Annus novus – az óév búcsúztatása, hisz itt az új

Kocsogos_lencseKocsogos_lencse02

Ismét elmúlt egy év, egy dolgos, sűrű, gazdag év. Tavaly ilyenkor sorra vettem a saját grundos írásaimat, hogy így beszéljem el, mi minden történt az esztendőben. Ismét linkgyűjteményben idézem fel, hol ért össze az életem a blogolással 2010-ben. 

Január 1-ét rögtön értékmentéssel kezdtük, amikor a Gázgyári lakótelepet jártuk be. Akkor sok blog és honlap átvette az írást és a képeket, és ha egyszer időm lesz, nagyfelbontású fotókkal együtt átkerül majd ide is az a bejegyzés. Két nappal később örökre elbúcsúzott a Kaukázus zenekar, ami méltó lezárása volt a kamaszkorom legvégének. 2010-ben rengeteget olvastam, és sok könyvről írtam recenziót is. Ezek egy részét már átmentettem ide is. Remélhetőleg 2011-ben is folytatom az olvasást. A Kaukázus után is voltam jópár fellépésen, rendezvényen, koncerten, külön emlékezetes szerkesztőnk, Kata utolsó fellépése a Miújsággal, akikkel főleg verseket zenésítettek meg. Yann Tiersen, a Triton és David Yengibarjan megismerése is 2010-hez kötődik, örök hálám a csillagoknak értük. A boltok mellett továbbra is jártam, jártunk piacra, mert marha jó dolog kapcsolatba kerülni az étellel, a zöldségekkel, az emberekkel. Az elsők között kóstoltuk meg a tepertős csokit, amikor elmentünk fagyoskodni a Mangalicafesztiválra Budapesten. Egy barátom megajándékozott az ősöreg digitális tükörreflexes Olympus fényképezőgépével, amit azóta igen jól kitanultam, és nagyon megszerettem. Idén februárban csodálkoztunk rá először a Dunában közlekedő buszra. Nem csak a piacon, de a főváros más pontjain is tudtunk házi tejet venni. Egy liter vidék! Egy lomtalanításon két új lakótársat is szereztünk, Botvinniket és Talt. Ruhát idén már csak nagyon nagy erőfeszítések árán lehetett venni. Többször is ettünk az india / krisnás Govinda Étteremben, ugyanis a húsmentes hétfő nevű akciójukban hétfőnként féláron adták a nagy menüt. Aztán sajnos megszűnt ez a lehetőség. Egy spontán ötlettől vezérelve felfedeztük Szentendrét. Na nem mintha eddig nem ismertük volna, de hát végre egy normális és érdekes városka. 2010 az az év, amikor szakértők arról beszéltek a rádióban, hogy újra fürödhetünk a Dunában! Éljen a csepeli víztisztító! Tavaly is megszűnt a Kispál és a Borz zenekar. Az előző évben sem támadt fel a vasúti szárnyvonal, és nem juthattunk el vonattal Bátaszékre (többszöri próbálkozással sem), amit annyira szeretünk. Podival lenyomtuk a Petőfi 40-et, azaz túráztunk egy nagyot a Kiskunságban. Erre azóta is nagyon büszke vagyok, és nagyon remélem, hogy ha idén nem is, jövőre újra ott leszünk. Vagy ha nem ott, hát máshol. Vagy mi. Bár a Hiperkarma megszűnt, azért Biorobot koncerten rendszeres résztvevők vagyunk. Voltunk, amíg ugyanaz nem lett ezzel is, mint a Hiperkarmával. Mivel én még sosem voltam, hát elmentünk a Rám-szakadékba. Nem sokkal később az egészet elmosta a sár, úgyhogy még éppen jókor. A tavaszi nagy árvizek épp a vizsgaidőszakban lepték meg az országot. Az utolsó vizsgámról egyenesen Edelénybe indultam önkéntesnek, ám azt hajnalban elöntötte a víz, így a csodálatos Ónod megmentésében segédkeztem. Másodszor is eljutottam a Fishing on Orfű nevű fesztiválra, ami még mindig az ország legkedvesebb fesztiválja. A nyárra egy tihanyi kiruccanással alapoztunk. Elkezdtem analóg fényképezőgépet használni! És tök jó! Aztán jól eltévedtünk a Gerecsében, ami szintén tök jó volt, és nagyon szeretnék újra elindulni oda, hogy ezúttal teljesítsük azt az útvonalat. Tűnődés csillagok alatt. A nyarat egy balatonszepezdi kempingezéssel zártuk, amiben sikerült megnyugodni. A régi, wordpresses blogmotorral az utolsó említésre érdemes témám Gül Baba türbéjének bemutatása volt. 2010. novemberében a Grundaktiv átköltözött a Posterousra! Bemutattuk Jimlemont, aki már többször is majdnem egészen híres lett, és szerintem még érdemes lesz figyelni rá. Levelet írtam egy nagyon régen látott barátnak, aki azóta sem válaszolt. Megérdemlem. Az elmúlt évben már tényleg aggasztó mennyiségben találkoztam harlekinkaticákkal. De nem csak katicákkal, hanem a dalai lámával is újfent összehozott az élet, és egy kis szervezés után meghallghattuk az előadását a Parlamentben. Az ősz közepén egy elbeszélhetetlenül jó (csak sikerült elbeszélni) túrát tettünk a BükkbeVettem egy gps-loggert, az i-gotU-t, így minden fotómról pontosan tudom már, hol készült. Imádom! Kaptam és feltettem egy igen fontos videot a halálról. Kevesen néztétek meg, de a kevesekkel nagyon jókat beszélgettünk róla. Köszönöm! Húha, közeledünk a végéhez… Annyi év után végre eljutottam Jan Garbarek fellépésére is. Igaz, nem az Officiumra, de így is jó. Bencés öregdiákként leközöltem a Kossuth Rádió által készített, A hely című műsorban sugárzott adásokat Pannonhalmáról. És tavaly is súlyosbodott szegény kis Magyarországunk helyzete, például a belvíz idén rengeteg gondot fog okozni. Az új évet a felső képen látható módon, köcsögös lencsével köszöntöttük. 

Köszönöm minden csendes olvasónak, minden hozzászólónak, minden szerkesztőnek azt a sok jót, amit 2010-ben kaptam tőletek. Köszönöm minden családtagomnak, barátomnak és mindenkinek a jó szavakat, a felháborodott emaileket, a beszélgetéseket és a vitákat. Nagyon sokat jelentett minden egyes gondolat, minden ötlet, minden dicséret és kritika. Csodálatos érzés, amikor azt mondjátok, hogy van értelme. Majd akkor is szóljatok, ha már nincs. Remélem, 2011-ben többet fogtok kommentelni, mint az utóbbi hónapokban. :)

Gergo, Grundaktiv

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s