Duna-túra (1. rész)

Duna01Duna03Duna06Duna04Duna02Duna07Duna08Duna09Duna10Duna05Duna12Duna14Duna15Duna11Duna16

Egy-egy napokat eveztem már, de hosszabb vízitúrán még nem vettem részt. Amikor a komák idén meghívtak, szinte gondolkodás nélkül igent mondtam. Tíz nap alatt csorogtunk le Esztergomból Mohácsig, kb. 260 kilométeren.

 

A Közép-Dunántúlról a Dunakanyarig eljutni nem kis feladat: a tömött vonaton állhattam Pestig (legalább 30%-ot fizettessenek már a nyugdíjasokkal is a tömegközlekedésért, könyörgöm!), majd a Visegrád-Esztergom felé közlekedő sárga busz Leányfalu környékén megelégelte a kánikulát, és a jobb hátsó kerék környékén éktelen füstölésbe kezdett. A csuklós busz végében az emberek azt kiabálták, hogy “kigyulladt a kerék”, majd egy laza megállóval odébb végre a sofőr is szemlét tartott felette. Aztán mentünk tovább gond nélkül.

Rajtam semmi nem foghat ki. Mottót is választottam magamnak, stílusosan azt, hogy “ne térj ki”. (Tudniillik, amivel találkozol, az elől. Abu-Szaid perzsa költő nyomán) Úgyhogy a kora reggeli napsütésben vidáman toltuk keresztül a három kenut Esztergomon, hogy a Prímás-sziget mellett vízre tegyük őket. Délben már elcsorogtunk a bazilika alatt.

Általában éppen a Dunakanyart tartják a legszebb Duna-szakasznak, ami egyébként akár így is lehet. Már annyit jártam erre, hogy szinte hazajövök, úgyhogy számomra nem jelentett különösebb újdonságot ez a látvány. Talán Zebegény mégiscsak lenyűgözött. Egy picit.

Három hajóval indult az ötfős legénység, aztán később beláttuk, hogy két kenu is bőven megteszi. A legkevésbé jó állapotút (jaj de szépen mondtam!) egy budapesti csónakházban később végleg partra tettük. Dömös, Pilismarót, Visegrád-Nagymaros környékét magunk mögött hagyva Dunabogdányban szálltunk partra először egy könnyű bambizásra. Aki járt már erre, az tudja, hogy ez a rész a jetski-sek és yachtosok paradicsoma: szinte többet kellett a hullámokon való egyensúlyozásra figyelni, mint az evezésre.

Az evezés egyébként rendesen igénybe veszi azt, aki nincs hozzászokva. Egyrészt a megfelelő technika elsajátítása nem megy két perc alatt, másrészt meg igencsak megfájdul az ember segge a kenu padocskáján. Helyezkedni kell rendesen. Aki elöl ül, az erőből húz, aki hátul az is, csak ő közben a kormányzásra is figyel.

Az első szállásunk emlékezetes: valahol Bogdány alatt a partoldalban kötöttünk ki, és följebb, a szántás szélén vertünk tábort. Tudni kell, hogy közöttünk több igen komoly túrázó is akad (én nem tartozom közéjük), és valamekkora átfedéssel cserkészek is vagyunk (én félig-meddig), úgyhogy a vadkempingezés nem okozhatott volna komoly nehézséget. Mégis akkor vagyok őszinte, ha bevallom, hogy majd’ beszartunk a szúnyogokkal való hadakozásban. A vacsorakészítés és annak minden előkészülete már-már felőrölte az idegeinket. Aztán csak megfőztük a… a mit is? Már nem is emlékszem, talán lecsót. Eközben hárman csatlakoztak a túránkhoz, és egy kissé fáradt beszélgetéssel ért véget az este.

Minden halál három napig tart, és utána jön a feltámadás. Ezek szerint ez a vízitúrára is érvényes. Másnap táborbontás, és továbbeveztünk a közeli Tahiig, ahol éppen amolyan kirakodóvásárt tartottak. Zöldségeket és gyümölcsöket is árultak. Feltűnt, hogy egy ideje már mindenre ráírják, hogy “bio” meg hogy “természetes élelmiszer”. Fura egy világ ez.

Mindenféle hidak alatt áthaladva végre a következő szállásunkhoz értünk. A csónakházban kissé felgyülemlett mindenkiben a feszkó. Néhányan – vasárnap lévén – misére mentek közülünk. Ettünk egy hekkett a közelben, átestünk az első berúgáson, és kissé szétszórtan, idegesen aludtunk el. Ez a csónakház-dolog elég érdekes: egyre kevesebb van belőlük, ugyanis a vízkedvelő emberek szépen lassan megvehették maguknak saját parti nyaralójukat, ahol saját hajóikat tárolhatják. Így sajnos pusztulnak és fogynak a csónakházak, pedig a jó szállás- és tisztálkodási lehetőségekre (a biztonságos tárolásról nem is beszélve) égető szükség lenne. Jó volna felmérni a szükségleteket, és legalább minimális szinten feltámasztani a csónakházak világát.

