Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!
Ritkán olvasok regényt, úgy általában szépirodalmat. Értetlenül állok Karátson Gábor művei előtt, mit állok, térdelek, fejet hajtva. Rám utoljára az Iskola a határon volt ekkora hatással, aminél jobb magyar könyvet nem olvastam még. A Gyermek Altdorfer a magyar Gyűrűk ura lehetne, és az egész világ sajnálhatja, hogy nem egy háromkötetes trilógiát alkotott a szerző, csak egy 260 oldalas regényt.
Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!
Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!
Ma délben jártam egyet a Duna partján a kamerámmal, és gyorsan összeraktam egy meditatív filmecskét, rádoromboztam itthon, és fel is töltöttem a youtube-ra. Mivel elég régi cucc a kamera és a számítógép is, ezért ennél jobb minőséget egyelőre nem tudtam kipréselni belőle. Ízleljétek és lássátok!
-g-
A legutóbbi kis áradás korrekt hordalékot hagyott maga után az újpesti alsó rakpart alatt. A fekete-fehér fotók kegyesek a lécet hamarosan leverő ember felé, hiszen nem látszik a végtelen műanyag palack színes kavalkádja, amit a folyó összegyűjt és tovazúdít a partjáról, árterekről, szigetekről. Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el odáig, hogy természetbarátabb polimereket használunk majd a kőolaj alapú műanyagok helyett. Úgy tíz évvel ezelőtt az Élet és Tudomány cikkezett már a kukorica-polimerből készülő, és így lebomló golyóstollakról, és nekem is van olyan teszkós nejlonzacskóm otthon, ami gyakorlatilag elporladt a szekrényben.
Két fotót hoztam, az egyiket 2009. augusztusában készítettem a Kulcs feletti kanyarból, a Dunán. A másik fotót idén karácsony után, Komáromtól kicsit délre. Győr-Moson-Sopron már telis-tele van ilyen erőművekkel, őrölnek lassan, termelik az energiát a térfogatleveshez. A térfogatleves térfogatnövellő szerből készül, és nem finom, de legalább sok.
A kulcsi embereknek és a mentésben dolgozóknak kitartást kívánunk.
(A kulcsi kép geotag-infoját az ingyenes és online geotagger honlappal, a http://www.geoimgr.com/ -mal csináltuk, ezért láthatjátok itt alant a pontos készítési helyet.)
Az ország egy része víz alatt van, az emberek a földi elemekkel küzdenek. Ez felidézi bennem a 2006-os dunai árvíz emlékét, amiről akkoriban, kis tacskóként írtam egy szöveget, meg készítettem egy csomó képet. Bátorításul közlöm minden árvízi munkásnak ezekben az embertpróbáló napokban. (Az egyetemről külön tanári engedélyekkel maradtam távol.) “Nem tudjuk, kik élnek Keleten, mert nem közvetíti a tévé. Valahogy így van ez a mi hazánkban, éjfél után a székely-himnusszal alszunk el, de akkor most az Erdélyben élő magyar, az vajon székely is, vagy az csak Erdélyben élő magyar?” Játszódik: 2006. Március 31-április 4.
Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!
Az üvegen át fehéringes dolgozó embereket láttunk, és a tetőre éppen akkor mászott ki egy fickó az egyik kis ablakon, hogy elfogyassza az ebédjét. Dolgozzunk már ott!
Nincs nagy megfejtés, de jó látni, hogy vannak izgalmas, haddnemondjameurópai szintű kezdeményezések is székesfővárosunkban.
Gergo
