Vidék vs. Budapest

Zzzzzzz-51

Úgy 2001 körül jártam először egyedül Budapesten. Akkor főleg a teljesen embertelenül megszervezett tömegközlekedéssel találkoztam: a buszmegállókat nem találtam meg, a járókelők nem segítettek, és a jegyvásárlásnál az üveg mögötti eladót nem lehetett hallani. Egy viccnek tűnt a nagyváros.

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Budapest   Személyes  

Megérkeztem Európába

Grundaktiv_budapest_bkv
Nem is tudom, hány éve hallgatom a sirámokat arról, hogy a BKV-nak sürgős anyagi segítségre van szüksége, különben csődbe megy a főváros. Mindig is úgy gondoltam, hogy a BKV-t szándékosan azért üzemeltetik, hogy nekem rossz legyen. Hogy azért van az egész kóceráj, hogy ne legyen helyette valami jobb. Valahányszor megveszem a jegyet, próbálok arra gondolni, hogy nem egy lyukas vödörbe szórom a pénzt. Hanem. Hanem hogy ettől valami jobb lesz. Nem tudom, jobb lett-e ettől, de ma csoda történt.

Azzal kéne befejeznem ezt a posztot, hogy európai városban eleve nem történik olyan rendszeresen velem, hogy közli a hangszóróember a céltól hat-hét megállónyi távolságra: végállomás. De ez alapvetően egy pozitív kicsengésű poszt lesz, ezért ennek a bekezdésnek az elejére tettem ezt a mondatot.

Háromnegyed ötkör keltem, velem nem lehet csak úgy szórakozni! Nem sokkal nyolc előtt megérkezett a buszom a Népligetbe, ahol a szokásos újságárustól megvettem a két narancssárga vonaljegyet (a többieknek kellemes sorbanállást kívánok a kis ablakoknál), és a szokásos módon felszálltam a kék metróra. A hármasra. Odébbmentünk egy megállót, és akkor közölte az égi szózat, hogy ennyi volt, finito, lehet tiplizni. Én meg csak szorítottam a devalválódott narancssárga cetlit. Ennyi? Ilyen egyszerűen megfosztottak a pénzemtől? Azt már nem! Vonaljegyem egy metrópótló buszért! A felszínre érve úgy két-háromszáz másik broilercsirkével várakoztam a metrópótló buszra, és amikor a második ment el úgy, hogy gyakorlatilag esélyem se volt felkeveredni rá... Akkor hirtelen a semmiből ott teremtem a Keleti Pályaudvar aluljárójában. Odamentem a jegyárusítóhoz, és a tények közlése után - miszerint engem egy állomás megtétele után leparancsoltak a drága metróról - elmondtam, hogy folytatni szeretném a megkezdett utazást az érvényesített jegyemmel. A szokott módon. Hogy menjek a forgalmi irodához. Mentem. Elmontam. A hölgy nézett egy darabig, és olyasmi történt, amit magyar ember ritkán tapasztalhat bárkivel szemközt állva: láttam rajta, hogy a megoldáson gondolkozik. A kollégája kijött a kedvemért, együtt mentünk oda a mozgólépcső tetején álló ellenőrökhöz. Hogy mivel a kék nem jár, ezért ez most átszállásnak minősül. Igen, pontosan ez az a mentalitás, amit Európában tapasztaltam: amikor a problémámat úgy oldják meg, hogy még mosolyognak is hozzá. Nagyon apró momentum volt ez, de számomra azt mutatta, hogy jó irányba is változnak a dolgok.

-g-

Kategorizék  //  Budapest   Személyes   Társadalom  

KÖKI Terminál

A Kőbánya-Kispest metrómegállónál nyílt Budapest 19327. plázája, ami már önmagában is fantasztikus esemény (nem), de az, hogy át is mentünk rajta, amikor koncertre tartottunk arra késztet, hogy írjak róla. Eme körmönfont bevezető után akkor térjünk is a tárgyra. Éhesen érkeztünk, ezért azon túl, hogy gyakorlatilag kötelező ezen a szaron valamilyen módon áthaladni a metró után, mi terveztük is a bejutást: le akartuk rabolni valamelyik gyorsétteremláncot étkezési utalványok  pultra helyezése után.

