Halloween itt és máshol

Az utóbbi években egyre több helyen futunk bele töklámpásokba ilyentájt, egyre többször landol a postaládákban egy-egy halloween-buli meghívója, de már trick-or-treatingelő gyerekekről is felbukkantak az első sztorik. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, kialakult az amerikai hagyományok átvételét hevesen ellenző, és velük szemben a minden mókába lelkesen fejest ugró, kulturálisan szupernyitott csoport. Azt nem mondanám, hogy felkent vagyok a témában, hiszen sosem éltem angolszász nyelvterületen és nincsenek amerikai barátaim, de tavaly éppen Kanadában voltam halloweenkor, és igyekeztem nyitva tartani a szemem. Gondoltam, leírom nektek, hogy milyen kép alakult ki a fejemben akkor a halottak napja körüli kulturális keveredésről.

Halloween_01


Óriási, narancssárga tökök mindenütt, a piacokon, áruházakban és árusításra alkalmas közterületeken, és pókhálókkal meg koponyákkal díszített házak minden utcában. Ez a kép szinte azonnal feltűnt, amikor tavaly októberben, másfél héttel halloween előtt Kanadába érkeztem. Hamar világossá vált, hogy itt is ugyanúgy ünnepelnek mindenszentekkor, mint az Egyesült Államokban. A boltok tömve voltak többkilós zacskókban árult, halloween-témájú cukorkákkal és édességekkel, egy csomó műanyag bigyó, álarc, ijesztő kellék várta a vásárlókat, körülbelül tízszer annyi, mint itthon ilyentájt. (Tízszer olyan ötletesek is, egyébként.) Néhány házon embernagyságú, élethű pókhálók lógtak, szinte mindenhol kitettek legalább egy, de inkább három-négy töklámpást, de az egész esténként vált igazán plasztikussá, amikor egész világító sírkertek jelentek meg némelyik ház előtt. A jelmezboltok kirakatában a lepukkant cuccok helyett igazi ruhakölteményeket láttunk az óriásszoknyás, csipkés gótikus ruháktól az elegáns vámpírcuccokig. Patiszon is megirigyelte volna.

Halloween_02

Halloweenkor aztán kiözönlöttek az utcára az emberek. Már délután is jöttek szembe az utcán jelmezesek, de este tényleg mindenki megmozdult, igazi karneváli hangulat volt az utcákon. A házak előtt, a gangon hintaszékben, meleg takarókba bújva ültek az idősebbek, az ölükben nagy tál cukorral, a kezükben valami forró itallal, és az utcákat szülőkkel felvértezett kiskölyök-csapatok járták. Mindenki beszélgetett. A beöltözött huszonévesek buliba menet odaszólogattak egymásnak az utcán, megdicsérték a többiek jelmezét. A torontói mozikban tematikus vetítéseket tartottak, amikre hosszú sorokban vártak a művészfejű fiatalok. Egyszóval: nem semmi hangulata volt az ünnepnek. Úgy éreztem, jó benne lenni.

Itthon ugyanakkor ez a hangulat hiányzik a halloweenből, és épp ezért üresnek tűnik az egész. Nem vesz részt benne az egész társadalom, gyerektől a legidősebbekig. Nem kapcsolódnak hozzá valódi rítusok, nem kerülnek általa közelebb egymáshoz az emberek. Talán soha nem is fognak, és nem azért, mert Amerika-ellenesek, egyszerűen azért, mert az angolszász emberek hagyományosan alapvetően másképp élik meg a spiritualitást, mint mi itt, Kelet-Európában. Nevezhetjük népléleknek, vagy aminek akarjuk: nem nálunk született a Szent Grál legendája, Arthur király, Merlin, a varázsló, a kerekasztal lovagjai, nem nálunk áll a Stonehenge, nem magyar író írta meg a Harry Pottert. Így viszont a halloween nálunk csak egy alkalom a bulira azoknak a fiataloknak, akiknek másnap nyűg elmenni a temetőbe, mert nem, vagy még nem érzik ennek a másik fajta ünnepnek a jelentőségét. Persze ez önmagában nem baj. Ha a helyén kezeljük a különféle hagyományokat, akkor idővel nem fog gondot okozni sem a félelemre építő halloweeni parti, sem a gyászra emlékeztető, gyertyafényben úszó temetők látványa.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s