Árvízi védekezés 2010, Ónod

001onod002onod003onod004onod005onod006onod007onod008onod009onod010onod011onod013onod012onod016onod014onod015onod

Már hetekkel korábban megszületett bennem az elhatározás, hogy amint lehet, segítek az edelényieken. Vagy akárkin. Adjatok nekem egy borsodi települést, és segítek rajta! Pénteken véget ért a vizsgaidőszakom, és azt gondoltam, hogy igazán áldozhatok egy napot a többi emberre. Tudom, tudom, van már Nemzeti Összetartozás Napja, de hát mondjuk ki, semmit nem ér bemerevíteni a valóságba egy rögeszmét anélkül, hogy igazán megélnénk a saját életünkben a jót. Az én trianon-megemlékezésem az volt, hogy kitaláltam: most pedig úgy megsanyargatom magam, hogy az mindenkinek jó legyen. Itt és most elmondom, mennyire jó volt.

A vidék borzalmas állapotban van, a földeken álló belvíz sok helyen szinte folyóként kanyarog, vagy tóként terül el ott, ahol normális esetben kukoricának kéne lennie. A legnagyobb baj, hogy ez már tavasszal is így volt. Borítékolható: rossz évet zár majd az agrárium. Engem az ilyesmi mindig nagyon megindít, megindultam most is.

Úgy jelentkeztem az álláshirdetésként feladott önkéntes munkára, hogy eldöntöttem: az úgynevezett realitást teljesen félredobom, és nem fogom elemezgetni, ki mennyire hülye, hol a politika az egészben, satöbbi. Mert hülyeségből jutott bőven. Engem az érdekelt, hogy segítsek, és egy percig sem akartam azon gondolkodni, hogy ki jófej és ki nem. A fontos az volt, hogy én az legyek. Azért persze néha szakadt az ékszíj, például amikor megérkeztünk a borsodi Ónodra, Miskolctól délre, akkor nagyszerű ötlettel álltak elő. Akinek van gumicsizmája, az megy a gátra, akinek meg nincs, az a falu főterén fog homokzsákolni a következő 10-12 órában. Ez nagyon vicces volt, mert szinte az összes lány hozta a rózsaszín dizájn-gumicsizmáját. Úgyhogy ők alapból mentek a gátra. Én meg a Martensemben mehettem homokzsákolni, amivel minden rendben is lett volna, csakhogy: valószínűleg mérhetően nőtt volna a motivációnk, ha először megnézzük, mi ellen küzdünk, miért végzünk egy nagyon kimerítő fizikai munkát egész nap. Ez látszólag senkinek sem jutott eszébe. Néha az volt az érzésem, hogy egy gimis osztálykirándulásba csöppentem. Persze én alaposan körbejártam a környéket, pihenésképp mindig futottam egy kört a falu körül. Így sikerült fotózni is, igaz, nagyon kevés időm volt a zsákolás mellett, ezért igazán jó képeket nem tudtam készíteni.

Reggel még nem tudtuk, melyik településre visz bennünket a busz. Tök egyedül másztam ki a Blahára hajnalban, ott tök ismeretlenekkel foglaltuk el a légkondis járművet. Ott láttam utoljára a koordinátoromat. Út közben derült ki, hogy Ónodon van ránk szükség. Miskolcnál lekanyarodtunk délnek, és hamarosan elértük a kis falu határát. Ha valaki azt mondja nekem, hogy Ónod egy tó partján fekszik, simán elhiszem. Nem tudtam volna megmondani, hogy a belvíz vagy a folyó terült el végtelen hosszan a bekötőút mentén, de fenséges látvány volt.

A víz hamar elöntötte a falu szélső házait. Az egyik néni csak ült a padon, és elcsukló hangon mesélte, mennyire bánja, hogy nem tud részt venni a saját házának mentésében törött karjai miatt. Ezek után végtelen hálával a hangjában megköszönte, hogy ott vagyok, és segítek. Tudtam, hogy jó helyen vagyok.

