Csokonai sírja Debrecenben (Beszélgetés a síremlék múltjáról és jelenéről)

Csokonai01Csokonai02Csokonai03Csokonai04Csokonai05Csokonai06

Ezúttal debreceni munkatársunk A. nénivel beszélgetett, aki sokáig gondozta lelkiismeretesen Csokonai sírját.Erről a kultikus helyről szól ez a történet, illetve arról, hogy kultikusnak kéne lennie.

 A. néni elmeséli, hogy a 200. évforduló idején elég nagy ellenállásba ütközött a kezdeményezés, hogy a Dorottya utcáról elkerüljön a síremlék. Sokan úgy tudják, hogy ez csak egy emlékmű, mások szerint ténylegesen alatta nyugszik a költő.

Mennyire tartották rendben a sírt?

Gyalázatos módon volt, és van. Nem nagyon van gazdája. El van hanyagolva. Annak idején magánemberek emelték magánpénzből. Úgy sikerült, ahogy. Azóta sem lehetett egy rendes síremléket összehozni. Az évfordulóra lefestették az egészet, úgy ahogy van. A korlátokat meg a betűket. Egyébként volt egy szép megemlékezés. A város, a levéltár, az irodalmi múzeumosok és magánemberek is részt vettek ezen. 2005-ben, a halálának 200. évfordulóján. Azt az ígéretet kaptuk a városvezetéstől, kulturális vezetőktől, hogy lesz egy másik síremlék, Csokonaihoz méltóan.

Eredetileg is ez az emlékmű volt? Itt van a valódi sír?

Az ellenkezője is forog a köztudatban. Annak idején az volt a cél, hogy ne ássák ki – nem tudom pontosan, hogy ott nyugszik-e. Mindenképpen ennek a környékén van eltemetve. A sírt ne bolygassák, ez volt a szempont. Sokan felemelték ezért a hangjukat. Még a Dunántúlról is tiltakoztak.

Mondta korábban, hogy Németországból is jöttek sírgondozók…

Igen, régen ez egy temető volt. Katonai sírok voltak ezen az erdős, elhanyagolt területen. Saját szememmel láttam, amikor halottak napja körül németek jöttek rendbeszedni azokat a sírokat. Mára, ha megnézzük, ezekből már igen keveset látunk.

Most Debrecenben a Dorottya utcán látjuk ezt a sírt, és körülötte a többit.

Igen, le van dőlve, félig-meddig össze van dőlve. Az egész terület körbe van kerítve egy rendkívül ízléstelen fallal. Graffitik… Nem történt semmi. Ebben annyi jó van, hogy Csokonai ott van, ahol volt. És én nem szeretném, ha elkerülne. A gyökereimhez tartozik. Tudomásom szerint a családjának a többi tagja is itt van eltemetve. Egyébként annak idején a diákjait is szívesen vitte ki az erdőre órára. Mint ismeretes, ebből voltak is kellemetlenségei.

Ez a rész is a debreceni Nagyerdőhöz tartozott annak idején.

Hogy erdő, az biztos. Itt tartott órákat. Nem véletlenül lett ide temetve. Az lenne a szerencsés, ha nem bolygatnák, hanem itt kerülne méltó módon…

Mikor emelték a síremléket?

1805-ben halt meg, és vagy 31 év múlva emelték magánemberek a saját pénzükből. A 200. évfordulóban egy kis festéket kapott.

Korábban a Kálvin téren állt egy Csokonai emlékmű, a Hungária Színház környékén. Ezt odébbtették, amikor kiegyenesítették a villamospályát, mert útban volt. Ezek szerint ez a síremlék nem az.

Hitem szerint Csokonainak a maradványai itt vannak, ez a sírja. Ha egy szobrot arrébb teszünk, az egy kisebb probléma az én szememben. Egy szobrot oda kell tenni, ahol többen látják. Vagy – Melocco Miklós után szabadon – magasra, hogy ne tudjanak az emberek a szájába csikket tenni, az orrát letörni.

Milyen állapotok szoktak lenni ott?

El kell ismerni, hogy az évfordulóra nagyjából rendet teremtenek. De az év többi részében minősíthetetlen a dolog. Télvíz idején, amióta odaemelték ezeket a falakat, a hajléktalanok ott sátraznak. Annak rendje-módja szerint szeméttel körülvéve. Pozitívum, hogy újabban kihelyezett szeméttárolókat is lehet látni.

És a virágok, amiket láttunk? Az szokványos?

