Schönberg és Kundera a rádióról

Schönberg: “A rádió ellenség, könyörtelen ellenség, feltartóztathatatlanul nyomul előre, szembeszegülni vele teljesen reménytelen […] megtöm zenével […] nem érdekli, kívánjuk-e hallgatni, be bírjuk-e fogadni.”

Kundera: “A zene szennyes habjaiban vész oda a zene.”

“Így aztán a zene közönséges zörej lesz, zörej a zörejek között. Azelőtt a zenét az hallgatta, aki szerette, ma szünet nélkül üvölt mindenhol.” – olvasom egy könyvben. 

Egyre inkább ilyesmiket gondolok én is. Egy mp3-válogatásnak még megvan az értelme, a youtube-diszkó még szórakoztat. De ha zenét akarok hallgatni, akkor leülök a lejátszó elé, és eseményként élem át a zenehallgatást. A legjobb a bakelit, ott még fizikai nyoma van a hangnak. A CD már bonyolultabb, már magam sem tudom, talán a kémia kódolja a zenét. A mindent megzabáló, bemerevítő, lezáró és egy szintre hozó youtube-keret számomra értelmezhetetlen, felesleges, sőt káros. Az állítás ellentéte, nevetni még lehet rajta, vagy “megmutatni” valami részt az egészből, valami pont ugyanolyat, mint bármi más: legyen az indiai hasbeszélő nagymama vagy japán bálnavadász és operaénekes pap zongorázó macskája. A zene mellett a képek áradata is roncsolja a létet, közém és a valóság közé ékelődve állít, mond, van. Kordivatnak hódolva sokan készítenek zsinórban igen jó képeket, csak a valóság nem elég jó már. Talán-talán nincs is már senki, aki gondolni vagy mondani merne valamit. 

Szerencsére velünk van Árpád. Reszkess Echelon!

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s