A település főterén, a két templom között már nagyban ment a homokzsákolás. A helyiek örültek nekünk, hisz nagyon kevesen jöttek ki a védekezésre. A cigányok egy része is velünk dolgozott, az asszonyok zsákot hajtottak (be kell hajtani a szélét, hogy jól lehessen lapátolni bele), a gyerekek pedig élvezték a kavalkádot. A többiek meg álltak az árnyékban, és cigarettáztak. Sokukkal néztünk tegnap egymás szemébe, miközben adogattuk kézből-kézbe a zsákokat. Egyébként kinn volt jópár VÁM-ZOLL feliratú ember. Állítólag a Gárda is kivonult segíteni, de őket nem láttam. Egyesek azt magyarázták, hogy rabok is dolgoznak a gátakon, de szerintem félrehallottak valamit a rádióban. Börtönőrök jöttek, nem rabok. 6-7 csuklós BKV-busz hozta őket Miskolcig.

Ónod egyébként egy meseszép település. És híres is: 1707-ben Rákócziék itt mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását az ónodi országgyűlésen. Ehhez méltóan egy helyes kis vár is található a település szélén, a Sajó folyó partján. Egy egész hetet el tudnék tölteni a romos kis falak között, a hömpölygő, áradó vizet nézve. Hatalmas élmény volt ott ülni a régi köveken, és figyelni a természet közömbös munkáját. Ami a természetben csak egy történés, az bennem árvíz, gátak, áramlás, izgalom. Honnan kapom készen ezeket az érzéseket?

Ónod az a hely, ahová tényleg érdemes lesz újra ellátogatni. A sok önkéntes között nyírbátoriak is voltak, ők az alkoholtilalom ellenére szatmári pálinkával kínáltak, és a lelkemre kötötték, hogy ha Keletre vinne az utam, feltétlenül menjek el Nyírbátorba. Állítólag remek termálvizük van, és nagyon szép a környék is, meg jó a kemping. Nyírbátor, megjegyeztelek!

Aki ismer, tudja, hogy egyáltalán nem vagyok autórajongó, de itt olyan gépek voltak, amilyeneket eddig tán sosem láttam. Mindenféle teherautók, furgonok, platós terepjárók hordták el az általunk megtöltött homokzsákokat. A folyó partján 850 méter hosszan rakták a gátat, és sajnos sokan gondolták úgy, hogy ők külön is megvédik a házukat, ezért a nap végére legalább tíz különböző helyre szállítottak, csak a fő gáthoz nem. A polgármester külön elmondta hangosbeszélőn, hogy a kis gátakat csak “szihológ szempontból” rakják, de ha a nagy gát átszakad, akkor “baszhatjuk emberek”.

Körülbelül két-három óra után történt, mikor a homokos zsák már véresre dörzsölte a kezem. Ott álltunk csatárláncban, és adogattuk a zsákot. Aki csinált már ilyet, tudja, hogy ilyenkor roppant könnyűvé válik a nehéz teher, hisz minden ember beleteszi a maga erejét a lendületbe, és szinte könnyedén hömpölyögnek tovább az 5-10 kilós zsákok is. Egyszercsak ott találtam magam ebben a végtelenül letisztult és könnyű folyamatban, és eufórikus örömmel passzolgattam a fehér liszteszsákokat, csak élveztem ezt a ráhangolódást, a jelenlétnek ezt a maximumát. Pontosan ezért jöttem, ezért az önmagammal való azonosságért, az odaadással végzett tevékenységért, azért, hogy most pusztán jót tegyek, és ne legyen semmi más. Sikerült, és ha mondhatok ilyet, ott és akkor Isten kegyelme is kiáradt, nem csak a Sajó. Ez az az érzés, amit Csíkszentmihályi Mihály flow-nak, áramlatnak nevezett el.

Fantasztikus arcok voltak a helyiek és az önkéntesek is, részben a kék sapkámnak és a Petőfi arcképes pólómnak köszönhetően mindenki szóba állt velem, és többekel igen jót beszélgettünk.

