Sam Keen : Belső tűz – A férfilétről (könyv)

BelsotuzBelsotuz2Belsotuz3

Egy ízig-vérig pragmatikus amerikai gondolkodó könyve jelent meg egy mindenkit érintő témáról: a férfilétről. Vajon képes-e újat mondani nekünk önmagunkról?

Idehaza egymást érik a “férfiakról nőknek”, “a nőkről nőknek” kiadványok, és persze a kettejük kapcsolatáról szóló könyvek is rendkívül népszerűek. Férfiakról férfiaknak írott pszichológiai munkákkal nem gyakran futunk össze, és valljuk be, talán nincs rá akkora igény, hogy tömegével írják ezeket a műveket.

Szabadúszó gondolkodó, filozófus, a Psychology Today szerkesztője, szemináriumok vezetője – sorolja honlapján Sam Keen, milyen jelzőkkel jellemezhetjük őt. A 92-ben írt Belső tűz időrendben a szerző eddigi életművének középtájára esik, és bár érdekes címekkel operál, ezidáig sehol nem találkoztam a nevével.

A Belső tűzben Keen gondolkodása dialektikus: tézis, antitézis, szintézis mentén halad. Például feminizmus, férfifelszabadítás, közös tánc. Abban persze egyet értek a szerzővel, hogy a feminizmus után nem lehet úgy csinálni, mintha nem lett volna feminizmus, ám helyenként Keen is belebonyolódik a (szinte) ontológiai kérdések alacsony szintre leszállított megvitatásába: például, hogy a nők találtak fel a mezőgazdaságot. Érdekes módon ő is úgy véli, hogy a háború közös termék, melynek előállításában “mindkét fél” ludas, ezt a szemléletet valamiért mégsem alkalmazza az összes szélsőségesen feminista állításra. A könyv legvégén azért a helyére teszi a feminizmus kérdést, különválasztva az ideológiai és a prófétikus feministákat. Állandóan visszatérő gondolat, hogy a történelem a fehér férfi történelme, és a nők nem kapnak benne helyet, ám jelen írás szerzőjének épp a mai napon került a kezébe egy Lórántffy Zsuzsannáról, Losonczy Annáról és Báthory Erzsébetről szóló történeti írás, úgyhogy részben vitába szállna Keen-nel és a feministákkal.

A Belső tűz rengeteg mindenről szól, olvasása közben az élet számos területére kirándulhatunk. Keen egy rendkívül közvetlen fickó, néha túlságosan is úgy ír, mint aki már tudja a tutit, de ezzel együtt nagyon jól rendszerezi a tudásanyagot és izgalmas felvetései vannak. A 20 évvel ezelőtt kiadott könyv sok olyan problémával foglalkozik, ami épp csak most gyűrűzik be hozzánk, és amelyekkel az amerikai társadalom így vagy úgy, de megbirkózott már. A nők teljes egyenjogúsítása, a melegek jogainak elismerése vagy a bio-gondolat tömegtermékké válása mind-mind olyasmik, amire az amerikaiak nagyjából megadták a maguk válaszát, és számomra kissé különös, hogy a magát rendszerellenesnek bemutató Keen implicite azt sugallja: ezekre a kérdésekre előbb-utóbb mindenkinek ugyanolyan választ kell adnia, mint az amerikai társadalomnak. Holott szemléletének egyik alapmotívuma, hogy a valódi férfit az teszi férfivá, hogy képes adekvát válasszal szolgálni az aktuális kihívásokra.

A könyv nálunk dekoratív és igényes külsővel jelent meg, a jól követhető talpas betűk mellett talán csak a kisebb mérettel szedett idézetek olvasása lehet nehézkes. A fordító, a transzperszonális pszichológia világából jól ismert Turóczi Attila igen élvezetes stílusban adja vissza Keen gondolatait, és alapos lábjegyzeteket készített.

