A kedvemre való kocsma

Grundaktiv_kocsma

Életemben ötször vagy hatszor, ha jártam kedvemre való kocsmában. Ezeket többnyire a legkevésbé az tette hasonlóvá egymáshoz, hogy bennük szeszes italt árultak. Sokkal inkább helyek voltak ezek, mint kocsmák, és ilyen módon hamarabb rokoníthatóak erdőben fára szögelt Szent Antal-képpel, névtelen katona sírjával vagy cinteremmel az ezeréves templomocska körül. Hogy milyen egy kocsma, az nem sok szót érdemel. Akkor jó, ha mint a fák vagy a gombák, a talajból nőttek ki. Ha a madár rászáll a ház tetejére, akkor rendben vagyunk. Ha odabenn a helyitől nem eltérő tájszólással beszélnek, jó a kocsma. Ha tudják, mi az a fröccs, nem vagyunk elveszve.

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Gondolat   Helyiérték   Szórakozás  

Kísértetként élni

Grundaktiv_hulladek_duna-3

Megint nem a lényegről beszélünk. Kinek mi, mondhatjuk persze. Azért szerintem csak van olyan, hogy lényeg, úgy általában is. 

Bizonyos helyekhez én jobban vonzódom, biztosabban. Nehéz volna ezt pontosan megfogalmazni, de akinek eddig megmutattam, mind értette. Ház előtt néhány négyzetméter fű: senki földje. Kettéágazó út között meghagyott zöld. A körforgalom közepe. Egy hasznosítatlan, vékony gyepsáv, kerti pad, földben hagyott tuskó gombával benőve. Többnyire egy vagy két sátornyi hely, olyan, ahová az ember éppen csak leül, és a fű meg a föld hűvös alatta, majdnem egészen párás, tiszta mégis. Rengeteg ilyen van. Gyümölcsös kerítés nélkül, eső idején. Rockenbauer Pál sírja körül Zengővárkonyban.

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Gondolat  

Ez a könyvjelzőm

Grundaktiv_konyvjelzo-2

Van nekem ez a könyvjelzőm, ilyen vászonra pirossal hímzett mintával.

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Fotó   Gondolat   Személyes  

A teremtett világtól a környezetig

Grundaktiv_vilagbol_kornyezet-8
Ahhoz, hogy valami normális dolog történjen, abnormálisan kell viselkedni. Furcsa, műanyag ruhákat kelt ölteni, mindenféle absztrakt modelleket kell nézegetni az útvonal miatt és el kell távolodni mindattól, amit civilizációnak nevezünk. 

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Fotó   Gondolat   Hátizsák  

Kinek van joga a világhoz?

Vilagjog_grundaktiv

"Mi, mint emberek egy világháborút folytatunk az összes többi élőlénnyel szemben ezen a bolygón. Pontosan ez a probléma, és ennek a békeszerződése lenne ez a dokumentum, amit javasolnánk, és amit el kellene kezdeni megfogalmazni. Ugyanis mai nap az emberen kívül semmilyen más lénynek nincsenek jogai a Földön. Ez nem fenntartható állapot."

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Földközel   Gondolat   Konzerv  

Emberek együtt a vadonban

Atkeles_grundaktiv

A nagy folyón átkelni jó. 

Nagy vállalkozásokra, közösségi élményekre mindenkinek szüksége van. Az persze már emberenként, családonként, országonként - végső soron kultúránként változik, hogy ki milyen vállalkozásban szeret vagy tud részt venni. Hallottam, talán igaz is, hogy amíg a bálnák még gyakori vendégek voltak a folyókban, a baszk férfiak az év egy adott szakában felkerekedtek, és elindultak bálnára vadászni. Közösen, együtt csinálni valami nagyszerűt, erről szólt. Vagy vegyük például a pszichológiai szakirodalom által is jegyzett japán templom példáját, amit időnként porig rombolnak, hogy aztán a mező másik végében építsék fel. 

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Gondolat  

Aequinoctium

Grundaktiv_tuzgyujtas

A tavaszi napéjegyenlőség az a pillanat, amikor az éjszaka és a nappal azonos ideig tart. Március 21-én végleg győzedelmeskedik a fény, amely még decemberben törte át a sötétséget. A különleges dátumot követő szombaton tűzgyújtással ünnepeltünk. 

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Gondolat  

Sürgetettség (Ordas, Rákóczi-fa)

(download)

Egy szombat reggel biciklizni mentünk. A szombat jó nap a folyón való átkelésre. A komp kereken egy ezres, a révészlegények mindig ugyanazok, csak a hajót cserélik időnként. A vízpartról induló betonút Géderlakra vezet, jó nyolcszáz éve premontrei szerzetesek érkeztek ide, hogy a kalocsai érsek udvarát színesítsék fehér ruhájukkal. Engem leginkább a közeli Ordas érdekelt, annak is egy bizonyos fája: a 350 éves tölgy alatt egykor II. Rákóczi Ferenc pihent meg, legalábbis ezt őrzi a népi emlékezet. 

A faluba érve rögtön a templomhoz tekertünk. Tettünk egy kört, de a fát nem találtuk. Szerencsénkre az egyébként csendes déli órán találtunk valakit, aki épp gallyat aprított a háza előtt.

- Jó napot kívánok, Rákóczi tölgyfáját keressük.

- Azt, ami megmaradt belőle? Mert igencsak megcsonkították – mondta, s azzal elmagyarázta az oda vezető utat, hogy a temetőnél, és hogy amarra.

Valóban, a fából csak egy monumentális torzó maradt az ordasi temető mellett. Funkciójában persze nem változott: mementó. Az ember soha nem siethet eléggé egy fához.

 

Kategorizék  //  Fotó   Gondolat   Hátizsák  

Note

Popper

"A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene beírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!" 

Popper Péter

Kategorizék  //  Gondolat   Popper Péter   Társadalom   szerelem  

Egyetlen szikrát megmenteni

Grundaktiv_teremtesvedelem

"Itt van például az öreg Cimucka bácsi. Cimucka? mondom én gyanakodva, sose hallottam róla. Annak oka igen egyszerű, válaszolta Bormester, éspedig az, hogy róla eddig még nem beszéltem. Ki ez a Cimucka? szólok türelmetlenül. Ötvenhat évvel ezelőtt paraszt gyerek volt, és a gömbölyű Teréz csak egyenruhához akart feleségül menni. Cimucka erre vasutas lett, málházósapkában járt, később elcsapták, mert a vagonokat lopkodta, és rajtakapták. Most a városba ment, és bankaltiszt lett. Ugye érdekes? Tűrhető, mondom én. Cimucka a tisztviselők asztalait felnyitogatta, és egy idő múlva itt is rajtakapták és elcsapták. A fénykorszak ekkor következett el. Sírásó és temetőőr lett, a sírokról ellopta a virágokat és a cserepeket, és sok borravalót kapott. Cimuckáék mindennap kétszer ettek húst, Teréz ötven üveg savanyú paprikát és káposztát tett el, Cimucka pedig a temető kapusának azt mondta, sose bántam meg, hogy megnősültem, senki olyan savanyúságot nem tud csinálni. Teréz meghalt, és Cimuckát a temetőből is elcsapták, mert a sírkereszteket tüzelőnek eladta."

Ez a bejegyzés még folytatódik, az elolvasásához kattints ide!

Kategorizék  //  Földközel   Gondolat