Talán többen észrevettétek már, hogy az egyik párt felhasználta egy fotónkat szórólapja illusztrációjaként. Mivel korrekt módon megjelölték a forrást, így nincs különösebb okunk a morgásra. Hiszünk az internet szabadságában, ezért számunkra tök mindegy ki és mire használja a képeinket. Profi fotósként engem ez egyáltalán nem háborít fel, és teljesen függetlenül kezelem attól, mit gondolok az adott pártról. Ezért a továbbiakban is elhatárolódunk a pártoktól és a napi politikától, de nem tiltakozunk az ellen, hogy akár tőlünk is átvegyenek anyagokat. Főleg, ha ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy kevesebb pénzt szórjanak el a kampányra.
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke.
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!
Talán még sosem volt akkora szükség ebben a Kányádi-versben rejlő tiszta derűre, s nyugodt optimizmusra, mint most.
Gyorsan elröppent ez az esztendő is, minél több december 31-en vagyunk túl, annál világosabban látszik, hogy az idő – nem einsteini értelemben véve – egyáltalán nem relatív fogalom. Visszatekintve épp ugyanolyan hosszúságú volt ez az év is, mint a többi. Hiába volt válság, nevetséges botrányok, társadalmi gondok, nem történt semmi érdemleges az országgal. Ez nagy baj. Tavaly ugyanígy zártunk, csak nyilván egy kicsit érezhetőbb feszültséggel meg monnyonlével, azaz ezt a változást akár pozitívan is értékelhetnénk, s tudjátok mit? Tegyünk is így.
A Grund szempontjából a 2009-es egy igen meghatározó év volt. Nyár végétől kezdve mindenki egyéb problémáival és teendőivel volt elfoglalva, így az oldal jövője is veszélybe került. Felmerült a dizájnfrissítés gondolata is, de végül elvetettük, s elhatároztuk, hogy maradunk a jelenlegi formában és keretek között egy szűk réteg által olvasott, értékelvű, de markáns, olykor a közvélekedéssel szembemenő, provokatív szócső. Vagy ahogy egy kedves olvasó írta levélben: tucatblog. Kinek hogy, nekem az előző megfogalmazás jobban tetszik.
Felvettük a kapcsolatot két könyvkiadóval is, akiktől különböző köteteket kapunk recenzióra. Az együttműködés eredményeként elkészült bejegyzéseket már olvashattátok is az elmúlt két hónapban. Mivel mind a kiadók, mind pedig mi elégedettek vagyunk, ezért reméljük, hogy a 2010-es évben is folytatódhat a közös munka, s hagyományt teremthetünk. Ezen kívül minden héten közöljük a Demokrácia Rt. egy régebbi adását.
Idén csatlakozott hozzánk szerkesztőként Kicsu, aki a kezdetek óta (2006) lelkes Grund-olvasó, s most végre elhatározta, hogy kipróbálja magát a táblánál is, s nem csak a hátsó sorban ül gittet rágcsálva. Mivel külön bejegyzés akkor nem született erről, ezért most szeretném külön köszönteni és köszönni, hogy természetszerető, zöld írásaival, s sajátos stílusával öregbíti a Grund hírnevét.
2010-re a Grund megfogadja, hogy továbbra is erejéhez mérten igyekszik kiszolgálni azt a pár száz embert, akinek ez az oldal jelenti a reggeli ébredést, a kávé melletti olvasgatni valót. Tudom-tudom, ha rajtunk múlt volna, idén nem egy reggel maradt volna el. Igyekszünk, higgyétek el, cserébe annyit kérünk, hogy ha véleményetek van az adott, posztban felvetett témával kapcsolatban, akkor ne tartsátok magatokban! Nincs nagyobb öröme egy szerkesztőnek annál, mint amikor az ő cikkének hatására kezdődik meg a diskurzus valamiről.
Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Ha a Grundot hívnám segítségül, hogy visszaemlékezzem 2009-re, aligha kapnék hiteles képet az elmúlt évről. Mégis összeszedtem néhány érdekesebb posztomat, tessék vidáman kattintani.
A legtöbb visszajelzést egyébként a Duna-túra, Apc és a Bükk-trip című bejegyzések miatt kaptam. (Főleg élőszóban.) Sokan mondtátok, hogy kedvet kaptatok az országjáráshoz, aminek nagyon örülök. 2010 a tigris éve lesz, úgyhogy csak keményen!
Emlékszel még, milyen jó volt az Egri Csillagok? És hogy az Aranykoporsót nem tudtad letenni? És a Láthatatlan ember? És a Kőszívű ember fiai? Újraolvasnád?
A most induló rovatban végigvesszük az embert bizonyos életszakaszokban kötelezően érintő kríziseket, kommentben mindenféle megoldásokat várunk a feltett -egyáltalán nem költői – kérdésekre. És mert imádok számozott posztcímeket írni, ez is olyan lesz.(csak hogy kiderüljön – lesz folytatás!) (tovább…)
Újra és újra visszatalálok a Grundhoz. Nem azért távolodok el tőle időnként, mert nem érzem magaménak vagy bármi probléma lenne vele. Ha lehet ezt mondani, inkább épp ellenkezőleg: túl jó.
Egy Grundra nem írunk csak úgy kutyafuttában bejegyzést: általában linkelünk, visszamutatunk, magyarázunk, illusztrálunk, kommentálunk, szakértünk, csúfolódunk, bohóckodunk, s néhanapján – remélem egyetértenek a Kedves Olvasók abban, hogy ez jó – csak terpeszkedünk.
A Grundra nehéz bejegyzést írni. Kijöttem a gyakorlatból, kijöttem a formából. Most persze a kígyónyelvűek azt mondják, sz-sz. Ez párszaszóul annyit tesz: formádból? Pff.
De igenis, ha egy blogger – legyen az bármilyen kvalitású – sok időt kihagy, akkor azt veszi észre, hogy egy velős poszt (ön nem ilyet olvas jelenleg) nem 30-40 percbe kerül, hanem 2 órába. Félelmetes.
A fogalmazás és a fogalmazáshoz való készség és hajlandóság folyamatosan elkopik, mert a twitter, a tumblr és a hasonló webkettes mikroszájtok ezt a képességet nem igénylik. 2005 környékén elkezdett a web olyan irányba fejlődni, ahol már az internetes társadalom jelentős része ír valamilyen formában naplót, blogot. Híroldalakat olvas, gondolkodik. Ez üdvözlendő volt, mert amellett, hogy a weben írott naplók nagy részéből áradt a hülyeség és a demagógia, tudtuk: az adott személy mégis elgondolkozott valamiről, s azt formába is öntötte. Fogalmazott.
Manapság ez nincs így: az összeszedettség látszata is kezd kiveszni mindenfajta blogolási tevékenységből. A reblog egy hülyeség, például. Kicsit álszentnek érzem magam, mert Gergővel a minap beszéltem épp arról, hogy a Grundnak is kellene valami előszemetest csinálni (támblör), s sajnos ez nem csak ötlet maradt: meg is csináltam, ellenben nem éreztem az erőt és bátorságot ahhoz, hogy megmutassam Nektek. Jó döntés volt, teljesen felesleges más helyre piszkítani; ami posztot érdemel, arról lesz írva, ami pedig nem érdemel, arról nem. Egyszerű és nagyszerű.
A twitter persze más. Hogy miért? Nem tudom megmondani. Talán mert minden szempontból ingyen (főleg az idő itt a fontos tényező) és végtelenül könnyedén oszthatok meg ismerőseimmel információt, s ugyanez fordítva is működik. Letisztult platform, gyakorlatilag bárhonnan elérhető. Úgy gondolom, hogy a twitter és a blog megfér egymás mellett, csak nem szabad elcsúszni a rövid hülyéskedések felé. Nem? De.