Ha a bevásárlóközpont gyakorlatilag teljesen kihalt szombat este 19 órakor is, akkor szerintem joggal merül fel bennem a kérdés: mikor nem? Fájjon azonban emiatt az üzemeltetők feje, mi csak mentünk és jöttünk... volna, ha minden a terv szerint halad. Nagyjából 19:20-ra végeztünk a teendőkkel, s szerettünk volna kijutni. Nyolc órára voltunk hivatalosak a közelben egy laza unplugged-ra, s nem túlzok: éppen beestünk 20 előtt, mert annyira jól van kialakítva az egész köki üzletközpont, hogy nem látod merre van a kijárat. Fél órán keresztül bolyongtunk, a biztonsági őrök és plázás alkalmazottak egymással ellentmondóan igazítottak útba, noha teljesen világosan definiáltam, hogy mit szeretnénk. Négyszer hangzott el ez alábbi beszélgetés valamilyen formában:

- Elnézést, szeretnénk innen kijutni.
- Hova?
- Ki innen. Nem kocsival, nem a metróhoz, csak ki az utcára. E-l i-n-n-e-n.
- Ja értem, arra kell menni.

És mi arra mentünk. Négyszer, négy külön irányba, láttunk teszkót is, obit is, jól be is obiztuk az egész kérdéskört. Mert nem ám egyszerű kijáratok vannak, hanem kijárati folyosók, ahol vagy van utcára néző ajtó, vagy nincs. 20 perc után arra gondoltam, hogy lemegyünk a parkolóházba és KISÉTÁLUNK a garázsból.  Nem eszik azonban olyan forrón a kását, saját plázás alkalmazott állt őrt a garázsban is, aki felvilágosított, hogy ezt nem. Úgyhogy nem.

Végül kijutottunk a szabadság mámorító ízével a szánkban. Csodálatos volt érezni a friss, szmogos, olajos budapesti levegőt. Visszatekintve még láttam az utca felé is sárgán világító OBi feliratot, s arra gondoltam: ide soha többet.

Kategorizék  //  Budapest   Személyes   Társadalom   fail   koncert   köki terminál   pláza   épület  

Bezár a Zöld Pardon

Kozonseges
Helyek nyílnak, helyek zárnak, sőt, némelyik vándorol is. 

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Budapest   Szórakozás   Zöld Pardon  

Máshol is rossz az automata

Elvis

Szókimondó szövegek.

Akkor is elgáncsolnak, ha ülsz? Egy ideje már nem szoktam puffogós posztokat írni, hisz értelmét se látom, most viszont nagyon kikívánkozik belőlem valami. 

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Budapest   Személyes   Vendetta  

Természettudományi Múzeum

Termeszettudomanyi_muzeum
A Természettudományi Múzeum királyság, ráadásul ebben a formájában nem sokáig látható. Na de ki akar döglött állatokat nézegetni?

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Budapest   Kultúra   Szórakozás  

Libegő

(download)

A Libegő remek dolog, de sajnos rövid ideig vagyunk az égben. Most persze bedobták, hogy épül majd libegő a Vigadó és a Vár közé, de én ezt biza' el nem hiszem! A Jánoshegyi-kilátóba imádok felkapaszkodni ezzel a felvonóval. (Ez a fotó is most készült valamelyik hétvégén.) Odajutni könnyű, a Nyugatitól indul a 291-es busz, amelynek épp a zugligeti Libegő a végállomása.

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Budapest   Fotó   Hátizsák  

BKV-hajó (fotók)

(download)
A hosszú és dolgos hét után úgy döntöttünk, megvalósítjuk azt, amit egy éve tervezünk: jegyet vettünk a BKV menetrend szerinti hajójáratára, és a Boráros térről elutaztunk a Rómaira, hogy megigyuk a világ legjobb rozéfröccsét és megegyük a világ legdrágább hekkjét. Sajnos egyelőre több dolog is nevetségessé teszi az egyébként csodálatos szolgáltatást. Hogy csak egyet mondjak: a Boráros tér kikötője értelmezhetetlen, nem is értem, hogy gondolják ezt. Igen sürgősen jelezni kéne felfelé, hogy az összedőlt fabódéval nehéz lesz turistát csalogatni. Ahogy az sem ártana, ha a hajónak legalább részben lenne nyitott része, mert bár a sok ablak biztosítja a kiváló panorámát, azért mégis jobb volna, ha nem az üvegen keresztül látnánk csak a várost. A pozitívumokról meséljenek a képek!

Budapest csodaszép, a fröccs és a hekk tízpontos, alapjában véve a BKV hajós szolgáltatása is rendben van. A jegy 900 forint per fő, a hajón kell megvenni, és ezért cserébe jó sokáig nézelődhetünk. Talán egyszer rájönnek a városvezetésnél, hogy a víz rejt még magában remek lehetőségeket, és akár Visegrád-Esztergom magasságába is indítanak járatot. Itt a nyár, érdemes próbálkozni.

