Ha külföldön azt mondom, hogy magyar vagyok, akkor öreg és fiatal két dologra asszociál azonnal. Az egyik Puskás, akiről még egészen biztosan fogunk írni itt. A másik pedig a történelemnek az a sajátos pillanata, amivel azóta se tudunk mit kezdeni. Amiről csak képekben lehet elmondani valamit. Amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy lyukas zászló, hogy vér, hogy forradalom és szabadságharc. Az elmúlt négy évben volt még egy hungarikum, amire rákérdeztek a külföldiek: és nektek van az a hazudós miniszterelnökötök, igaz? Nálunk ilyenkor előkerülnek a családi történetek, amelyből rendszerint sose derül ki több, mint amit az ember eddig is tudott. Vagy talán gazdagabbak leszünk ilyenkor azzal, hogy az igazság az nem valami abszolút kategória, hogy a dolgoknak hatása van, ahol mit sem számítanak a szép eszmék?
És mi a válasz, nekünk van az a hazudós miniszterelnökünk?
"Actually… He does not lie. NEVER."
<html><body bgcolor="#FFFFFF"><div>I do not understand taliban.<br><br></div></body></html>
<html><body bgcolor="#FFFFFF"><div>Valaki valahol ma azt irta: "termeszetesen ez a logovaltozas csak a magyar felhasznaloknak lathato". Miert termeszetes? Szerintem fel Europanak emlekeznie kellene a forradalomra. Tovabbmegyek, a Google online tortenelemkonyv is lehetne, minden nap mas esemenyre emrekeznenk a vilagon, de az mindenhol latszana.<br><br></div></body></html>