Meglehetősen homályos emlékeim vannak a hosszú évekkel ezelőtt végigült környezetismeret és biológia órákról. Az rémlik, hogy párosujjú pata meg lombkoronaszint, viszont a különböző állatok autóvezetési szokásairól viszonylag kevés anyagot fedtünk le, ebben biztos vagyok. Vegyük például a medvéket, akik borzalmas sofőrök. Ez persze nem állítja meg őket, hogy a tél beköszöntével kocsival induljanak málnázni. Vezessen autót medve módjára!

(tovább…)

Abban talán valamennyien egyetértünk, hogy Budapestről Debrecenbe utazni InterCity járaton érdemes. Az út időtartama két és fél, (késéstől függően) négy óra között változik, a jegyár pedig 2200-2700 Forint körül mozog egy diák számára is. Mivel mindenképpen utazni akartam, kattintgattam egy sort az Elvirán, és csalódottan törtem a fejem, hogy lehetne olcsóbban és kényelmesebben megúszni ezt a dolgot. Valahonnan távolról rémlett, hogy a wiw indulásakor még tartozott a rendszerhez egy közös projekttervező (hol van?) és egy telekocsi alkalmazás is (hova lett?). Beütöttem a firefox címsorába a “telekocsi” szót, és az első találat azonnal meggyőzött. Ez kell nekem!

A rendszer marha jól működik: autósok és utasok is hirdetéseket adnak fel. Ki, mikor hova megy vagy menne. Ha már feladtam egy hirdetést, akkor a www.oszkar.com értesít minden új, engem esetleg érdeklő hirdetésről is. Felcsaptam hát a kérésem a netre, hogy péntek este Debrecenbe jönnék, és néhány órán belül kaptam is egy belső üzenetet. Nem sokkal később már egy légkondis kocsiban suhantunk az autópályán. Hamar kiderült, hogy a sráccal ugyanazokra a koncertekre jártunk, ugyanazokat a zenekarokat figyeljük, és így tovább. Végigpofáztuk az utat, amire a vonaton talán még soha nem volt példa egy idegennel. Háztól-házig (!) hozott. Ja, és hogy mennyibe került? A vonatjegy felével szálltam be a benzinbe. Ja, és kiderült, hogy visszafelé is együtt utazunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom a telekocsit, különösen az Oszkart. Nekem így elsőre nagyon bejött.

Pár napja forgattam a tudományos-fantasztikus filmtörténet áttörő sikert hozó legújabb alkotását, melynek filmes újításaihoz legfeljebb Eizenstein érne fel. A címe: A robot balladája, és egy nagyon szomorú, heroikus küzdelemről szól. Na jól van, valójában csak egy picit unatkoztam.

Gergo

(tovább…)

Nem kell messzire mennie az embernek, ha eredeti koncepciókkal szeretné zsibbasztani kicsit magát. Elég ha szétnéz a független fejlesztők és az egyetemi projektek környékén. Így akadtam rá a theRelativity-re, ami Jun Fujiki és Shigeru Owada agyszüleménye. Az ihletet vélhetőleg M.C. Escher képeiből merítették, a céljuk pedig az volt, hogy megmutassák nekünk, milyen könnyen át tud minket ejteni látásunk.

(tovább…)

Az utóbbi időben elhanyagolt filmes kategóriához adnék hozzá most egy új felfedezettet. A rövidfilmet Cedric Babouche rendezte, díjat nyert a Cannes-i és az Avanca filmfesztiválokon is. Érdemes megnézni többször is, sok apróságra csak így derül fény (legalábbis nálam ez volt a helyzet).

Van a játékiparnak egy, a homályzóna szélén tengődő szelvénye. Távol a mainstream dollármilliós magjától lelkes hegesztők szakadár csoportjai portyáznak. Ők azok, akiknek a fejében még terem valami, amit jó ötletnek hívnak, amit aztán nem lusták lekódolni sem. Ők a független fejlesztők.

Úgy gondoltam, érdemes lehet egy independent gaming rovatot indítani. Ezzel a témával meglehetősen kevesen foglalkoznak itthon, úgyhogy egy próbát mindenképpen megérhet a dolog. Ingyenes (vagy esetleg max. néhány dollárért megvehető) játékokról lesz szó itt.

(tovább…)