Most hétvégén zajlik Budapesten a Vajdahunyad-vár körül a Mangalicafesztivál. Igaz, nagyjából minden gasztrofesztnél előre borítékolhatnánk, mivel fogunk találkozni, ezúttal a mangalica elég jó hívószónak bizonyult ahhoz, hogy kilátogassunk a Ligetbe.

Mert ott figyelt a szokásos perec négyszázért, a fagyoskodóknak tea meg forralt bor. No meg az elmaradhatatlan Rézangyal Pálinkaház. Egyébként meglepő volt látni, ahogy az emberek hármasával vették a palackozott meggypálinkát. Szóval nem csak malacságok voltak. De például lehetett kapni töpörtyűvel töltött étcsokit, amit az árából ítélve luxusterméknek szántak. Mindenféle biotenyészetek is képviseltették magukat, mézek, szörpök és lekvárok alatt roskadozott a polc.

A töpörtyűs csokinak egyébként érdekes íze volt, és ezzel sajnos ki is fújt a dolog. Fel sem merült bennem, hogy többet is egyek belőle. A lényeg a mangalicatenyésztők standjain figyelt, mindenféle húsáruk a kolbásztól kezdve a sült csülkön át a brassóiig. Szép szál kolbászok lógtak mindenhonnan, a levegőben a malacsütők illata szállt, így egy kis fantáziával amolyan látványdisznóvágásnak tűnt az egész.

Úgy tűnik egyébként, hogy ha kajáról, pálinkáról és pénzről van szó, akkor senkit nem zavar az árpádházi sávos zászló meg a süveges szittya. A feltűnően magyar sajátosságként kezelt mangalica kultusza összekapcsolódni látszott a nagybetűs magyarsággal, úgyhogy aki magáénak érzi a magyarság igaz ügyét, az a mangalicáét is magáénak kell, hogy érezze. Vagy valami ilyesmi.

Épp sajtot akartunk venni, úgyhogy megörültünk a hatalmas tömböknek. Az árakat látva azonban szép csendben eloldalogtunk. Hiába, nem a hétvégi kocabevásárlóknak találták ki a mangalica fesztivált. Azért az egyik nagy hússütőnél választottunk egy szép szelet tarját, amit a nagy hidegben vacogva fogyasztottunk el. De legalább jót nevettünk, amikor a mellékelt műanyag evőeszközök szilánkosra törve repültek ki a kezünkből.

A Mangalicafesztivál meglepően sok embert vonzott ki meleg lakásaikból a havas Városligetbe, és el tudom képzelni, hogy aki egy kicsit vastagabb pénztárcával jött, az valóban finom és érdekes kaját szerezhetett be. A mangalicát ma már egyre többen ismerik, de nem hiszem, hogy az átlag boltlátogatót különösebben érdekelné, milyen típusú disznóból kanyarintották ki azt a szeletet. Lehet persze, hogy ez a rendezvény nem az átlag vásárlónak szólt, döntően mégis velük találkoztunk. Azt azért el kell mondanom, hogy engem simán megnyertek a sonkák, hurkák, csülkök illatával és látványával, és bár döntően növényevő vagyok, a jövőben sem fogom megvetni az efféle finomságokat. Még nem késő kilátogatni a Ligetbe.