Szentendre flash

Szentendre_small08Szentendre_small02Szentendre_small03Szentendre_small04Szentendre_small05Szentendre_small06Szentendre_small07

A Grundaktiv hivatalosan is bejelenti: itt a tavasz!

 Úgy vártunk már erre a melegre, mint a József Attila lakótelep nyugdíjas lakói Gyurcsány Ferenc újbóli felbukkanására. Ilyen-olyan pályakarbantartási munkálatok miatt a HÉV csak Békásmegyerig járt, onnan pótlóbusszal robogtunk el András apostol városába. Azt az elején nehéz volt eldönteni, hogy két pulóverben vagy egy kabátban fogunk-e kevésbé fázni. Aztán a nap végére rendesen nekivetkőztünk.

A kis utcácskák, a lépcsősorok, a barokk házikók, a macskák és macskakövek, a templomtornyok, a Duna, a kávézók, a promenád (vagy mondjak korzót?) mind-mind egy olyan felejthetetlen hangulatot keltenek az emberben, mintha egy elvarázsolt városban járna-kelne. A nigredo városa ez, a metamorfózisé, ahol minden folyton változik, áramlik, minden-mindennel felcserélhető. És közben régóta ugyanolyan minden, ahogy Csipkerózsika kastélya is gyommal benőtt, alvó várfal az arrajáróknak.

Az egyik kávézóban ittunk egy laza sört meg egy kávét (ki-ki a neki valót), üldögéltünk kicsit a nyugis délutáni napsütésben. Szentendrén kéne lakni, mondanám, ha Rendesember nem oktatott volna ki arról, hogy hamarosan háború lesz, és ő is elhagyja a környéket, hogy ott fogjon kertészkedésbe, ahol nem éri baj. Eszembe jutott az a kevés Márai-olvasmányélményem, ami van, és végülis Szentendre háborúban tényleg nem olyan kúl hely. Vagy pont, hogy az, ha az ember írni akar valamit a naplójába. Elvégre kínos lenne úgy ott állni a háború végén, hogy mittudomén, mi volt. Mindegy.

Aki nem tudná, Szentendre elsősorban a művészeiről híres. A templomdombi templom hátsó fala büszkén hirdeti, hogy a szentendreiek nem csak kiváló zenei ízléssel, hanem kiforrott világnézettel is rendelkeznek. Az utóbbi irónia, ofkorz.

Szentendre nagyon szép, tele van apró érdekességekkel, ami rögtön elbűvöli az embert. És nem utolsó sorban Szentendre ad otthont a Nehézzenei Fesztiválnak is, ahol meg aztán tényleg olyan dolgok történnek, hogy jobb nem is beszélni róla, mert aztán azon kapom magam, hogy egyszerre iszom Vígh Mihállyal, a Büdösök és a Flash zenekarral.

Bizony, rügyeznek a fák, a Volga sötétkéken hömpölyög alant, süt a nap. Mi kell még? Erre vártunk, a tavaszra meg a melegre. Innen már minden oké. Addig is, csak értitek.

Update: Utólag még eszembe jutott ez-az. Ettünk lángost. Csináltunk fotót Rendesemberről, mert követelte. Simogattunk cirmoscicát.

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s