A 2009. év első Pannonhalm-MA számából idézek egy két oldalas interjút. Ambrus egy évvel járt felettem gimnáziumban, s amint az a szövegből is kiderül, elsősorban a matek-fizika-programozás iránt volt elkötelezett, ennek ellenére 18 évesen mégis az orvosi pálya mellett döntött. Azóta összefutottunk itt-ott, egyszer a villamoson épp vérplazmát szállított egyik kórházból a másikba. Azt hiszem, mindenki csak okulhat, ha elolvassa, amit betűről betűre gépeltem be a nyomtatott sajtóból. A jegyzetfüzet Huszti Zoltán kezében sercegett.

Miben érzed “kiválóságodat” a többi pannonhalmi diákhoz képest? Vajon miért épp rád esett a választás?

Szerintem véletlen, hogy most engem választottak interjúalanynak, sok más jó választás is születhetett volna, és született is az újság korábbi számaiban, és nem szeretném általánosságban elhelyezni magamat a többi pannonhalmi diákhoz képest. Ha kiválónak mondom magam, akkor az értékelésnél saját szempontjaimat veszem figyelembe, melyek szerint tényleg kiváló vagyok; de ilyen szempontokat mindenki tud találni saját magának. És talán nem is baj, ha talál. De az eredményt nem lehet fennen hirdetni: az történne velünk, mint Józseffel, bedobnának a kútba. József az eset után is ugyanolyan kiválónak gondolta magát, de megtanult valamit arról, hogyan kell ezt kommunikálni. Most én is próbálok megfelelően kommunikálni.
(tovább…)

Ritkán nézem meg az iwiw fiókomat, mert semmi érdekes nincs ott. Az úgymond ismerőseim felét utoljára 10 éve láttam vagy még tán nem is láttam, mert 1-2 internetes nicknév is bejelölt, s hát miért ne – ismerem.
Most is egy ilyen kaliberű emberke írt üzenetet, Meghívó címmel. Középiskolában járt egy osztállyal felettem, és nagyjából háromszor szóltam hozzá 6 év alatt (ill. az ő 5 éve alatt).
Tudni kell rólam, hogy nem törlök alapból minden spamgyanús képződményt, hanem hamar megöregedő módon bele-belekukkantok. És mit látnak szemeim? Ez nem a szokásos körüzenet.
(tovább…)

Még most szólok, hogy nem qpacos olvasók nem fognak semmit érteni, úgyhogy szimplán hagyjátok csak ki a következőket. Holnap majd ti is kaptok valamit. Esetleg.

(tovább…)

[...] a hitre nevelés nem megy automatikusan. Ajánljuk. De nem is annyira a szavainkkal, mint életformánkkal, életvitelünkkel. Akár szerzetes, akár családos ember a nevelő, személyes példájával tud hatni. Szavalni sok mindenről lehet – sokszor megteszik az emberek, megtesszük néha mi is -, de a kamasz gyerek számára ezek nem hitelesek. Ők nagyon gyorsan átlátnak a látszaton. [...]

Az a helyzet, hogy nélküle nem olyan Pannonhalma, mint amilyen volt. Az a félelem, amikor megláttad, hihetetlen volt. Tudtad, hogy semmi olyat nem csináltál, ami házirendbe ütköző, de mégis inkább elkerülted. Érettségi után mikor visszamentünk Márton-napkor és meghallottam a köhögését, még mindig elfogott a régi borzongás, s egyben fura melegség is: az öreg még itt van. Volt annak egy különös hangulata, amikor felmentünk Brumiékat megpárnázni éjjel tizenkettedikben, s lefülelt minket. Már-már sírva kérdezte, hogy “miéht kell ezt?”. Hat év alatt nem tanultunk meg viselkedni, hát nem.
Persze attól függetlenül, hogy mindenkit lehúzott kicsit szemtől-szembe, belül jobb véleménye volt rólunk.
Azt hiszem ő volt az egyik leghitelesebb ember Qpacon. Mázlisták ezek a győri czuczorosok.

