Modoros

Katapult

Elmentünk Katával a Katapultba, és ott szokás szerint szóba kerültek a kulturális különbségek. Talán nem sértem meg, ha leírom, hogy előkerült a modorosság-téma.  Egy ideje gondolkodom ezen: miért lett divatos azt mondani valamire, hogy modoros?

 Induljunk onnan, amit mostanában mantrázni szoktam. Hogy igencsak távol kerültünk a saját érzelmeinktől, érzéseinktől. Jól látszik ez abból is, hogy a facebookon kommunikálunk. Főleg lányoknál és nőknél vettem észre, hogy nem értem a kommunikációs folyamatot: feltesz valaki magáról egy képet, és azonnal ezernyi szívecskével kommentelik tele az oldalt a… lányok. Kész, én ebből semmit sem értek, mordultam fel, és segítséget kértem egy lánytól. Ugyan árulja már el, hogy mi folyik itt. „Igazából rondának találják.” – szólt a velős válasz.

 Mostanában azt is gyakran mantrázom, hogy érdemes különválasztani a mondatok tartalmát a funkciójától. Egyszerű példa következik, előbb az elhangzott mondat, utána a valódi jelentés és funkció.

                Drágám, holnap én főzök. (Holnap én főzök.)

       –          Szeretlek. (Köszönöm.)

 Egy kicsit persze minden példa sántít, így ez is, de ezt most nézzétek el. A fenti facebookos témánál maradva azt látom, hogy egyre kevésbé vagyunk kapcsolatban a saját belső világunkkal, megtanulunk kisiklani, hazudni, végső soron nem élni. Bosszúsnak lenni és védekezni és a másik fejébe látni. És hogy jön ide a modorosság?

 Az én véleményem az, hogy modorosság nem létezik. Valójában egy távolítást és hárítást végzünk, amikor valamit modorosnak bélyegzünk. (Ezen a ponton jegyezném meg, hogy én kb. 3-4 éve hallottam először a modoros szót, és fogalmam sem volt, hogy mit jelent! Ugyanehhez: egészen a közelmúltig meg voltam győződve arról, hogy a lájkolás a tartalomnak szól, és az ember azt lájkolja, amit meg akar másokkal osztani. Nem! A lájkolás egy apró sztrók, egy simogatás a másik user felé.) Modorosnak címkézzük azt, ami bennünket untat. Modoros a szomszéd, aki a fejünkben lévő kategóriák valamelyikébe nagyjából belepasszol. Így modoros az öreg orvos, a fodrász, az újgazdag, a holland, a fiatal pályakezdő, az egyetemista. Vegyük észre, hogy a dolog, mármint hogy mit tartunk modorosnak, legalábbis félig rólunk szól. Nem vagyunk mi egy kicsit depressziósak? Nem csapjuk be magunkat, amikor ahelyett, hogy kimondanánk: engem ez vagy az rendkívül untat, mert nem tudom örömmel és csodálkozva észrevenni benne a jót… akkor azt mondjuk, hogy ez modoros? Le lehet ennyivel írni valakit vagy valamit? Nem kéne lassan közelebb kerülnünk a saját érzelmeinkhez, és az igazat beszélni? És még annyit: lehet, hogy valójában modorosak vagyunk. Lehet, hogy egy kicsit tényleg szabadabbnak és kreatívabbnak kéne lennünk?

Titkos záradék 1. : A Katapult még mindig az egyik kedvenc találkozóhelyem a városban.

Titkos záradék 2. : Menjetek, beszélgessetek! Itt a hideg, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes beülni valahová egy ébresztő kávéra, és a másikra figyelni. Állítólag egy bizonyos határig az APEH is elfogadja az üzleti vacsorák számláit, hiszen a kommunikáció és a beszélgetés is teremthet értéket.

 

Modoros” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Mindezt Katával együtt figuráltad ki? Egyébként tetszik, az ilyen írásokért olvasom a grundot. Vagyis ez arról szól, hogy én ez vagyok, ebben különbözöm számos millióktól. A facebook pedig arról: éppen olyan vagyok, mint mindenki…

  2. Sosem tudom utólag, hogy kinek a gondolatait plagizáltam. :) "A facebook pedig arról: éppen olyan vagyok, mint mindenki…" – igen, ezt látom én is. Pedig az embert a sztori szerint az Isten képmására csinálták, de akkor miért akar vajon a másik emberre hasonlítani?

  3. A kérdések, amiket felteszel, a kommunikácó minőségére vonatkozó alapkérdések. De: "Nem kéne lassan közelebb kerülnünk a saját érzelmeinkhez, és az igazat beszélni?" Ezt csak nagyon kevesen viselnék el. Amikor olyanok között voltam, akiket a világ szellemi fogyatékosként bélyegez meg, mindig az volt az érzésem, hogy ők egyszerűen csak nem tudták elsajátítani a megkövetelt képmutatást és közszemlére teszik az érzelmeiket. Ezért zárják ki őket a "normális" emberek köréből.

  4. Nagyon tetszik a példád a fogyatékosokkal. Testközelből nagyon keveset tapasztaltam velük kapcsolatban – amikor lehetőségem lett volna, akkor még inkább féltem az egésztől és taszított, most valahogy csak a könyveken keresztül van a téma látóteremben. Persze a kérdés az, milyen világ működne akkor, ha őszinték lennénk, és a bizalom mindig jelen lenne közöttünk. Lehet, hogy az óvoda az ideális világ? :)

  5. ha nem hiszel abban, hogy valaki tényleg lehet modoros, és nem csak unalmas, akkor nem hiszel abban sem, hogy vannak zsigerig érő dolgok, amik valóban azok, amik?például nincs különbség aközött ha valaki szegény és ezért szakadt nadrágban jár, és ha valaki gazdag, ezért megveheti azt a nadrágot, ami úgy néz ki, mintha szakadt lenne, de valójában soha nem fog foszlani?

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s