(Ha valami miatt nem megy a fenti box, akkor ezen a linken hallgathatod meg az interjút.)
3 perc 45 másodperctől eszméletlen gusztustalan módon hazudozik, vetít, csúsztat az Educatio Kft. ügyvezetője. Egy bizonyos ponton azt próbálta meg bebizonyítani, hogy határidő ide vagy oda, az a diák a debil, aki utolsó pillanatban adja fel a jelentkezést, ne-adjisten módosítja azt.
Nem vagyok sajtós, se marketinges, de szerintem a következőnek kellett volna elhangoznia: “Valóban voltak kimaradások a felvi.hu portálon, mivel minden diák az utolsó pillanatban próbálta leellenőrizni a jelentkezéseit. Sajnálatos módon a rendszerünk nem bírta az extrém terhelést, ezért az Oktatási Minisztériummal konzultálva három nappal meghosszabbítottuk az elektronikus jelentkezési időszakot. Az esetleges bonyodalmakért szíves elnézésüket kérjük!“
Educatio kiállítás minden évben van ugyanúgy, ahogy állásbörze is. Mint frissen végzettek megnéztük, hogyan tudnának az intézmények meggyőzni, hogy hozzájuk felvételizzünk.
Egy kisebb tömeg vonul el előtte nap mint nap. Kétlem, hogy túl sokan észrevennék. Pedig a száz évnél is idősebb falfirkák igazi különlegességei Budapestnek.
Ezen héten az ELTE Germanisztikai Intézetében a német nyelvű kultúra hete van. Vagy német kulturális hét. Mindegy, ha tudsz németül, feltétlen menj el!
Lehet, hogy naponta kétszer-háromszor is átlépsz fölötte, és még soha nem fordult meg a fejedben, hogy ilyenkor rendre csoda történik. Valld be, hogy eszedbe sem jutna, hogy elámulj a fenti képet látva, hogy milyen érdekes világban élsz.
Aki válaszol: Mérő László matematikus, pszichológus.
A Wikipédiából, a szabad lexikonból:
A mém szó a mimémából (utánzás) származik. Ez olyan név, mondja Dawkins, ami „a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza”. Az elnevezés a „gén” analógiájára készült, a mém-elmélet alapgondolata az evolúció kiterjesztése kulturális alapegységekre. A memetika a mém előfordulásával, tulajdonságaival, elszaporodásával foglalkozó tudományág. Magyar nyelven Sebők Zoltán írt publikációkat, könyveket a mémekről.
Ma nagyon rossz voltam, ugyanis az egyetemi előadáson olvasással ütöttem el az időt. Súlyosbító körülmény, hogy nem holmi unalmas tucatkurzusról van szó: a téma egyik legavatottabb, nemzetközileg is úttörőnek számító szakemberének óráján követtem el tettemet. De ki az, aki nem szeretett az unalmas, középiskolai irodalom- vagy épp az izgalmas történelemórákon a pad alatt mesés regényeket bújni?
Régóta központi téma az informatikus hallgatók körében, de talán a tágabb értelemben vett műszaki értelmiségi réteg tagjai között is, hogy valamit kezdeni kellene a tananyagfrissítéssel a célintézményekben, úgy mint egyetemeken és főiskolákon. Nem egy tanár több éves, elavult diákkal és segédanyagokkal dolgozik, nincs ideje, esetleg nem is akarja frissíteni azokat. Rengeteg felesleges és haszontalan tudást kell beemelnünk, míg egy-két igazán fontos téma mellett gyanúsan könnyedén slisszolunk el. Előbbiek számonkérése történik vizsgán, míg az utóbbiak szükségesek az állásinterjúhoz és a munkaszerzéshez, munkavégzéshez. Hol ront és egyáltalán ki? (tovább…)
A mai világban egyre gyorsabban történik minden, ami közhely, de így van. Ez azzal is jár többek között, hogy az embernek egy halom dologgal kell(ene) párhuzamosan foglalkozni ahhoz, hogy a felszínen maradjon. Legalábbis ez az illúziója sokaknak, gyakran nekem is.
Fizetni vagy ne fizetni, ez itt a kérdés, utóbbiért tüntetett tegnap megközelítőleg 1000 diák a Margit híd budai hídfőjénél. Persze, nyilván senki sem gondolja, hogy meg lehet úszni a “reformot”, így nem a részhozzájárulás ellen, hanem egy HOÖK által benyújtott alternatív tandíjjavaslat mellett álltak ki. Hogy is van ez most? (tovább…)
A Másfélmillió lépés Magyarországon című műsorról írott cikkhez még nem érkezett értékelhető hozzászólás, amit B3ck előre meg is jósolt, mondván, mit lehet ehhez hozzászólni, a természetet mindenki szereti. Ez elgondolkodtatott. Most akkor tényleg? És tényleg ezért nem is szól senki semmit?
Nem is tudom, könnyeket csalt a szemembe a jelenség. Az egyetem kari honlapján szerettem volna a “telefonkönyvben” rákeresni egy titkárnő nevére, ám a kapott eredmény egy hangyányit viccesebb volt…
Random kínzó kérdés:Ön tárolná-e még nem publikált kutatási eredményeit olyan szervereken, amelyek védelme legalábbis kétséges? Senki nem használta azóta a telefonykönyvet, hogy valaki meghekkelte a lapot? És miért épp ezt? Teljesen kész vagyok, ehhez most tényleg szóljatok hozzá, mert úgy néz ki, végre elindult valami, és végre nem csak a BME-n történnek érdekességek!
LINK:Keressen Ön is a H-betűre. Persze az oldal több sebből vérzik, mert nem lehet a betűkre kattintani, dolgozinak hívják az ELTE dolgozóit, stb…
Mindig irígykedve olvastam a többiek írásait az egyetemi történésekről, hiszen velem szinte soha semmi említésre méltó nem történt az egyetemen. Egészen eddig a napig…