Gina Ogden: Nők, akik szeretik a szexet (könyv)

Ogden01Ogden02Ogden03

A Grundaktiv olvasói bizonyára megszokták már, hogy nem akármilyen könyvekkel ismerkedhetnek meg itt. Kicsit gondban vagyok, hiszen most nem hibázhatok: egy olyan művet kell bemutatnom, amelyet véleményem szerint mindenkinek, vagy szinte mindenkinek érdemes volna kézbe vennie. Könnyű volna Gina Ogden könyvét annyival elintézni, hogy a középutas feminista szexuálpszichológia olvasókönyve. Miután megrágtuk ezt a mondatot, nyugodtan kattintsunk tovább.

Ogden, az amerikai szexuálterapeuta valamiért kimaradt a Wikipediaból. Valószínűleg ezen ő maga csodálkozna a legkevésbé. Számos – ahogy ő nevezi a műsorvezetők agresszív kirohanása miatti leállást – media interruptus-szal a háta mögött talán meg sem lepődne azon, hogy az abszolút jelenkor status quo-ját bemutató lexikon sem emlékezik meg róla. Pedig Gina Ogden jelentősége elvitathatatlan: az 1970-es évektől gyűjtögette tapasztalatait, információit a Nők, akik szeretik a szexetcímű, a 90-es években megírt könyvéhez.

Bevallom, belül remegtem, amikor úgy döntöttem, hogy elolvasom és bemutatom Ogden könyvét. A lelki traumák és a szexuálpszichológia alapjainak ismerete ellenére is bátortalanul téptem fel a csomagot. A puhafedeles, közepes méretű kiadvány viszonylag egyszerű dizájnt kapott, és a halvány barackszínű borítóképen finoman feltűnő, lehunyt szemű női arc is az olvasók esztétikai igényeinek próbál megfelelni, és nem feltétlenül Ogden elképzeléseinek.

Jól strukturált kötettel van dolgunk: a nyolc nagy fejezet úgy osztja fel az egyébként hosszú könyvet, hogy nagyjából egy-két hét alatt tudjuk kényelmesen elolvasni. Ogden nem életmód-tanácsadót írt, ezt mutatja az irodalomjegyzék és a függelékben közölt mellékletek is. Például annak a szexszel kapcsolatos interjúnak a kérdéseit is megtaláljuk, amelyek alapján Ogden a könyvben is leírt strukturált interjúit elkészítette. Ezen felül elő- és utószókat, plusz egy Ogden által írt magazincikket is kapunk.

A fejezetek nagyrészt egy-egy nő köré épülnek fel, akikről a szerző úgy gondolta, hogy mondhatnak, mutathatnak valami újat a többi nő számára. Így olvashatunk az idősödő Mayaról, aki az eksztázis-gyönyör-orgazmus hármast értelmezi. Alice-ról, aki a szakadék mélyéről hozza fel a házasságát férje segítségével. A tapasztalataikról szabadon beszélő Irisékről. A pusztán a fantáziájával orgazmust elérő Suzanne doktornőről. A leszbikus anyáról, Mollyról. Az intimitást vállaló Rosaról. Ja, és persze a rendszerellenes, világmegváltó Ogdenről, aki rengeteg nőnek segített közelebb kerülni saját szexualitásához.

