Mindennapi játszmáink – Az emberi kapcsolatok pszichológiája (könyv)

MesterkurzusMesterkurzus02

Egy könyvnek legyen geniusa. Amikor a kávém előttem gőzölög az asztalon, velem szemben pedig egy régen látott barátom épp az életének számára jelentőségteljes eseményeit ecseteli, akkor újra és újra odapillanthassak a kezem mellett pihenő könyvre: nem hiába jöttünk így össze. A barátom, én és a könyv szelleme. Szerencsére ennek a kiadványnak a kávéscsészém mellett a helye.

Mesterkurzust talán senkinek sem kell bővebben bemutatni: korunk képernyőképes gondolkodói, gurui, tanítói 2004 óta tartanak előadásokat az életünk dolgairól. Ahogy az várható volt, előbb-utóbb könyvsorozatok is követték ezeket az előadásokat. A Saxum és a Jaffa Kiadók gondozásában már komoly kis könyvtárat rendezhetünk össze a népszerű pszichológia magyar mestereinek gondolataiból. Ez rendkívül dícséretes és felszabadító dolog egy olyan országban, ahol a lélektant évtizedekig háttérbe szorították.

A Jaffa Kiadó Mesterkurzus-köteteinek van geniusa. A kis formátum kínálja magát, azt üzeni, vigyél magaddal mindenhová. És tényleg vittem. A Jaffa általában is esztétikus borítókkal adja ki könyveit, és ez különösen igaz a Mindennapi játszmáinkra is. Ehhez jön még az igényes tipográfia: jól olvasható, szellős sorok, megfelelő betűtípusok. Épp, amit a téma kíván. Ne felejtsük el, hogy a könyv elsősorban a “mindennapi embernek” szól a mindennapi pszichológiáról. Könnyed, szép, olvasható, és ennyi épp elég tőle. Azt nem bánnám – sorozatról lévén szó -, ha a sorozat kötetei sorszámot kaptak volna, mert úgy tudnám, hol tartok, mit kell még összegyűjtenem.

A mindennapi játszmáinkról szóló részt négy általánosan is ismert pszichológus írta: F. Várkonyi Zsuzsa, Szendi Gábor, Bagdy Emőke és Popper Péter. (Írta, hiszen ezeket a szövegeket eleve olvasásra szánták a szerzők.) Ilyen nagy nevek hallatán az embernek könnyen lehetnek előítéletei. Szendi, a hazai pszichológia renitens (de oszlopos!) tagja vagy Popper, a sztorizós és laza guru ismerős figurák az életemben. F. Várkonyiról kevesebbet tudok, de szerencsére hamar kisegít a kötet végén található rövid bemutatkozás. A két nap alatt legalább öt ismerősömnek adtam kölcsön gondolatban a könyvet, és tudtam, pszichológiai előképzettség nélkül is világosnak találnák a benne foglaltakat.

Négy szerző járja körül az izgalmas témát: a játszmák világát. Hogy pontosan mi is a játszma, azon pszichológusaink is vitatkoznak. Eric Berne, aki a tranzakcióanalízist és a játszma elméletét megteremtette a 60-as években, a játszma köznapi definícióját így adja meg: “csapdás vagy trükkös lépések sorozata”. Rejtett jelleg és valamilyen nyereség vágya jellemző a játszmára. Berne óta szinte kizárólag negatív és kerülendő dolgot látunk ezekben a tranzakciókban. F. Várkonyi (Pszichológiai játszmák – párunkkal, bárkivel) saját fejezetében hozza a papírformát. Berne-től indul, és jellemző játszmáink közül vesz sorra néhányat. Miért követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat? Miért találunk mindig ugyanolyan párt magunknak? Miért választjuk a játszmát az intim kapcsolat helyett?