A Máltai Szeretetszolgálat és a helyiek is rengeteget tettek értünk, folyamatosan biztosították az étel-ital utánpótlását. Limonádét, teát, kávét, szendvicseket és meleg ételt osztottak. Ebédre hatalmas addag, tűzforró babgulyást kaptunk, valamivel később slambucot vagy krumplistésztát. A kocsmák is ingyen adták a kávét.

Amikor elfáradtam, gyorsan elszaladtam a fényképezőgépemért, és tettem egy kört. (Közben pedig a telefonnal is “kattingattam”.) Igazán szép falu, megérdemli, hogy egy nagyívű túra alkalmával sátrat verjek majd benne. Ki tudja, talán épp a vár romjainak védelmében.

Egy ilyen alkalommal mentem be a kis református templomba is, ahol épp egy esküvőt készítettek elő. Érdekes lehetett az odakint pöfékelő IFA-k hangjára kimondani a boldogító igent. Arra gondoltam, hogy ha valódi összefogás lenne az ilyen kis falvakban is, akkor könnyen Paradicsommá tehetnénk a Földet. Néha csak leültem a fűbe ott a főtéren, és néztem, milyen szép is ott minden. Milyen közeli.

Nem szeretném hosszabbra nyújtani ezt az írást, úgyis beszélgetünk erről még rengeteget. Hát láttam, hogy meg lehetett csinálni, lehetett érdek nélkül, szabad akaratból embernek lenni. Senki ne értsen félre, nem akarom előírni, kinek mit kell tennie. A magam számára viszont megjegyzem, hogy csak így érdemes. Albert Schweitzer szavaival zárom ezt a beszámolót:

“Jelentős értékek vesznek el minden percben az elszalasztott alkalmak miatt, de ami megmarad, és akarattá meg cselekvéssé lesz, felbecsülhetetlen értéket képvisel. Emberiségünk távolról sem olyan anyagias, mint ahogyan túlzottan tetszelegve hirdetik.

Annak alapján, ahogyan megismertem az embereket, bizton állíthatom, hogy sokkal több bennük az eszményire való törekvés, mint amennyi a felszínre kerül. Miként a föld felszínén hömpölygő folyók száma sokkal kisebb, mint a föld alatti láthatatlan folyóvizeké, a szemmel látható idealizmus is ritkább, mint az emberek szíve mélyén rejtőző, feltáratlan érzelem. Fel kell oldani a lebéklyózottat, felszínre kell hozni a föld alatti források vizét: az emberiség várja az ilyen feladat megoldására képes embereket.”

Gergo, 2010

Tarnóczi József, Ónod önkormányzati képviselőjének reakciója erre az írásra:

Kedves Gergő!

Jóleső érzés volt olvasni írásodat. Nagy hálával gondolunk rád és a hozzád hasonló önkéntesekre, nélkületek nem sikerül volna megvédeni a falunkat. A vasárnap elvégzett munkátok éjszaka óriási segítségnek bizonyult. Kb fél kettő körül az utolsó árhullám támadásba lendült. Hajnali öt óráig 10 cm emelkedett és beállt a tetőzés. Heroikus küzdelmet folytattak a kint dolgozó önkéntesek, rendőrök, vámosok. Másfél óra alatt három különböző helyen majdnem átszakadt a gát, de végül sikerült megfogni. Hétfőn délelőtt megindult az apadás, azóta 40 cm csökkent a szint. GYŐZTÜNK!!!
Azért írtam le mindezt, hogy tudd a munkátok eredményeként Ónod az egyetlen település az érintettek között, aki bár károkat elszenvedett, de kitartott.
Nem tudjuk mindenkinek külön-külön megköszönni, hisz azt sem tudjuk, név szerint kiknek köszönhetjük. Kérlek, tolmácsold társaid felé hálánkat és elismerésünket.
A jövőben, ha szerét ejted egy Ónodi kirándulásnak, keress meg és szívesen elkalauzollak a környéken.

Baráti üdvözlettel: Tarnóczi József
Önkormányzati képviselő Ónod.

 

Árvízi védekezés 2010, Ónod” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Ónod, árvíz után | Grundaktiv

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s