Henri J. M. Nouwen : A tékozló fiú hazatérése – Egy hazatalálás története (könyv)

Tekozlo01

Olvassuk-e rendszeresen a Bibliát? Mit jelent a számunkra egy-egy emblematikus története? Belehelyezzük-e magunkat a parabola műfajában megírt példabeszédekbe? És ha igen, akkor kivel azonosulunk, ki a szimpatikus és kivel nem szeretnénk közösséget vállalni? Valami egészen újat tudhatunk meg, ha odafigyelünk azokra, akik előttünk jártak.

 Nouwen a nyolcvanas évek első felében csodálkozott rá először Rembrandt festményének reprodukciójára, amikor egy barátját látogatta meg. A tékozló fiú hazatérése olyan mély nyomot hagyott benne, hogy később a szentpétervári Ermitázsba is ellátogatott, és ott engedélyt kapott arra, hogy egész nap a képet figyelhesse. Életét, önmagáról való gondolkodását megváltoztatta a mű, és a hazatérés egyik fő témájává vált. Erről a találkozásról, erről a képről írta ezt a könyvet, mely az Egy hazatalálás története alcímet viseli.

Tekozlo04

 A szerző talán legismertebb könyve A tékozló fiú hazatérése. (Egy másikról már írtunk korábban.) Hazánkban az Ursus Libris A cselekvés útja mint spirituális ösvény című sorozatának negyedik részeként jelent meg 2001-ben, és azóta is folyamatosan ott lapul a könyvesboltok polcain. A kedvező ára miatt ajándéknak is jó vétel. A bordó, papírkötéses kötet kívül-belül igencsak igényesre sikerült. A borító kihajtható, és a festmény, illetve annak részletei rejtőznek rajta. Az olvasás közben újra és újra ránézhetünk az egyes arcokra, vagy a kép egészére. Ez egy frappáns megoldás, magam is gyakran nyitogattam a borító szárnyait. A kis könyv viszonylag gyorsan olvasható, ám nem érdemes, és talán nem is lehet végigrohanni rajta. Nouwen sokat ír magáról, az élete történéseiről. Ettől is hiteles lesz a szöveg, hisz a szemünk láttára megy végig azon az önismereti úton, amelyre minket is meghív.

 A könyvnek nagyon szép íve van, amit leginkább a tékozló fiúról szóló bibliai példabeszéd szerkezete határoz meg. Lukács evangéliumának részlete (15, 11-32) Nouwennél a következő címet kapja: „Két fiú és az apjuk története”. Az egyes fejezetek között újra és újra felbukkan ez a példabeszéd, hol egészben, hol valamely részletében. A holland-amerikai pap ugyanis mindegyik szereplővel azonosul a történet minden pontján, és ez az, ami igazán forradalmivá teszi Nouwen értelmezését, végső soron pedig a könyvét. Ahogyan figyelmünk a képen ábrázolt alakok közt vándorol, ugyanúgy ölthetjük magunkra Jézus parabolájának szerepeit is. (Ilyen módon például a jungiánus pszichológiához áll közel, hisz archetípusokkal foglalkozik.) Egyszerre megértjük, hogy a tékozló fiú története valójában nem csak a tékozló fiú története. De még csak nem is az atya és a fiú története. Kettejük mellett ott áll az idősebb testvér, aki megharagszik, és nem akar bemenni, aki még egy kecskét sem kapott soha, hogy mulathatott volna a barátaival.

Az egész kép szemlélése után Nouwen figyelme a fiatalabb fiúra esik, arra, akit tékozló fiú néven ismerünk. Elbeszéli a távozásának és hazatérésének történetét. Majd az idősebb fiú kerül a látóterébe. Ezen a ponton csillan meg a szerző zsenialitása és pszichológiai jártassága, hisz rávilágít, hogy ennek az idősebb testvérnek a története mennyire egybeesik öccse életútjával: egy távozás és visszatérés játszódik le benne. Igaz, hogy mindvégig atyja házában volt, de szívében még távolabb került, mint az örökségét kikérő és világgá induló gyermek. Végül a két fiát is ünnepre hívó apán állapodik meg Nouwen tekintete, és valahol itt születik meg a konklúzió is. Ki tudja, valóban ezt az ívet beszéli-e el a példabeszéd, ezt festette-e meg Rembrandt? A Biblia és a festészet nagyszerűségére bizonyíték, hogy mindez elbeszélhető.

Tekozlo03

 Külön említést érdemel a kötet végén olvasható életrajz, amely kellően részletes ahhoz, hogy megértsük, milyen nehéz dolga volt a szerzőnek ezzel az önismereti utazással. Rembrandt és Nouwen életének gyújtópontjában ott áll ez a jelenet, és ettől kezdve a mi dolgunk, hogy beletanulunk-e, hogy tanulunk-e belőle. A szöveg nyelvezete jól érthető, és mint arra korábban utaltam, a mély lelkiségi gondolatok miatt nem igazán lehet egy-két nap alatt végigrohanni rajta. Az idézetek, bibliai részletek eredeti környezetben való felkeresését korrekt jegyzetek segítik.

Tekozlo02

Nem titok, hogy nekem nagyon bejött A tékozló fiú hazatérése. Olyannyira, hogy ha bárkinek egyetlen könyvet kellene ajánlanom, amit feltétlenül érdemes elolvasnia az életben, akkor gondolkodás nélkül ezt emelném le a polcról. Rengeteg elmélkednivalót ad, sokszor elérzékenyültem, és van mit továbbvinni belőle. Akár egy egész félév anyaga lehetne a példabeszéd, festmény és könyv dinamikája az osztályfőnöki órákon vagy lelkigyakorlatokon. Számomra jó példája ez annak a műnek, amit az ember minden életszakaszban újraolvas, hogy segítsen eligazodni az életben, megerősítse a tudatos gondolkodást, és talán-talán közelebb visz az élő Istenkapcsolathoz. Ha mindezidáig semmit sem tudtunk a Bibliáról vagy a kereszténységről, akkor is érdemes innen elindulni, hisz egy őszinte, szabad akaratra épülő meghívást beszél el a mű. Bár egyes események mögött szorongást, dühöt, fájdalmat látunk, ha figyelmesen olvasunk, akkor megsejtünk abból valamit, hogy ránk már igent mondtak, bennünket már elfogadtak, minket már szeretnek.

Ursus Libris, 2001
194 oldal
1750 Ft

 

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s