumban mondja azt Jézus a süket embernek, hogy “Effeta!”, azaz “Nyílj meg!”. Erre bíztatom magam, hogy végre nyíljak meg, és tudjam én is azt mondani mindenkinek: Effeta!