Richard Rohr: A férfi útja II. (könyv)

A_ferfi_utja

Korábban már írtam az amerikai ferences szerzetes könyvéről, A férfi útjáról. Akkor azt mondtam, ajánlott olvasmány apák és fiúk számára. Most végigolvastam a folytatást, és sajnálom, de kénytelen vagyok kötelezőnek minősíteni, annyira jó. 

Az első kötet szóbeli előadások szerkesztett írásbeli változata volt, tele műfajának minden gyengeségével. A második kötet is szerkesztett munka, Lisztes Gábor, a hazai Férfisátor Közösség egyik alapítója két Rohr-könyvből dolgozta össze. Ám ez utóbbiról elmondható, hogy összeszedettebb, kiforrottabb az első résznél. Bár Rohr ebben a szövegben is megmaradt egyfajta lázadónak, lázadása erejét is irányultságát egyértelműbben az Egyház megújítására és megerősítésére ajánlja fel, s nem az egyházi tekintély gyengítésére. A karizmatikus hangvétel is sokkal érettebben alkotja meg ezt a szöveget.

A kötet külalakja alig különbözik valamiben az első részétől, és ezt nagy valószínűség szerint annak köszönhetjük, hogy a belső tartalmat tekintve is nagy átfedéseket találunk. Nincs ezzel semmi baj, hisz amazt bevezető kurzusnak neveztem, ezt pedig nyugodtan nevezhetem a férfiak érettségi felkészítőjének. A lényeg: a második rész önmagában is megállja a helyét. Az első száz oldal gyakorlatilag az első kötet korrekt összefoglalása, hol ismételve, hol kibővítve azt. A második száz oldalt olvasva értjük meg igazán, miért került a három bűvös szó a borítóra: maszkok, hegek, archetípusok. A pszichológiában csak kevéssé jártas olvasó is tudja talán, hogy az archetípus Carl Gustav Jung kifejezése, és olyan ősi képeket jelent, amelyek minden kultúrában megtalálhatóak, és az életünkben sémaként játszhatnak igen fontos szerepet. Ilyen archetípus a férfi és a nő is, egyfajta szerepek, amelyekbe bele is élhetjük magunkat, vagy dolgozhatnak bennünk. Sőt, akár ellenünk is. A férfiaknak is vannak jellemző archetípusai, Rohr a királyt, a harcost, a mágust és a szerelmest elemzi.

A könyv nagy előnye, hogy viszonylag rövid, 6-7 oldalas fejezetekre tagolódik. Így egy-egy fejezet elolvashatunk akár ébredés után is, vagy a kávészünetben. Bár a szöveg nyilvánvalóan nem adja át Rohr karizmáját, helyenként mégis olyannyira erősen hat, hogy érdemes felkészülnünk a nagy lelki aha-élményekre. A szerző trükkösen férfiaknak címezi mondanivalóját, de üzenete végig kettős, és szinte követeli az olvasó férfitól, hogy adja tovább női felének, anyjának, és minden nőnek is ezt az üzenetet. Az üzenet kettőssége annak a fontos ténynek is köszönhető, hogy a pszichológia területén is jártas Rohr a férfiak lelkének női felét igyekszik tudatosítani, ébresztgetni. Ez az, amit a férfiak esetében Jung nőnemű latin szóval Animának nevez. (A férfi lélekrész neve a maszkulin Animus.) Az első kötet javarészt az Anima felfedezésére buzdít, a második kötet ezt már “csak” előfeltételként kezeli.

A könyv behoz egy igen fontos, ha nem alapvető fontosságú fogalmat. Ez a beavatás. Vissza-visszatérőn magyarázza, mit jelent a korunkban ismeretlen kifejezés, mit is jelent férfivá válni. Mert a nők – ha mondhatunk ilyet – viszonylag könnyen nővé válnak. Születésüktől kezdve együtt vannak az anyjukkal. Igen ám, de ez utóbbi mondat igaz a fiúkra is. Születésünk után sokáig abban a hitben élünk, hogy egyek vagyunk az anyánkkal, és kisgyerekként főleg az anyánk részéről érnek bennünket – kétségkívül igen fontos – impulzusok. A legtöbbünknek az apjával olyan kevés a kapcsolata, olyan töredékes, hogy semmilyen komoly sebesülést nem szerzünk az életünk során, amely eltávolítana bennünket az anyai szoknyától, és elindítana a férfivá válás útján. A beavatás során a fiún sebet ejtenek, ezzel megnyitják őt egy tágasabb világ felé, melyben a testén keletkezett heg örökre emlékeztetni fogja arra, hogy újra-újra meg kell születnie, ha fejlődni szeretne az élete során. Azt kell mondanunk, hogy Rohr olyan alapvető fogalomhoz nyúl ezzel vissza, és teszi könyve tárgyává, amely aligha lesz kikerülhető vagy letagadható a kötet elolvasása után. Patetikusan szólva A férfi útja II. egyfajta sebet ejt az olvasó lelkén – én legalábbis ezt éreztem, és hasonlóról számoltak be azok is, akiknek továbbadtam a benne foglalt üzenetet.

Bizonyára sokan vannak, vagytok, akiket a vallás és Jézus egyáltalán nem, vagy csak nagyon kicsit érdekel. Ez mindenkinek szíve joga, mégis azt gondolom, hogy érdemes felvenni belőle azt, ami hitelesnek érzünk. Lehet, hogy csak az archetípusok fognak meg, lehet, hogy a kötet végén található, rendkívüli módon megható férfibeavatási szöveg, lehet, hogy a legfontosabb keresztény ünnep, a Húsvét üzenete. Az egyik fejezetben Rohr kőkeményen sorra vesz néhány lehetséges sebesülést, heget, amelyet már begyűjthettünk életünk során az apánktól. Ha addig eljutunk, hogy ezekre őszintén válaszolunk magunknak, már tettünk valamit.

Amit Richard Rohr kínál A férfi útja II. című könyvében, az valami egészen más, mint a sztereotip férfikép elérése. Jézus, mint a férfi (és itt jegyzem meg, hogy Jung szerint a tudattalan) legerősebb archetípusának élete a példa. Rohr erre építi gondolatrendszerét, és közben hatalmasat merít a múlt hagyományaiból. Ezzel nálam alapművé vált ez a kötet, és a legjobb szívvel ajánlom mindenkinek elolvasásra. Végre valami, amin érdemes elmélkedni, amiről érdemes beszélgetni. Hogy végre a saját belső kelljeinket találjuk meg azok helyett, amelyeket mások szeretnének ránk kényszeríteni. Hogy ne kelljen többé súlyos maszkokat hordanunk. És hogy felismerjük az életünk paradoxonát: csak azután tudunk igazán nagy dolgokat tenni, hogy elfogadtuk tehetetlenségünket.

Ursus Libris, 2004
210 oldal
1750 Ft

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s