Árvaváralja

00arva00100arva00600arva00200arva00300arva00400arva00500arva00800arva00700arva00900arva011

Van Szlovákiában egy település, Oravský Podzámok, azaz Árvaváralja. Ezen folyik keresztül az Árva folyó, amit a szlovák barátaink egyszerűen csak Salnak hívnak, és efölött a folyó fölött magasodik Árva vára, amelyet egy 112 méter magas tömör mészkő sziklára épí­tettek feltehetőleg valamikor az 1241-es tatárjárás után. Első ismert birtokosai a Balassák voltak, de Juraj Thurzo (azaz Thurzó György) neve is igen sokszor előkerült a kötelező, szlovák nyelvű idegenvezetésen. No meg az Esterházyak, Draskovicsok és a többiek se maradtak ki a jóból. Kalandozások az Alacsony-Tátrában a szlovák-lengyel határ mentén, kérész-simogatás és fekete fellegek.

 

A vár tényleg lenyűgöző. Meredek szerpentinen kell felgyalogolni a kapuig, ahol az ember már csak a fejét rázza: hogy a fenébe ástak ezek alapot? Olyan pontosan, egyszerűen és szépen illesztették építői a várat a sziklába, hogy a határozott falak szinte a természetes formákból nőnek ki. Úgy ahogy van, lenyűgöző az egész. Ráadásul lentről felfelé pislogva kevésbé impozáns a látvány, mint amikor már a negyedik lépcsősoron caplatunk felfelé, és még mindig csak az egész komplexum felénél járunk. Útközben lehet csak igazán felfogni, mekkora alkotása egy ilyen egyszerű épület is az embernek.

Azt el kell ismerni, hogy a szlovákok tisztességgel végzik a rekonstrukciót. Bár sokkal jobb állapotú magyar várak is állnak a Felvidéken, itt sincs okunk panaszra. Bár azt mindenképp meg kell említeni, hogy megkuncogtatja a magyar látogatót a kötelezően szlovák nyelvű idegenvezetés. Egy kis gondolkodással ebben is fel lehet fedezni a logikát, hiszen az senkinek sem jó, ha a látogatók kedvük szerint portyázzák végig a rekonstruált termeket, amelyekben néhány neogót és neoreneszánsz bútor is emlékeztet az egykori lakók életére.

Az egész sokkal visszafogottabb, mint egy Esterházy-kastély, a berendezés kopottas, egyszerű tárgyakból áll. Épp olyanokból, amelyek között a vár egykori urai és úrnői unalmas napjaikat tengethették. Szalmazsákkal vetett ágyak és fél szobányi ruhásszekrények, no meg a kötelező, ám rém egyszerű cserépkályhák között tényleg úgy érezhetjük, hogy el bírnánk tölteni itt néhány hetet az ablakban üldögélve.

Na erről beszélek! A vörösfenyő borította termek ablakai alatt díszpárnákkal telepakolt padok húzódnak a falon, amelyekre leülve belátható az egész környék. Szinte láttam magam előtt, ahogy a Zsófiák és Erzsébetek fehérívű nyakukat látni engedvén Ballassi kéziratait lapozzák egy ködös délelőttön. A vár néhány kötetes könyvtárához hozzá tartozik a Pallas Nagy Lexikona sorozat, de Arany János kötetet is láttunk a szekrény üvege mögött.

El kell még mondani, hogy a várban visszafogott stílusú (kitömött) állat-, ásvány-, gomba- és növénytár is látható. Az állatok között mormotát, medvét, farkast, fekete gólyát, hiúzt is láthatunk, az ásványtár különlegessége pedig a magyar nyelvű címkézés, feliratozás. “Tömör mészkő” – írta valaki nemesemberre jellemző, kacskaringós betűkkel egy kődarab alá. Ezen felül kis néprajzi kiállítás, fegyvertár, vívóterem is az útvonal részét képezi.

A várban többhelyütt is láthatunk nemesi címereket, kettőskereszteket, Árpádházi-sávozott felületeket és a Corvin-család (azaz a Hunyadiék) jelképével, a csőrében gyűrűt tartó hollóval is találkozhatunk. Ezek jól jelzik a vár magyar történelemben betöltött fontos szerepét. Szerencsére a szlovákok minden teremben magyar nyelvű leírást el elhelyeztek.

Az én kedvenc termem az a – talán – tanácsterem volt, amelynek falát a vörösfenyő mellett részben a középkori bestiáriumokra hajazó indás-szörnyes minta borította. Lehetne még képeket mutogatni, de jobb, ha ilyen helyekre inkább maga megy el az ember. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az eddigi megszokott gyakorlattól eltérően elfogadták a diákigazolványt is a belépő megváltásakor.

Ne felejtsük el, hogy a fotózáshoz külön fotós jegyet is váltanunk kell, amelyhez egy sárga matricát kapunk. Ezt a ruhánkra kell ragasztani. Ezen felül az is érdekes lehet az odalátogatónak, hogy a vár templomának meglátogatása nincs benne az alap jegyárban, tehát ha erre is kíváncsiak vagyunk, akkor ide is kérjünk belépőt.

A természetet kedvelő, természetjáró ember számára érdekes lehet, hogy útban hazafelé megálltunk, és egy rövid sétát tettünk az erdőszélen. Több kis patak csobogott le ide, és éppen kérészrajzást figyelhettünk meg. Valószínűleg nem a tiszavirágnak nevezett fajjal találkoztunk, hanem valamely Európában elterjedtebb rokonával, mégis érdekes élmény volt, hiszen ilyesmivel korábban soha nem találkoztunk. Sajnos róluk nem sikerült fotót készíteni, mert addigra a hegyek felől megérkezett az eső hatalmas fekete felhők képében. Szlovákia nagyon szép ország, jó volt arrafelé kirándulni. Záróakkordként bevertünk egy kis knédlit pároltkáposztával és hússal, meg egy korsó Fácán sörrel. Aki teheti, induljon el.

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s