A könyv nagyszerűsége nem feltétlenül a szó szerinti tartalmában rejlik, hanem abban a dinamikában, amit az olvasóban elindít. Még csak nem is arról beszélek, hogy férfi olvasóként nem egyszer könnyekig hatódtam, amikor elárasztottak az érzelmeim. Sok esetben viszolyogtam az olvasottaktól, sőt, a szerző alapállásával sem tudtam azonosulni. Számomra egy szupra-pozíció, egy felülemelkedés sokkalta érvényesebb és hitelesebb lenne, mint a feministák és a többiek közé odaálló szexuálpszichológus, aki azért rendre a feministák felé kacsint. (Közöttük akadnak olyanok is, akik szerint minden szexuális aktus egyben erőszak is. Ezt már a szerző is túl szélsőségesnek tartja.) Mintha Ogden nem venné észre, vagy nem hinné el, hogy a női energia általában önmaga felé forduló, a férfi energia pedig kifelé ható, és ettől a könyv az egydimenziós (be-ki, be-ki) férfi és a sokdimenziós („mint a helikopter”) nő közötti virtuális lövészárokból igyekszik a nőket egyenlővé, sőt, egyenlőbbé tenni. Azt persze nem vitatjuk el, hogy Ogden vagy a meginterjúvolt nők érzései, élményei, gondolatai érvényesek volnának, hiszen azok. Úgy gondolom, éppen ettől lesz a nem feministák számára kiváló olvasmány a Nők, akik szeretik a szexet. Bár a könyvnek nem titkolt célja, hogy például ugyanolyan értékesnek fogadjuk el a nők leszbikus kapcsolatokra irányuló vágyait is, mint a heteroszexuális érzéseket, a szöveg által megidézett könnyed szexuálterápiás tér lehetővé teszi az önismeret-szerzést, vagy a saját kapcsolatunkon belüli önmeghaladást is. Személyes példa: sem az interjúvolt Rosaval, sem Ogdennel nem értek egyet abban, hogy a vagány promiszkuitásból és a motoros életmódból az intimitás felé lépdelő nő maradéktalanul helyrehozhatja magát, és korábbi tapasztalataival akár teljesebbé és önmeghaladóbbá is válhat, mint mások. (Számomra ebből hiányzik a sérültség elfogadása, ami ténylegesen megtéréssé tenné a változást.) Mégis felfedezem magamban az analóg lelki dinamizmusokat, önmagamat, az ismerőseimet, és közvetve egyre többeket, akiknek arra a fajta megértésre és biztonságra lenne szükségük, amit végül Rosa megkapott.

Korábban, és talán mondhatjuk, Ogden előtt a szexuálpszichológiát főleg a hányszor és a hol kérdése izgatta. Van orgazmus? Sok orgazmus van? Van hüvelyi orgazmus? És így tovább. Gina Ogdent nem csak ez érdekli, hanem az is, mit éreznek a nők, hogyan érzik, mit gondolnak minderről. Sejthetjük, hogy a női szexualitás valóban sokkal gazdagabb, mint azt eddig gondolták. Számomra csak az a furcsa, hogy a férfi szexualitás kapcsán ez fel sem merül. Valószínűleg a jó értelemben vett férfi szerzőkre vár a feladat, hogy végre a férfiak szexualitása is több legyen a tudomány számára a pénisz ki mozgatásánál és a néhány másodperces orgazmust kísérő ritmikus összehúzódásoknál. Míg Ogden folyamatosan egyfajta spirituális-transzcendes szinten kezeli a szexet szerető nők szexualitását, a sajátos társadalmi helyzetből (amit ő a fehér férfi uralmának nevez) fakadóan csak a „társadalmi misszionárius-pózig” jut el, ahol mindig a férfi van felül. Egyrészt Ogdennek mindenben igaza van, ezért minden tiszteletet megérdemel, és kétségkívül a szexuálpszichológia igen magas rangú szövegeként érdemes foglalkozni vele. Másrészt, ha van abszolút igazság, akkor az nem feltétlenül női igazság, és nem feltétlenül férfi igazság, vagy a kettő valamilyen bizarr keveréke.

Mindent egybevetve Gina Ogden A nők, akik szeretik a szexet című munkája alapjaiban rengette meg a szexről alkotott képet, és valószínűleg minden olvasó megrendül majd, miközben az amerikai szexuálterapeuta interjúalanyairól olvas. Szerencsére a beszélgetések közben kutatásokról, elméletekről is bőven informálódhatunk, így tényleg alaposan körbejárhatjuk a témát. Azt gondolom, akkor teszünk jól, ha Ogdennel együtt igyekszünk mi is a közös pontokat megtalálni, és elhisszük a nőknek, hogy a vágyaik és élményeik valósak. Így tényleg sokat tanulhatunk, legyünk akár nők, akár férfiak. Mert mindenki dönthet a szex szeretete mellett.

Ursus Libris, 2008
348 oldal
3900 Ft

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s