Ó, ha olyan szuperhős lehetnék, ami láthatatlan, s még repülni is tud, az volna a legjobb.

Két ZH-mra tartottam befelé, amikor a buszon a fenti számot hallgatva mögém jött egy nagy darab srác (fél szemmel láttam csak), s elkezdett hátulról hozzámdörgölőzni, no meg finoman megfogta a kezem. Enyhén szólva megilletődtem, s gyorsan megfordultam, mire észrevettem, hogy csak Milán az, akit nem vettem észre a buszra való felszálláskor. Akkorát nyerítettünk, hogy az egész délelőttömet jókedvűen tudtam eltölteni a számonkérések ellenére. El nem tudom képzelni, hogy mit tettem volna, ha valóban egy buzival akadtam volna össze. Persze, a harcias kakasok majd mondják kommentben, hogy le kell neki keverni egyet, de ha háromszor akkora, mint én?
(tovább…)

Vajon miről szólt az analóg napló öt évvel ezelőtt?

 Gergo tollából

(tovább…)

Marha jó, újra itt az érettségi. Izgatottan várjuk az idei lúzer érettségi botrányt! Addig azonban nosztalgiázásra kényszerülünk. Egy csomó jó sztorit lehetne mesélni arról, hogy Géza bácsi hogyan kapott végül hármast matekból vagy apu hogy nem bukott meg egy szerencsétlen tételhúzás után. Végül kicsit arról is írunk, hogy milyen volt anno – 2 éve – az érettségi saját szemszögünkből. Eztet Gregor úr és shaq b3ckúr írta.
Lássuk! (tovább…)

Július 1-én indulnánk egy jó 1 hetes osztrák biciklitúrára, csak úgy szolidan. Nem a tekerésen lenne a hangsúly, hanem a jó hangulaton, a jó levegőn és a könnyedségen. Előzetes edzés tehát nem szükségeltetik hozzá, még mielőtt bárki nagyon megijedne.
Konkrét útvonal nincs egyelőre, ez lenne az első, amire javaslatokat várnék. Gyaníthatóan Alsó-Ausztriába kellene látogatnunk, hisz a melki apátságban feltehetőleg olcsón meg tudnánk szállni 1-2 napot a la Bencés Maffia. Ezügyben már írtam is e-mailt Elréd a.-nak, aki ezeket a dolgokat Qpacon intézte, s a mai napon meg is kaptam a várva várt választ. Ebből idéznék:

Kérem, hogy pontosak legyetek, ha van lehetőség a szállásra. A kéréseket is pontosan jelezzétek pl. étkezést, a szállást, és a fizetést is kérdezzétek meg előre.

Emailcímet kaptam, egy bizonyos Adolf a.-ét. Ha megvan az útvonal, akkor nagyjából már az időpontot is meg tudnánk neki írni, hogy mikor alvadnánk ott és hányan. Ha valakinek van ausztriai bicikli(túrá)s térképe, akkor legyen szíves és írjon.

A nagy sikerű trilógiáról beszélgettünk egyik gimnáziumi filozófia órán, s máig nem értek egy dolgot.
(tovább…)

20:00-ra volt megbeszélve a találka, gyakorlatilag senki nem ért oda időben. Nagyjából óra 20 körül tudtunk elindulni az előre lefoglalt asztalunkhoz az EK-ba. Igen Annabel, az Egyetemi Kávézóba.
Az inkább tűnt kocsmának, mint kávézónak, de megkaptuk az asztalunkat (3 kisebb összetolva – ennek eleinte nagyon nem örültünk, de végül megbarátkoztunk vele) és boldogok voltunk. Jött az indító söröcske. Mivel szerintem minden sör ugyanolyan és amúgy is inkább borpárti vagyok, ezért tökéletesen megfelel nekem az élet napos oldala. Csipi valami Holstein-hasonmást kért, duplaannyiért. Nem ízlett neki, cseréltünk. Nekem aztán olyan mindegy…

Két partit játszottunk, az elsőben utolsó, a másodikban pedig harmadik lettem. Hogy Degu mekkora egy makker… All-in alatt riverben lemákol. Kicsit volt csak durva a szitu, de sebaj.