Eljutottunk hát az ezeregyedik bejegyzéshez. Ez sem különb, mint a többi. Én írom, mert az alapító atyák közül már csak én publikálgatok itt rendszeresen.
Túl sokan panaszkodtak már, hogy némelyik poszt alatt elburjánzott a hülyeségerdő. Ezen igyekeztünk segíteni a hozzászólási lehetőség megvonásával. Az intézkedés természetesen csak néhány írásra vonatkozik.
Szeretnénk, ha nem lenne ebből elégedetlenkedés. Be lehet látni, hogy amelyik téma esetleg többszáz hozzászólást generál, annak akár külön honlapot, blogot, fórumot is érdemes lehet csinálni. Itt viszont túlságosan is elhúzták ezek a hozzászólások a Grundot a susnyásba.
Megértésüket köszönjük, hallgassanak önök is folkrádiót!
Tény: az összes grundos író-szerkesztő-vendégblogger ingyenesen kap egy grundaktiv.hu-ra végződő e-mailcímet.
Ez két dolgot jelent: egyrészt kérem a mostani szerkesztőinket, vendégbloggereinket, hogy jelentkezzenek az istiKUKACgrundaktiv.hu címen az igényelt e-mailcímükkel, másrészt az eddig csak bátortalanul figyelőket is ösztönözzük, hogy érdemes hozzánk írni. Amellett, hogy megjelenik az írásod, s kikerülsz az Impresszumba, mostantól egy menő grundaktivos e-mail is a Tiéd lehet. Amennyiben vendégbloggernek szeretnél jelentkezni, úgy szintén a fenti címre írj egy bemutatkozó levelet! Köszönjük!
Minden levélre válaszolunk! Amennyiben egy héten belül nem érkezik semmi reakció, úgy feltehetőleg a leveledet automatikusan a spamek közé rakta a rendszerünk, kérlek, hogy ezt jelezd a hozzászólások között!)
A Kossuth Rádión épp a Goldenblogról és általában a blogokról beszélgetnek. Egy szociológus fickó nagyon érdekes dolgot mondott az új találmányok, jelenségek társadalmi elutasításáról. Amint terjedni kezd egy újdonság, három fázisban indul ellene hadjárat:
1. Test: Például: a felhasználót testének romlásával fenyegetik. Ízületei tönkremennek, látása gyengül, ér- és idegrendszere károsodik.
2. Lélek: A felhasználó elmagányosodik, személyisége torzul. Az egyes ember megőrül, barátait elveszti.
3. Teljes társadalmi dezorganizáció: a találmány tönkreteszi a világot, az emberek kivetkeznek magukból, a társadalom megszűnik, és a totális káosz lesz az úr.
Érdekes belegondolni abba, hogy ez tényleg így szokott működni. Elég csak azokra a törikönyves idézetekre gondolnunk, ahol a 19. század embere a vonat ellen emeli fel szavát, őrülettel fenyegetve meg az utazóközönséget. Na most csak ennyi.
Kövezzetek meg az ilyen posztokért, de én szeretek ide jönni. Mármint a Grundra. Gesztenyével dekázni is szeretek.
Szóval, ha leülök a számítógép elé, én mindig megnézem, hátha írtunk egy új posztot, hátha érkezett 5-6 komment a régebbi posztokhoz, és 1-2 az újakhoz. Rendszerint igen. A barátaim azt mondják, írjátok, írjátok, mert ezért érdemes netezni. És akkor írjuk. Időnként van egy tartalmasabb, összeszedettebb poszt, máskor csak olyan miféle, rövid, kusza. Akkor is szeretek a Grundaktivra jönni, olvasni, hozzászólni.
Most csak ennyi. Köszönöm mindenkinek, aki szereti.
Gergő - 2010. február 2. 21:35 
Isti - 2010. január 1. 00:01 
Kalep - 2009. október 29. 09:10 