Ehhez képest szinte felháborító Szendi Gábor felütése. Én persze vigyorogni kezdtem a következő mondatán: “Nos, vagy én értem fatálisan félre Berne-t, vagy Berne érti félre az életet.” Szendi fejezete (Mindennapi játszmáink címmel) deklaráltan evolucionista kontextusban vizsgálja a játszmák szerepét életünkben. Az evolúció metaelmélete (azaz, hogy sokmindent magyarázhatunk vele) itt is egész jól beválik, habár kissé fellengzősen hat azzal érvelni, hogy játszmáink évmilliók alatt alakultak ki, tehát nem feltétlenül rosszak. A férfiből és a nőből így lesz nagyon hamar hím és nőstény, a párkapcsolat dimenzióiból meg túlélés és szaporodás alapvető hajtóerői. Az olyasféle mondatoknál, mint “Titkon minden férfi úgy gondolja, a gyermek nemzésével ő már elvégezte dolgát.” egy kicsit felhúztam a szemöldököm. Egyébként Szendi tényleg újat tud mondani, legalábbis új nézőpontot hoz be, ami már önmagában is nagyon dícséretes dolog.

Bagdy Emőke (A párkapcsolat megtanulásától a játszmákig) papíron legalább olyan hiteles és karizmatikus, mint élőben: lelki szemeim előtt néhány mondat után megrajzolódott a kedves, elegáns hölgy képe, aki egy konzervatívabb szemlélet híve. Nemi szerepekről, maszkulin-feminin erőkről, bal-jobb agyféltekéről is teljes természetességről beszél. Ugyanilyen könnyedséggel említi Jungot, Viktor E. Franklt vagy éppen József Attilát. Finoman ostorozza a konzumvilágot, amelyben itt és most akarunk mindent. Bagdy egyébként rendkívül bizakodó, hangsúlyozza a remény és az immunrendszer kapcsolatát, és Watzlavickot (szociálpszichológus) idézi: Velem sincs minden rendben, veled sincs minden rendben, és ez így van rendben.”

Popper Péter (Játszmák és sorsok) az általam kevésbé kedvelt előadók közé tartozik, és végre megértettem ennek is a miértjét. Popper rendkívüli magabiztossággal kezeli azokat az erőket, amiket köznyelven úgy hívhatunk, hogy “világos és sötét erők”. Magát nyugodtan az ördög ügyvédjeként említi, és énjének sátáni részéről is beszél. Saját praxisából és a szépirodalomból vett példákkal illusztrálja, hogy a másik ember birtoklása és a hazugság két rossz dolog. Míg az előbbi elfogadhatatlan, addig az utóbbi néhány különleges esetben akár a jobbik választás is lehet. Zárszóként pedig azt tanácsolja, hogy ha egy kapcsolat bármelyik fél számára romboló hatású, akkor a legjobb szépen kikopni belőle.

Összegzésként el kell mondanom, hogy volt némi ellenérzésem a Mindennapi játszmák című könyvvel szemben. Nem igazán hittem benne, hogy tud újat mondani azok után, ha az ember eredetiben is olvasta a hivatkozott szerzőket (Berne, Harris, stb.). Pszichológusaink színes és olvasmányos formában dolgozták fel saját stílusuknak megfelelően a témát, és ha valamit, ezt szívesen megtanulnám tőlük! Nagy vonalakban képet kapunk a játszmák világáról, magunkra ismerhetünk és bízni kezdhetünk a változásban. Ha egy ismerősöm a játszmáról kérdezne, előbb adnám a kezébe ezt a könyvet, mint az eredeti Berne-t. Úgy gondolom, hogy ezzel a Mesterkurzus és a Jaffa Kiadó is elérte a célját. Ez a könyv pontosan megfelel minden követelménynek, úgyhogy tényleg nem tudom miért lehúzni. Talán egy kicsit lehetne olcsóbb, hogy azokhoz is könnyebben eljusson, akik csak távolról ismerkednek a pszichológiával és a játszmák elméletével.

Jaffa Kiadó, 2009
183 oldal
1990 Ft

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s