Hatost akarok dobni – Jimlemon interjú

Jimismall001Jimismall002Jimismall003Jimismall004Jimismall005Jimismall006Jimismall007

Körülbelül egy éve találtam rá Jimlemon, azaz Püspöki Péter megszámlálhatatlan demo felvételére a neten, és rögtön megtetszettek a fura szövegvilágú, egyszerű zeneiségű dalocskák. Zenekara, a Kubalibre a 2010-es Fishing On Orfű fesztivál egyik legpörgősebb koncertjét adta, ott figyeltem fel a pécsi alter srácra, és kezdtem el kutakodni utána a gugliban. A hétvégén Pécsen jártam, és a Kubalibre próbatermében beszélgettünk.

Megszámlálhatatlan demo felvételed van. Ha most cédére szeretném írni az eddigi munkásságod, hány lemezt kéne vennem a Media Marktban?

Úgy érted, a „Médiamárkba”? Komolyan mondom, soha életemben nem vettem cédét. Azt hiszem, egyedül a pendrive-omat vettem ott. Meg egyszer elkísértem a barátnőmet Jóbarátok dévédét venni, de akkor sem éreztem jól magam abban a környezetben. Amúgy sincs pénzem olyasmire költeni, ami fenn van a neten. A cigim is töltöm. Ha arra vagy kíváncsi, van-e zeneipari múltam, akkor a válaszom az, hogy nincs. Szerintem az a világ sincs… már. Youtube van meg Facebook, másra nincs is szükség.

 

 Na és a rádiók? A Petőfit vagy az mr2-t hallgattad szívesebben?

Nem hallgatok rádiót. A Petőfin a kabarécsütörtököt hallgattam régen. A kádban, hokedlin mellettem volt a rádió meg a pilótakeksz, meg a hamutartó és így teltek a főiskolán a csütörtök délutánok. Ez még ugye az Offworld végén, az Onworld hajnalán volt. Akkor még csak egy szar gépen neteztem a koliban, amíg ki nem rúgtak onnan. Viszont az albiban sok dalt írtam. Mr2-t meg azért nem hallgattam, mert amikor bejött, akkor már volt mp3-mam és nagyívben tettem a rádiókra. Az átlagnál talán valamivel tágabb szemszögből nézem a dolgokat és emiatt nyilvánvalóan lényegtelen számomra, hogy melyik rádiót ki szereti.

 

Bringával vagy kocsival járnál szívesebben?

Honnan tudod, hogy egyik sincs? Egyébként mindkettővel. De kisvárosban élek, ide egyik sem kell. Nyilván van bérletem… de milyen bújtatott attitűdjellemző kérdésekkel jössz már megint? Még az előbbire is válaszolva: se konzervatívnak, se revolucionistának nem tartom magam. Nem vagyok radikális, de maradi sem. Egyszerűen mindig azt szeretem, ami jobb nekem. Ha az, hogy valami maradjon, akkor arra indulok, ha az, hogy valami új legyen, akkor arra. A többi kamu! Álljunk be a sorba, és adjunk hangot a véleményünknek közösen? Ugyan. Szerintem az emberek a szívük mélyén leszarják a rádióállomások sorsát, meg lehet nézni, hányan mennek majd ki halottak napján a Sláger Rádió sírjához. Gyorsan tanulunk és gyorsan is felejtünk.

 

Mikor volt rajtad utoljára baseball-sapka? Hány csík volt a „sildjén”?

Ezt a kérdést buktad, mert minden nap van rajtam baseball sapka. Ugyanis a mekiben dolgozom. A divatról meg ne kérdezz, mert szerintem nincs divat, halott. Páran eléldegélnek abból, hogy azt mondják, divatot teremtenek. Igazából te is láthatod a saját szemeddel, hogy mindenki, férfi és nő, öreg és fiatal, mind, mind, mind kék farmerban és fekete kabátban vannak. Te is éppen most, és én is, amikor reggel dolgozni mentem.

 

Melyik áll hozzád közelebb, a Ringasd el magad vagy a Ringass még?

Sajnos erre sem vicces, sem komoly választ nem tudok adni. De majd megnézem őket a youtube-on. A Kispált jobban ismerem, a Ringasd el magad tetszett a Lovasi előadásában. Igaz, neki csak elég kinyitnia a száját, már az is király. Talán mert már tíz éve ez a zenekar a mindenem? Őket sokat hallgatom. Szóval annyira megszoktam már ezt a hangot, hogy ha Blikket olvasok, magamban Lovasi hangján szinkronizálok.

 

Lovasi és fesztiválok: Orfűn találkoztam veled és a zenekaroddal először. Mit veszel elsőnek egy fesztiválon és mit adnál ingyen a fesztivállátogatóknak?

