Eggyé

by

Szerkesztőségünk két tagja a hétvégén örök hűséget fogadott egymásnak.

Régóta töltik együtt mindennapjaikat és ünnepnapjaikat egy barátságos vidéki városban, segítik egymást és magukat életük egyik legfontosabb szakaszában. Egyikőjük pár hónapja azt mondta: “egyre kevésbé érzem otthonomnak a szülői házat” — elnézést, ha pontatlanul idézek. Azt gondolom, hogy pontosan így kell érezni ilyenkor, egy nagy változás küszöbén. A régit (valami kéket) elengeded, “egyre kevésbé érzed”, s az újra figyelsz, azt, amit tökéletesíteni, polírozni kell ugyan minden nap, hogy ne rozsdásodjon be, ne váljon megszokássá, de pontosan tudod, hogy ez a jó döntés, ezt szeretnéd, szeretnétek csinálni, mert ebben van a Ti közös jövőtök.

Kívánok Nektek rengeteg kalandot, kirándulást, túrázást, szalonnát kenyérrel és hagymával a patak mellé, tűzrakást a parton és erdőben egyaránt, a vidék megmentését, közös, árnyékadó tölgyfát, C-moll alapú népdalokat, semmiből elinduló alternatív zenészeket, sok kihívást, hogy ne unatkozzatok, ugyanakkor ugyanannyi megoldást, hogy mindig tovább tudjatok lépni, s ne lazuljon meg ez a fantasztikus kapocs köztetek.

Kedves Gergő és Kicsu! Isten áldjon, legyetek boldogok!

ByeAlex

by

Alex nem igazán jó énekes, azt pedig nem is ismerjük első kézből, hogy milyen előadó, bár állítólag abban sem túl kiemelkedő. Korábbi selejtezője előtt annyit nyilatkozott, hogy mások akarták, hogy elinduljon a versenyen, őt meg vitte a sodrás. Teljesen mindegy, hogy mit hiszünk el ebből az egész médiahekk szagú sztoriból, az a lényeg, hogy az úgynevezett “nagy” hazai médiamenek és -vumenek (jelentsen ez bármit) orra alá olyan borsot tört, amit nagyon nehéz lesz kiszellőztetni. Nézzenek oda, nem csak a futószalagon gyártott Megasztárral lehet eljutni valahova? Ez vállalhatatlan!

Totálisan mindegy, hogy mit tud ez az ember, Magyarország beszavazta, ő meg megmutatta, hogy a világnak nem 28. Beyoncé kell, hanem egy bölcsész imidzsre irgalmatlanul rájátszó, közepes hangú valaki. Hogy miért, az nekem tök mindegy. (Ha-ha-ha-ha-hajdúpéter-PCI. Egészségedre.)

A MÁV megint meghúzta a váratlant

by

Innovation

Aki vidékről ingázik Budapestre, vagy valaha járt be huzamosabb ideig, biztosan találkozott már a reggeli csúcsforgalommal a síneken. Nem új dolog ez, az agglomeráció megtámadja Budapestet, valószínűleg hasonlóan működik a történet minden nagyvárosban Európa szerte. Az már korántsem természetes, hogy a tömegközlekedésért mennyire magas árat kérnek hazánkban, de lendüljünk túl ezen is, drága a bérlet, kifizettük, használjuk az igen magas színvonalú szolgáltatást, ahol ha szerencséd van, s különösen jó napot indítasz, nem folyik alád sem magzatvíz, sem hajléktalan ürülék vagy egyéb nyalánkság. A vonat késik ugyan 20-25 percet, a ruhádat összeizzadtad, s még csak fél 8 van, de fő az optimizmus.

A MÁV előhúzta a fehér nyulat a cilinderből, mától úgymond emelik az utazás presztízsét, s — felütés, dobpergés — 150 Ft-os extra árat fizettetnek mindenkivel, akik gyors vagy sebes vonatra szállnak. Hiszen látják ám, hogy a postán is drágább a gyorsabb, meg a GLS-nél, Ebay-nél is valami additional fee vonatkozik azokra a termékekre, amelyek helyvektorának első deriváltja nagyobb. El tudom képzelni egyébként a nagyvállalati környezetet, ahol Dr. Balogh Róbert költséggazda leszól telefonon Franciskáék csoportjának, hogy nézzék már meg ugyan Vanczáknéval, miként lehetne a többi, sikeres vállalathoz hasonló módon még egy kis bevételre szert tenni. Vanczákné kis csapata előretör, megmutatja főnökének, hogy webkettes skillekkel felvértezve ő majd megtalálja az aranytojást tojó tyúkot. Vanczákné kitüntetve, Franciska kapálózik, hogy az ő ötlete volt valójában, majd mindketten beírják az önéletrajzukba, hogy shiker. Nézzünk is egy példát rögtön, üljünk rá a szopórollerre és guruljunk körbe.

Bővebben… →