Kocsmárosné aka bögyös kisasszony fütyülős akciót hirdetett, de nem olyat, mint amire gondoltunk (mi fütyülünk, ő táncol), hanem egyet-fizet-kettőt-kap páleszos bolondozást. Fejenként befektettünk két körre, s ez így – éhgyomorra – meg is hozta a kellő hangulatot. A mellettünk lévő billiárdasztalnál úgy ordítottak folyamatosan az éjszaka folyamán, hogy ki akarták őket vágni a helyről. “EMILIOOO” – a Diszkópatkányokban volt állítólag ilyen rész. Nem emlékszem rá sajnos.

Egy óra körül Gellért (ő nem ivott) elvitt minket a Moszkvára és a Blahára autóval, ennek örültünk nagyon. Utóbbi helyen Milánnal és a háremével találkoztunk, jövő héten már ő is jön pókerezni. Attól félek, egy idő után már nem fogunk elférni egy asztalnál.
Itt esett még meg egy olyan incidens, hogy leejtettem a zsetonos fakkot, s az összes zseton a földön landolt. Gondolom mondanom sem kell, hogy az éjszakai busz épp ekkor fordult be a sarkon. Csipi, azért jól esett volna, ha te is segítesz összeszedni, b+, nem csak a csajok. Végül a buszt elértük, nem kellett a megállóban tovább fagyoskodnunk.

Röviden tömören ennyi, legközelebb jövő szerda előreláthatólag.

Akik voltak: Csipi, Degu, Gellért, Kristóf, Rácz, Taki és jómagam.

Akkor először lássuk a tegnap estét.
Móriczon találkoztunk Ráczcal, Kristóffal és a többszörös Texas Hold’em bajnok Deguval. Rövid tanakodás után elindultunk vissza a Gellért felé, alkalmas szórakozóhelyet keresve, ahonnan nem néznek ki zsetonostul-kártyástul. Első helyre be is ültünk, egy pohár vörösborral megalapoztuk a hangulatot, s megkezdtük a zsetonok kibontását. Képzeljétek, működnek!
Általános feltűnést keltettünk a részeg bácsikák körében, ők ilyet még csak TV-ben láttak. Gondolom hiányolták a jó öreg Kordát és a kamerát. Azért mi mindent megtettünk, körönként megmutattuk a lapot az asztal felső szegélyének. Nem volt átlátszó? Pech.

10-kor bezárt a hely, eggyel odébbálltunk. Ott játszottunk kettő parti éleset, ittunk-ettünk jót mulattunk, majd hajnali 1 felé elindultunk haza. Sajnos nem nyertem, de sebaj, szerencsém lesz a szerelemben. Erről jut eszembe kommentben olyan lányok jelentkezését várom, akik igazán szerencsések akarnak lenni, s az utóbbi időben nekik se jött be a kártya mint műfaj. Móriczon az óra alatt, sárga csákó lesz a fejemen.
Ennyit a tegnapról.

Ma délután/este pedig Márkkal mentem fotózni, vagyis inkább fotózgatni, próbálgattuk a különböző ISO, stb. értékeket. Nagy kihívás sötétben kattintgatni, nekem legalábbis nehéznek tűnik. Két perc alatt lemerült az akkum (fullosan feltöltve indultam itthonról), sajnos elhasználódott, tönkrement, kaput – Márk pótelemeit használtam.
Gellértről indultunk (úgy látszik ez egy nagyon frekventált hely), felcaplattunk a Citadelláig, közben szenvedtünk mindenfélével, nézzétek csak ezt:

Ez hihetetlen! Ebben a bokorban valódi fotós állvány terem! Gondoltátok volna? Ahogy a Citadellához másztok szépen fel, ott lehet ilyeneket látni. Nahát!

Mikor felértünk, észrevettük, hogy jó lenne magunkévá tenni egy ágyút. Megtettük.