Mit veszek először? Jegyet. Aztán bent csak sört. Kaját inkább kívül. Miért kéne valamit ingyen adni? Ezt nem értem. Mondjuk a vizet. Baromi nagy tartályokban ivóvizet adnék. Igazából ma egy fesztivál egy frankó kis túlélő-túra, nem? A nagyobb fesztiválokra meg úgyis csak olyanoknak van pénze, akinek az egész úgy éri meg, ahogy kapja. Nekem már nincs pénzem fesztiválokra. A zenekarommal örülünk, ha bekerülünk a helyi rendezvényekre, mint a FOO vagy a PEN. Nem tudom, hogy ez érdekes-e, de már két éve nem voltam VOLT-on.

 

Keletre vagy Nyugatra néz az ablakod? Mindig megvan az aktuális britpop album?

Nem tudom, talán Kelet? A kicsi az Kelet, a nagy meg Dél. Szóval az a kérdés, hogy magyar vagy külföldi zenét hallgatok-e inkább. A Kispállal már válaszoltam, az ér magyarnak. Hallgatok britpopot, de már ez is ugyanúgy felhígult, mint nálunk az alter. Régen az Oasis volt a britpop és a Kispál az alter, ma meg a Coldplay a britpop és a 30y az alter. Alakulnak ezek a kategóriák, nem tudok velük mit kezdeni. Hát igen, a régi zenék! Olyan generáció tagja vagyok, aki még fel tudja magában idézni az Offworld nosztalgiáját, de csak úgy lubickol az Onworld bitóceánjában! Kurva jó érzés úgy html-t szerkeszteni, hogy közben tudom, milyen egy jó borsos véres hurkát felzabálni citrompaprikával és lopott fröccsel éjfélkor egy disznóvágás záróakkordjaként. Ez a kettősség és még jónéhány feszültség segíti a generációmat, hogy az egyik legkreatívabb, innovatív generáció legyen, akikre majd emlékeznek. A web 2.0 generációja. Na nem mintha nagy hacker lennék, de a net hatalomra jutását végigkövethettem. Az utánunk következők már készen kapták a facebookot meg a youtube-ot. Én még keményen vadásztam a mélyinternetben a Velőrózsák meg a Mátrix 2. után. Örülök, hogy ennek a generációnak is a tagja lehetek, és tudok biciklizni is, meg fogtam halat. Tudok célba lőni, kézen állni is. Csak az az átkozott nyolcvanas évek ne lett volna!

 

A dalaidban elfogadod vagy elutasítod a valóságot?

Örülök ennek a kérdésnek. Mert igen, a valóság elég lényegtelen. Nem utasítom el, csak érzem, hogy rajtam kívül is van. Innentől kezdve nem szeretek vele játszani, mert csak akkor jó a játék, ha én is benne vagyok. De valójában nélkülem is pörög a kocka, és ha én kimaradok a dobásból, hát majd más épít házat, és ő rendezi be. A szerencsekártyák is csak illúziók. Minden esetre tisztában vagyok azzal, hogy ki és mi vagyok. A valóság az, hogy csinálni kell. Szeretem a párom és a családom, és szeretek zenélni is. Szeretem, ha létrejön az, amiért teszek. Csinálni kell, különben mehet minden a levesbe. Végül is nem utasítok el semmit a dalaimban. Írás közben arra törekszem, hogy röhögjek a saját hülyeségeimen, vagy eszembe jusson róluk a mamám. Akkor a tuti, ha valamelyik.

 

Még mielőtt belinkelnénk a myspace-re feltöltött Kuba demot, megkérdezem: milyen zenei hordozóért fizettél utoljára?

Ú, ez komoly fejtörés lesz! Az biztos, hogy kazetta volt. Talán a Kispáltól a Sika, kasza, léc. Igen, 2001-ben vettem a szombathelyi Tescoban.

 

Oké, köszi. És a végére még annyit, hogy min dolgozol éppen? Hol találkozhatunk veled? Merre tartasz?

A Kubalibre zenekarral tiszteljük a nyomulást. Közben továbbra is veszek fel dalvázlatokat otthon Jimlemon néven. Kettővel még a Napiszarra is felkerültem! Nemrég felkértek egy nagyon komoly projektbe is, ami eddigi életem legnagyobb lehetősége. Egy életre szóló élmény az egész munka, amiből később is sokat profitálhatok zenei téren és emberileg. Nem akarok életem végéig a mekiben dolgozni. Zenélni szeretnék és játszani ezt a valóság nevű gazdálkodj okosant. Megvenni a házat és berendezni szobabútorral. Hatost dobni sokszor, és pont beérni a célba. Hatost akarok dobni!

 

Hatost akarok dobni – Jimlemon interjú” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s