Azok a novemberi koszorúk. Amit a születésnapja körül helyezett el a város meg az irodalmi múzeumosok. Én a Csokonai Gimnáziumba jártam egykor. Mi egyfajta védnökséget vállaltunk efölött. Nem volt ez kötelező. Önként, kinek volt hozzá kedve. Mi rendszeresen jártunk ott rendet teremteni. Annyira nem tudják a nem debreceniek (de a debreceniek se sokan), hogy hol van Csokonai eltemetve. Volt, hogy erdélyiek útbaigazítást kértek tőlem a kórházhoz, és én direkt a Dorottya utca felé vezettem őket. Mondtam, hogy ha van idejük, akkor álljunk meg egy percre előtte. Valaha volt az utca végén egy műemlék jelző tábla, ami már nincs, és ebből rosszat gyanítok.

Láttuk, hogy ki van arannyal festve. Mióta van ez szürkére pingálva?

Az 2005-ben lett átfestve. Amióta én tudom, azóta szürke volt, arany betűkkel. Az idő vasfoga kikezdi, oxidálódik.

Milyen ígéretek voltak a környék rendbetételéről?

Hogy lesz egy emlékhely. Nem feltétlenül múzeum, hanem akár egy teaház, ahol vendégek le tudnak ülni. Romániában van Tamási Áronnak a szülőháza, és azt rendben tudják tartani. Mert tiszteletben tartják.

Egy magyar ellátogat Tamási Áron sírjához, ha Erdélyben jár.

Az nem megy el anélkül a szülőháza, sírja előtt, hogy ne állna meg. Szentségtörés volna. Ehhez az kellett, hogy az ott élő emberek ezt így kezeljék. Romániában sokkal több jó példát lehet mondani.

Mi a helyzet az élőkkel? Korábban beszéltünk Kányádiról.

Most nem nagyon tudom, hogy Kányádi Sándor hol él. Azt tudom, hogy ‘89. körül Nagyváradon élt. Szűkös és szegény körülmények között. Akkor találkoztunk is vele. Azt szó szerint kellett érteni, amit meg is énekelt:Lehet, hogy koplalok, de szabadon cirpelek. Élelmiszert vittünk neki.

Tartották a kapcsolatot?

Többször voltunk kint. Csak Váradig. Szerintem Kányádit sem ismerik úgy, ahogy kellene. Azt gondolom, hogy Sütővel egy szinten lehetne kezelni. Sütőt többen ismerték.

Kányádi kint vajon mennyire ismert?

Ez is egy nagyon nehéz kérdés, mert a mi barátaink ismerték. Nehéz így megítélni. Ők ismerték, tisztelték, szerették, ebből nem lehet általánosítani.

Amit az iskolában nem tanítanak..?

Voltak próbálkozások. ‘90-94 között a Debreceni Egyetem tanárai hirdettek egy kurzust “Ami kimaradt a tankönyvekből címmel”. Bárki jöhetett volna, nem volt belépődíj. Igaz, hogy nem osztottak ingyen cukrot. Nem kellett fizetni az előadásokra. Szánalmasan gyér volt erre az érdeklődés. Tíz-tizenöt ember jött el ezekre az előadásokra, és ebben már lehet, hogy a rendezők is benne voltak… Plakátokon, tévében, Naplóban… Az akkori eszközökkel minden szinten hirdetve volt, és nem érdekelte az embereket.

Az elcsatolt részekről érkeztek volna, ha ott is meghirdetik?

Nekem ebben az tűnik fel, hogy akinek nem került volna pénzbe eljönni, az sem jött el.

Az ember azt gondolná, hogy egy magyar nyelvvel foglalkozó ember, pedagógus érdeklődik az ilyesmi iránt. Ebben a városban biztos van kétszáz magyarszakos tanár, tanító.

Aki régebben szerezte a diplomáját! Mert nem az akkori hallgatóknak lett volna ott a helyük, hisz ők akkor már hallhatták Tamás Attila professzortól a helyes irodalmat, hanem akik sokkal korábban végeztek, és történetesen lehet, hogy nem is Debrecenben. Azokat vártuk volna, és ezeknek híre-hamva se volt. Ennyit erről. Kárpátalja, Románia területén élő magyar szerzőkről. Sütő András, Kányádi Sándor is téma volt. Nagyon színvonalas előadások voltak. Görömbei András, Tamás Attila professzor… Hogy az elejére visszatérjünk, Csokonairól rengeteget tudnék még beszélni.

Köszönjük.

 

A debreceni Tesco-tól alig néhány percnyi sétára álló Csokonai síremlékről beszélgettünk. Azt kérnénk olvasóinktól, hogy lapozzák fel otthon található Ady-köteteiket, mert égen-földön keressük Ady Endre : Óh, Debrecen című költeményét. Három verseskötet és az internet sem volt elég forrás, hogy kibővíthessük vele ezt az írást. További szép hétvégét mindenkinek!

Bízzunk benne, hogy van jövője ennek az emlékhelynek. Aki Debrecenben jár, szánjon időt az egyik legnagyobb magyar költő emlékének.

Gergo

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s