A harmadik csónakot és egyik társunkat magunk mögött hagyva keltünk át Budapesten. Azaz keltünk volna, ha nem épp akkor taszítják vízre a hajózási zárlatot jelző bójákat. A vízirendőr megkért bennünket, hogy kössünk ki, és kb. négy órát kellett volna dekkolnunk, amíg a Red Bull Air Race izéket építették a belvárosi szakaszon. Aztán valahogy mégiscsak lerádiózták ezt a dolgot, és a rendőrök vigyázó szemétől követve keresztülhaladhattunk a városon. A Gellért-tér alatt ketten kiszálltak, és a továbbiakban négyen folytattuk az utunkat.

Az egész túra során Pesten volt a legkevésbé tiszta a Duna. Sajnos szemmel látható, ahogy a szennyvíz igen nagy része folyik gyakorlatilag tisztítatlanul a folyamba (a folyam tengerbe ömlik). Ha megépül a Csepel II. víztisztító üzem, talán némileg javulni fog a helyzet. Útközben egy szép kis településen újabb útitárs csatlakozott hozzánk, így öten haladtunk tovább.

Mondjuk ki végre: a vízitúra egyik igen fontos alkotója a bambi. Egymást érik a kis parti büfetériák, ahol gyöngyöző, jeges rosé hosszúlépést ihatunk, és hűs sörökkel segíthetünk felhevült testünkön. Mivel egész utunk során – Istennek hála – jó idő volt, szükségét is éreztük a hideg italok fogyasztásának. Tanult emberekként azzal is tisztában voltunk, hogy az alkohol dehidratál, ezért folyamatosan gondoskodnunk kellett friss ivóvízről is. Kezdetben ilyen-olyan kutaknál oldottuk meg a pótlást, később inkább kifizettünk párszáz forintot azért, hogy a parti büfékben szódát csapoljanak nekünk. Attól természetesen óva intünk mindenkit, hogy alkoholos befolyásoltság alatt szálljon vízre, hiszen az roppant veszélyes ám.

A Duna viszonylag biztonságos folyó (folyam!), tiszta időben viszonylag nehéz rajta botorságot csinálni. Ha az ember figyel a zöld és piros bójákra meg a hajók keltette hullámokra (a kis hegyes hullámok a legszemetebbek, az uszály szinte nem is kelt hullámot), akkor kicsi az esélye a borulásra. Aki először ül kenuba, az nagyon ingatagnak találhatja ezt a hajót. Valójában roppant biztonságos eszközökről van szó, és az sem utolsó szempont, hogy a hajótestben jelentős mennyiségű csomagot lehet szállítani: étel, ital, sátrak, táskák, bográcsok, vizeskannák és így tovább. Az is nagy előnye, hogy viszonylag kicsi a merülése, ezért könnyű vele megközelíteni a partot, és nem akad fenn minden zátonyon. Egyszer egy kisebb, vadregényes ágba hajtottunk be, és a víz közepén leértek az evezők. Kipattantunk, és többszáz méteren át kézzel húztuk a kenukat a bokáig érő vízben. Igazán hangulatos volt. Egy-egy ilyen élmény után elgondolkodtató, hogy vajon miért költenek tömegek pénzt thaiföldi utazásokra.

Dunaújváros fordulópontot jelentett. Beültünk a parti étterembe, és jól belaktunk. Ez volt az első alkalom, hogy semmivel sem kellett törődni, és volt időnk egymással foglalkozni. Itt kezdtünk el igazán felszabadulni, és ettől kezdve szinte végig nevettünk, mókáztunk. Én tejfölös harcsafilét ettem, ami borzasztóan finom volt. A Duna meg felzaklatóan nyugodt.

Isten és a part menti emberek folyamatosan a segítségünkre voltak. Gyakorlatilag bármiben a segítségünkre voltak. Újvárost nem szerettük volna elhagyni sötétedés után, ezért itt közvetlenül az egyik kis kikötő mellett vertünk sátrat – a helyiek engedélyével, a frissen nyírt füvön. Tőlünk senkinek nem kellett tartania, összességében több szemetet szedtünk, mint amennyit termeltünk. Jobb állapotban hagyni magunk után (a Földet), mint ahogy kaptuk. Ugye. Este a sátorból ötven szúnyogot kellett kiűzni, majd az ebihalról szóló mese után nyugovóra tértünk. Ha valaki véletlenül nem ismerné ezt a mesét, akkor elmondom, hogy a kedves kicsi ebihal végül nagyon nagyra megnő, és a gazda kolbászt tölt belőle. Jó éjszakát gyerekek.

Hajnalban a halászok is partot értek, és K. Gyula bácsi személyesen nyújtott át nekem két darab házi készítésű “hallátta” zsíroskenyeret, meg némi erőspaprikát. Egyetek gyerekek, nekem megmaradt. Köszönjük, Földvár felé félúton elfogyott. Egyébként tudtátok, hogy az alkoholban kb. annyi energia van, mint a zsírban?

-g-

A folytatása itt olvasható 

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s