A könyv igen jó alapokat kínál a férfi téma körüljárásához, a – mondhatni – szokásos gondolatköröket veszi számba: az élet, mint utazás. A férfivá válás és a beavatási rítusok. Háború, munka, szex. A férfi élete, mint a hős utazása. Szerelem. Újdonságként említhetjük, hogy Keen rendszerbe szedi a férfiasság rövid történetét, ami nem csak történeti szempontból, hanem az egyéni életünk szempontjából is hasznos vizsgálódási terep lehet. Így nyomon követhetjük, hogy lesznek a csillagos égbolt ókori szakértőiből tőzsdemágusok. Említettem, hogy Keen rendszerellenes, legalábbis rendszerkritikus. A már elcsépelt rendszer szó helyett a szerző általában a status quo kifejezést használja (latin, jelentése: az éppen fennálló…; az, ami áll), és ez könyvének egyik alapszava is, amelyet igyekszik pejoratív értelemben használni, és a fejlődésben bízva megveti azokat, akik a status quo-t foglalják imáikba. Bár néhány tanácsot ad ugyan arra vonatkozólag, szerinte hogyan érdemes férfiként élni, sokszor inkább csak a mögöttes mítoszokról lebbenti fel a fátylat. Úgy vélem, épp ettől válik Keen könyve teoretikus mű helyett pragmatikus szakácskönyvvé: feldob egy csomó témát és egy rakás ezekhez tartozó szemléletet, majd finoman pedzegetni kezdi, hogy ezekről érdemes elkezdenünk beszélgetni. A könyv legvégén aztán explicite kimondja, hogy ha érzünk erre hívást, alapítsunk férfikört, hisz ettől csak javulhat az életünk. Épp ettől lesz kerek a Belső tűz, és leginkább ebből a nézőpontból érdemes foglalkozni vele: receptet ad arra, hogyan vágjunk bele abba, hogy haveri és baráti körök (ál-)közösségei helyett valódi, szellemi középonttal rendelkező kört hozzunk létre és éltessünk. A férfikör alatt nem valami formális és misztikus intézményt kell érteni, hanem férfiak egy olyan viszonylag szűk körét, ahol szabadon beszélgethetnek érzéseikről, problémáikról, örömeikről. Nem véletlen, hogy Keen az utóbbi évtizedek legnagyobb pszichológiai fejlődésének a rendszerszemlélet megjelenését tartja, különösen kiemelve az önsegítő csoportokat is.

Keen sok aktuális gondolatot szintetizál, és ezzel kiváló alapját adja a férfifelszabadítás gyakorlatának. Bátran használja a már meglévő irányzatok, így a feminizmus szókészletét, nyelvezetét is. Egyszerre liberális szemléletű és értékkonzervatív, az élet hiteles megélését sok mindennél előbbre tartja. Viszonylag pontosan körülírja, milyen a valódi férfi, és milyen nem. Sok bizonytalanságot és kérdést hagy maga után, ám ha úgy vesszük, akkor épp ezzel adja a legjobb alapot a későbbi beszélgetésekhez, ahol ez a könyv nem csak egy a sok közül, hanem valaminek ténylegesen az elindítója és katalizátora. Engem itt fogott meg a Belső tűz, pedig távol áll tőlem az az amerikai férfi, ahogy az író lefestette önmagát. A könyv utolsó fejezetei főleg a férfi-nő kapcsolattal foglalkoznak, a házasságról írottakon egészen meg is hatódtam. Ennek a betetőzésére leírja Keen, hogy a férfi élete igenis egy gyermek felnevelésével lehet teljes. Legyen az a sajátja vagy örökbefogadott. Gyakran azon kaptam magam, hogy vitatkozom a szerzővel ahelyett, hogy szárnyalnék a gondolataival. Emellett annyira sokrétű megközelítését adja a férfi-témának, amivel ezidáig nem találkoztam, és jó alapja lehet a hazai szoft-pszichológia megteremtésének, külsővé tett belső tüzek körüli beszélgetéseknek és társadalmi változások elindításának is. Nem fogunk minden oldalon óriási felismerésekre jutni, de alaposan körüljárhatjuk a férfilétről eddig felhalmozott tudást.

Ursus Libris, 2008
345 oldal
3900 Ft
 

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s