Toborzok.

Most értem haza a – remélem – hagyományt teremtő esti pókerpartiról, amin Csipi, Rácz, Atus, s jómagam vettünk részt. Jelen volt továbbá egy üveg Ballentine’s whisky, 2 liter kóla, s Don Pepe pizzák. Forog a Föld, s az évszakok.

A szokásos Texas Holdem szabályai szerint játszottunk, 200Ft-tal lehetett beszállni, amiért először kaptál 100 kreditet. Ha az elfogyott, akkor újabb 200 HUF-ért már csak 75 kreditet, utána már csak 50-et és így tovább. Nem játszottuk teljesen végig, de mikor abbahagytuk én vezettem. A nyereményem nagy részét a pizzába fektettük.

Szegény Atus már ki akart dobni minket, mert elég hangosak voltunk, de nem volt elég határozott. Csipi volt a legnagyobb kurjongatós. Odáig fajult a helyzet, hogy szerény személye a hűtőben talált még egy üveg bort, amit el akart fogyasztani, de az már sok lett volna neki. Helyette inkább dohányozni küldtük az erkélyre. Szolidaritást vállaltam vele, egy jó magyar Helikon szálra én is rágyújtottam. Továbbra is utálom a cigit, bár bulikon jól el lehet szédülni tőle. A simától.

Két hét múlva ugyanott találkozunk. Akkorra talán Milán is megérkezik.

Update 2007. január 31. 17:41
Délután kaptam az infót Csipitől, hogy Rácz a hazafelé vezető úton (buszon) bulikirály lett. Ezúton is gratulálok!

Saw 3
Rendezte: Darren Lynn Bousman
Amerikai horror, 113 perc, 2006

Az első két rész után néztem meg, talán érdemes lenne a 3-1-2 sorrendet kipróbálni. Ez azért lenne jó, mert így minőségileg és izgalmasság szempontjából alulról fölfelé haladnánk. (vagy talán mégse) Röviden és tömören ez a rész az előző kettőnek csak halvány utánzata. Nincs akkora durranás a végén, mint lehetne, szinte számítani lehet valami hasonló befejezésre.

A képen látható bácsi felrobban. Vagy nem? Nem mondom meg. Nehéz erről a filmről bármit mondani, hisz története nincs, pontosabban épp a horror mint műfaj a története: hogyan lehet valakit minél durvábban megkínozni. Nem tagadom, Amanda módszerei is elég hatásosak, de Jigsaw sokkal stílusosabban csinálta, valamint SPOILER.

Ez persze nem implikálja azt, hogy Jigsaw nem szerepel a filmben. Jaj, és még annyit akartam szubjektíve megjegyezni, hogy Amanda nagyon aranyos, amikor ég a szemében a gonosz, szenvedélyes, elvetemült, vadállati tűz.

Átlagos horror, a műfaj kedvelőinek egyszer nézhető filmként ajánlott, ám az első két rész után nem üt igazán nagyot: 3/5.

Olvasói vélemény: 3/5 – lezárva

Itt néztem meg.

Szombat este tartottunk egy osztálytalálkozót, amit úgy évente kétszer megrendezünk. Nagyon jól sikerült, 13-an voltunk a 30-ból, ami egész jó ahhoz képest, hogy csomóan nem is Pesten tanulnak. Igaz, ők nem is jelentek meg.

Csonti szervezte ismét a kongregációt saját albérletében. Mi Tirczkával indultunk itthonról, majd a Móriczon felszedtük MDanit meg Rácz urat, s dzsaltunk a villingerrel, kezünkben finom borocskákkal.
Csonti már előzőleg bejelentette emailben, hogy lesz számunkra egy meglepetése, kíváncsian vártuk.

Mi volt a meglepi? Egy hastáncos csaj. Szerintem baromi jól mozgott, kár, hogy utána hamar el kellett mennie, épphogy csak koccintottunk vele egyet. Szegzi.
Az egész este röhögéssel, marhulással és természetesen beszélgetéssel telt, bár komoly témákat nem nagyon érintettünk. Azt hiszem ez nem is baj, úgyis tudok majdnem mindenkiről majdnem mindent, 6 év koli azért jelent valamit, na.

