Csögyam Trungpa: Sambhala (könyv)

SambhalaSambhala02

Csögyam Trungpa a buddhizmust népszerűsítő könyvei által lett híres, és ezzel hozzájárult a nyugati buddhista irányzatok fejlődéséhez is. A nyolcvanas években írott, és nálunk frissen kiadott Sambhala –A harcos szent ösvénye című könyvecskéje aktuálisabb, mint valaha. Ma, amikor annyi ember űz valamilyen harcművészetet vagy birtokol valamilyen harci eszközt, esetleg explicite is harcosnak vallja magát, akkor érdemes végiggondolni, mint is jelent valójában harcosnak lenni.

A könyvben szinte szó sem esik ellenségről, nagy összecsapásokról, biztos technikákról és gyilkos fegyverekről. A szerző a legszigorúbban vett hagyományos megközelítésből vizsgálja a harcos útját. Kulcsszavai között ott találjuk az alapvető jóságot, a szelídséget, a szomorúságot, a segítséget. Már a könyv keletkezése is különleges. Az egész Sambhala-sztori egy szent tibeti legenda: a hagyomány szerint létezett egy különleges királyság, amely olyan tökéletes volt, hogy az idők során az Égbe emelkedett. Bölcs királyai gondosan igazgatták, harcosai szeretettel óvták. Csögyam Trungpa, tibet kolostorainak egykori lámája meditációiban részletesen megfigyelte a mitikus Sambhalát, és a látottak alapján kezdte el tanítani a Sambhala-hagyományt. Ehhez gyorsan hozzá kell tenni, hogy a Sambhala-tanítások korábban is léteztek már, és az igen izgalmas tantrikus irányzat holdudvarába tartoznak. Ráadásul a Sambhala hangsúlyozottan világi hagyomány, nem pedig vallási tradíció. Önmagában már ez is rendkívül érdekessé teszi a könyvet.

A kötet szép fényes papírborítást kapott, az eddigi Ursus Libris kiadványokhoz képest kicsit merészebben megdizájnolták. Az élénk színek jól passzolnak a Tibet-témához. A kis formátum és a talpas betűtípus ezúttal is jól szolgálják az olvashatóságot. Az is jó, hogy néhány szimbólum és grafika is helyett kapott a könyvben. Az alig több, mint kétszáz oldalt én két nap alatt olvastam el, ami a szöveg szerkezeti felosztását ismerve ésszerű.

A buddhista és buddhista vonatkozású szövegek általában kőkemények, és bizony keményen meg kell dolgoztatnia a tudatát annak, aki bármit fel szeretne fogni a Magasztos tanításaiból. Ezzel szemben a nyugati buddhizmus könnyed, felhígított, olvasmányos. Csögyam Trungpa könyve is kevés idegen (vagy inkább univerzális) szóval operál, ami az olvasóközönség nagyobbik részének egészen biztosan kényelmes, a kisebbik viszont könnyű falatnak fogja találni az ilyesmit. Az ősi Sambhala-hagyományból viszonylag keveset tudunk meg, azt sem a maga eredeti kontextusában fedi fel a szerző. Végig ott feszít a belső kérdés: miért nem ismerhetjük meg a fennmaradt hagyomány egészét, miért csak néhány idevágó gondolatot olvashatunk? Aztán visszalapozunk az előszóhoz, ahol Csögyam Trungpa leírja, semmit sem akar direkt módon felfedni az eredeti filozófiákból, helyette az életből kiveszett szentséget szeretné visszaadni azoknak, akik ezt hiányolják. A jó hír tehát az, hogy aki egy magasabb intenzitású életet szeretne élni, annak biztosan hasznára válik a könyv. A rossz hír pedig az, hogy a buddhizmus felé kacsingatók egy szemléletet kaphatnak ugyan, de megvilágosító tanítást aligha.

Csögyam Trungpa arra bíztatja az olvasót, hogy saját világának rendbetételével segítse elő a megvilágosodott társadalom létrejöttét, azaz igyekezzék helyreállítani a sambhalai rendet. Ahhoz, hogy az önmagunkban lévő alapvető jóságot felfedezzük, szükségünk van a meditációra, illetve egy természetes alapállás visszaszerzésére. A harcos olyan, mint a Nagy Keleti Nap: nem válogat, fénye egyformán beragyog mindent és mindenkit. Ezzel szemben a lemenő nap kultúrája azt sugallja, hogy követeljünk magunknak minél többet, majd amit nem vagyunk képesek behabzsolni, azt szívfájdalom nélkül borítsuk a kukába. A valódi harcos felfedi a szívét, és hagyja, hogy a világ fájdalma sebet ejtsen rajta, a harcos nyílt seb a világ testén. Talán sokakat megbotránkoztathat, hogy a szerző a természet hierarchiájának felismerésére és elfogadására biztat, a természetes rend szabályainak betartására. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a szöveg a hidegháború éveiben, hidegháború és a nukleáris fenyegetések közepette keletkezett. A világ gondjainak megoldásához – írja – a saját élet gondjainak megoldásán át vezet az út. A sorok között átsejlik a pszichológia tana is, hiszen a harcos egyik legfontosabb feladata a külső és belső világ összehangolása.

Bár nem posztom értékelni a társadalmat, mégis azt gondolom, hogy túl sokan tudnak túl keveset arról, tulajdonképpen mit is jelent a harc, mi a harc metafizikája, mit jelent harcosnak lenni. Korunkban a harc leginkább az identitással került összefüggésbe, a számtalan megvásárolt harci kellék és a mások ellen forduló agresszió világában nagyon is felértékelődik minden olyan tanítás, amely a harc lényegét magában a harcban ragadja meg, és legkevésbé sem az ellenség elpusztítására tett kísérletben. Mivel a kötet első fele elméleti alapozás, a második fele pedig a harcossá válás folyamatának gyakorlatát írja le, ezért nyugodtan használhatjuk egyfajta lelki tükörnek is Csögyam Trungpa Sambhala című könyvét. Mire a végére érünk, megerősödhetünk segítő szándékunkban, elköteleződhetünk a felvállalt fájdalom és a saját világunk felett való uralom mellett. Mindenkinek szívből ajánlom a Sambhalát, csak tudni kell a maga helyén kezelni.

Ursus Libris, 2010
216 oldal
2450 Ft

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s