-g-

Kategorizék  //  Budapest   Fotó   Hátizsák   Személyes  

Széchenyi tér, Budapest (meg más egyebek)

Szechenyi
Reggel tettem egy gyors sétát a budapesti Széchenyi tér felé. A tegnapi napig Roosevelt térnek neveztük, ám kimondani senki se tudta. Hogy akkor most Rúzvelt vagy Rózevelt. Most Széchenyinek írjuk és Szécsényinek mondjuk. Végre ehhez a térhez is lesz valami közünk. Illetve lenne, ha a mindenféle utakkal keretezett, szép füves területre vezetne zebra. De nem vezet. 

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Budapest   Fotó   Hírek   Spájz   Társadalom  

Quo vadis, Budapest?

Villamos

Úgy tűnik, hogy minden bénázás ellenére Budapest nem is olyan ostoba, mint eddig hittük? 

Hamarosan 400 forint lesz a benzin ára, a dízel is hasonló magasságokban szárnyal. Nem kell ahhoz jósnak lenni, hogy belássuk: ez már nem igazán lesz olcsóbb. Jönnek a villanyautók, a vízhajtásúak és a többi. Néhány év, és büntetni fogják azt, aki benzint pöfögtet, és nem valamilyen alternatív-mainstream energiaforrásból nyeri az üzemanyagnak valót. Magyar traktoros parasztok, szevasztok!

A helyzet az, hogy állítólag valahol valakik már a budai oldal trolihálózatához készítenek terveket. Néhány napja várásoltunk is egy kupac MAN márkájú járgányt. Úgy hírlik, hogy hamarosan troli vág keresztül a Margit-szigeten is.

Május 1. óta éjjel-nappal jár a 4-6-os villamos a Körúton, ezzel sikerült kilőni egy éjszakai buszt. Bízzunk benne, hogy bírják majd csavarkulccsal a kocsiszínben a 24 órás üzembentartást! Lassan összeáll a kép, és a sok elfüstölt, kiégett, stb. busz a helyére kerül: senkinek sem volt érdeke egy haldokló olajparadigmára építeni a főváros közlekedését. Valószínűleg valahol már lengedez az enyhe szélben az energiafű, a bioez-az meg a szélerőmű, és mindenki készen áll arra, hogy a teljesen villamosított, szmogmentes, tiszta Budapestnek termelje a kerékalávalót. Bízzunk benne, hogy így van. Ha a metrók felújítása (metrókocsik kicserélése, stb.) rövid időn belül megtörténne, ha a BKV-ra végre felkerülnének a mindenféle beengedő kapuk, és a szakadt furnér trolikat tényleg lecserélik valódi járművekre, akkor előbb-utóbb élhető lesz Budapest. A télen előfordult, hogy olyan busszal kellett 35 percig utaznunk, ahol láttuk a saját leheletünket a levegőben. Reméljük, hogy ezekre a hosszú távokra kerülnek majd az újabb buszok, a régieket pedig valami szomorú busztömegsírba lökik, elföldelik és eltitkolják.

Villanyos

Van itt még egy jelenség, amit fontos megemlíteni Budapest kapcsán: a közterek, és ilyen módon a tér helyreállítása. Végre olyan köztereink lehetnek, amelyekhez közünk van, amelyek alkalmasak arra, hogy keresztülhaladjunk rajtuk vagy ott időt töltsünk el valamilyen aktív vagy passzív tevékenységet végezve. Olyan szobrokat állítanak, amelyekhez közünk van, és ez tök jó. Újra lesz tér a városban, nem csak ez az összetorlódott idő.

Ami viszont szomorú, az a hómleszek és kéregetők helyzete. Egyre agresszívebben viselkednek, ami egy éhes, társadalomból kipörgött embertől érthető, csak sajnos ez számomra azt jelenti, hogy meg kell újítani a gázspray készleteket, ugyanis nem funny az utcán nekemrontó, rám agresszíven és szitkozódva üvöltöző kéregető, az utánam sziszegő-füttyügő kurvákkal meg az arcomat összefogdosó cigányokkal együtt. Pedig engem ilyenek sose bántottak korábban, sőt, mindig meglepően embernek mutatkoztak és beszélgettek velem, és így tovább. 

Mi jövünk.

Kategorizék  //  Budapest   Hírek   Közlekedés   Társadalom