Éjfélkor kitaláltuk, hogy meg kéne nézni a Fűrész 3-at. Elhozta valaki? Nem. Milyen jó, hogy az Endless nevű éjjel-nappali dvd-sztórból meg tudtuk rendelni, s egy órán belül el is kezdhettük nézni. A filmről majd egy külön bejegyzésben beszámolok.

Ezekután dobbantottunk Ráczcal kb. fél 3kor. A többiek ottaludtak, mert megérdemlik.

Update 2007. január 22. 17:55
Pizzázás is volt, 15K HUF-nyi donpepe.

Végre ide is elért a bloggerjáték, Gergő hívott meg.

“az a lánc lényege, hogy 5 dolgot ki kellene fejtenem itt és most, amit eddig még nem tudott a nagyérdemű, majd utána 5 embertársam szerencsétlen blogírót meg kell neveznem, mint következő áldozatot. ámbár nincs kismegjegyzésként a halál feltűntetve, mint juss, ennek véghez nem vitelekor, de hát ugye tudjuk, hogy mi a helyzet az egy bolonddal meg a százzal…..”

Jól becsüljétek meg az infókat!

1. Egyszer megcsípett egy darázs, na az kurvára fájt, máskor meg megharapott egy kutya úgy, hogy a belső combomból kifordult a szövet, az meg nem. Ki érti ezt.

2. Még Pannonhalmára jártam, ahol ugye kötelezőek bizonyos szolgálatok, pl. vasárnapi mise meg étszolgálat, stb. Az étszolgálat (egyesek étrabszolgálatnak hívták) abból állt, hogy kb. évente négyszer-ötször menni kellett a konyhára segíteni mosogatni meg merni a levest. Ekkor történt, hogy megfogtam egy jó adag tányért, amiket be akartam tenni a szekrénybe. Kicsit vizesek voltak, de gondoltam majd megszáradnak azok, nem lesz semmi probléma. Sajnos lett, elejtettem az egész kupacot, mind a 12-14 darab nagy csörömpöléssel összetört. Utána beszélgettem az egyik nénivel.

- Bocsánat, hol találok seprűt?
- Majd én összetakarítom.
- Jó, köszönöm.

Az a vicces, hogy nem is volt mérges.

3. N. Márk osztálytársam volt hetedik-nyolcadik osztályban, s jó ötletnek tartotta, hogy lesmároljon egy Britney-posztert. Csabesszal jól ki is nevettük, persze aztán én is lesmároltam, mert jó heccnek tűnt. Jó nem ugyanazt, egy másikat. Fenék Tibik, szevasztok!

4. Egyszer sem kaptam beírást. Hülye nyaller.

5. Még Mezőkövesden történt, hogy Gabival meg Tomival fociztunk az egyes suli pályáján – jó csak lövöldöztünk, hárman hogy a rákba lehet focizni? – kérdezhetnétek joggal. Volt ott három fiatalabb lányka a pálya mellett, egy olyan jó két-három évvel lehettek fiatalabbak. Néztek minket, mi meg a kaput. Eljött ugye a foci vége, másztunk ki a kerítésen (hö!), mikor az egyik utánunkrohant, s mondta, hogy ott az a lány (mutat a pálya mellé a padokhoz) szeretne velem járni, s hogy én akarom-e. Nem akartam. Ekkor Gabihoz fordult, aki a másik csajnak tetszett. Persze, ő sem akarta. Bukta.

Na jó, nem baj végülis, ezt azért nektek adjuk. – szólt félénken.

És igen, kaptunk egy darab fémszázast, amiből 3 decis szénsavas üdítőitalt vásároltunk a közeli fagyizóban. Köszi, lányok!

Szeretnék 5 hasonló titkot megtudni Annabeltől, Barbitól, Gabiytól, Max Logantől és Panyitól. Szigorúan ABC-sorrendben.