Zenék, könyvek mostanában

SzerY_generacioZsoltaros02ZsoltarosZsoltaros03Meditacio

Mostanában rövid kikapcsolódásokra van csak idő, ennek megfelelően zenét hallgatok és könyveket lapozgatok. Egész jó dolgokba futottam bele. Magyar és külföldi zenék, spiritualitás és pszichológia. 

Szabad Európa Rádió : Helyzet (2009)

Tegnap elmentem találkozni Takács Bencével, a Szabad Európa Rádió zenekar fő arcával, és adott egy példányt a 2008-ban felvett, de 2009-ben bemutatott Helyzet című lemezükből. A klasszul minimálra dizájnolt külső meg a magyar indie rockot kikísérletező zene nálam a jól és szívesen hallgatható kategóriában van, ami igen jó helyezés ahhoz képest, hogy ezt a szintet nagyon kevesen ütik meg. A Helyzettel nem lehet mellélőni, jól húz, a gitárok különösen szépen szólnak (nem véletlenül a PUF-os Lecsó volt a producer), és jóval több tökösség van benne, mint a legtöbb indie próbálkozásban. Nekem a szöveg helyenként túl irodalmi akar lenni, na de piszok nehéz meló magyar szöveggel indie zenét előállítani. 

 

xx: xx (2009), Arcade Fire: The Suburbs (2010) és Cake: The Showroom of Compassion (2011)

A londoni xx-nél jobb zene aligha van jelenleg a bolygón. A minimálra csitított, rendkívül közeli és nyers hangzású xx című lemezük a valóság tökéletes háttérzenéje, egy-két dal kivételével az albumról komoly ember csak szuperlatívuszokban beszélhet. Az indie-től megszökött visszhangos gitárok, a fiú-lány énekkettős, a párkapcsolatot igen keményen elbeszélő szövegek első hallgatásra is ütnek, a zenében már-már zavaróan nincs semmi zavaró, és annak ellenére, hogy a zenekar egy divathullám hátán ért fel a csúcsra, az anyag ma is ugyanolyan aktuális. Kötelező meghallgatni, bárhol, bármikor, bárkivel! Leginkább mindig.

Az xx-hez hasonlóan az Arcade Fire sem az indie tökösebb ágához tartozik, legalábbis a The Subursb című korong igen finom és izgalmas dalokkal mutatkozik be. Nagyon jól megszerkesztették az album ívét, már az első hallgatásra átjön a sajátos koncepció. A kanadaiak harmadik sorlemeze. Az igen hosszú (kb. 63 perces) lemez meglepően változatos: néhol kedvesen-szomorúan tingli-tangli, máshol meg már majdnem szintipop, aztán egy kis country, meg rock. De már az első hangokból tutibiztos voltam benne, hogy itt végre valami komolyabb próbálkozással találkoztam, mint a szokásosan népszerű lemezek esetében. 

A Cake zenekarral még a középiskola kollégiumában találkoztam, az egyik ámerikát megjárt nevelő mutatta az 1996-os, és azóta is uralkodó Fashion nuggetet. Azóta az idén megjelent Showroom of Compassion már a negyedik lemez, és azonnal a kedvenceim közé pozicionálta be magát. A Cake inkább rock, mint az xx vagy az Arcade Fire, és legalább annyira eklektikus, mint az utóbbi. Dögös-kemény lo-fi hangzások, agycsavaróan menő billentyűk, effektezett énekek, búgatott gitárok és piszkosul fülbemászó dallamok, lábdobogásra késztető ritmusok. Aki emlékezni akar 2011-re, az ne hagyja ki. Komolyan mondom.

 

Tari Annamária: Y generáció (2010, Jaffa), Pannonhalmi Zsoltároskönyv (2007, Bencés Kiadó), Daniel Goleman: A meditáció ősi művészete (2008, Nyitott Könyvműhely) 

A Viva Tv-ből ismert pszichológusnő, pszichoanalitikus könyvét gyorsan és jól lehet olvasni. Nem csoda, hisz hozzászokott már a nyilvános szerepléshez. Az Y generáció vagyunk mi, az internetet, mobil- és social kommunikációt természetesen kezelő, ’80 után született generáció, szüleink az X-ek, utánunk pedig máris érkeznek a Z-ék. A könyv rólunk, Y-okról szól, akik másképp gondolkodunk már a világról, önmagunkról, máshogy akarunk élni, más vágyaink vannak, mások a problémáink, az X-ektől eltérően képzeljük el a munka világát, és így tovább. Tari Annamária könyve egyszerre leírása az információs kor emberének és egyszerre szolgál pszichológiai alapismeretekkel, önsegítő gondolatokkal a gyakran szorongó és magányos fiataloknak. Na meg segít a szülőknek, cégvezetőknek és a többi “vaskalapos” arcnak megérteni, hogy miért viselkedünk mi olyan nyeglén és idegesítően. A szerző végig a közputak megtalálására buzdít, az értékek felismerésére, és számomra kissé zavaróan mintha az alkalmazkodásban látná a lehetséges kiutat. Nekem a kötet külseje nem igazán tetszik, férfiként kínosan vettem elő a táskámból a villamoson a finoman dombornyomott, rózsaszín-fehér-szürke borítójú könyvet. Egyébként remek olvasmány, mindenkinek ajánlom, sőt, mindenki szüleinek is. Talán nem is muszáj azonnal belökni mindent az internetbe, és érdemes kicsit magunkban tartani, kicsit feldolgozni.

Már régóta szerettem volna az otthoni ima lehetőségét megteremteni, és mivel önerőből igen nehéz elindulni ezen az úton, hosszas tervezgetés után megvettem a Bencés Boltban a Pannonhalmi Zsoltároskönyvet. A Szüts Miklós által tervezett borító önmagában gyönyörű, az egész kötet a bencésekre jellemző igényesség jellemző. A lekerekített sarkoknak hála a kis könyvecske nem teszi tönkre a zsebet, kényelmesen hordozható a csomagolt ima. A 150 zsoltár kétféle beosztást is kapott, így az olvasó ill. imádkozó ember döntheti el, hogy a bencések módszere szerint egy hét, vagy inkább egy hónap alatt imádkozza végig a készletet. Sok apróságot ki lehetne emelni, de a részletekbe inkább nem mennék bele. Igényes és szép kiadvány, ami jól szolgálja az Istenkereső embert, jelen esetben engem. Ajánlom mindenkinek.

Daneil Golemant főleg az érzelmi intellingecia leírása miatt ismerhetjük. Azonban azt is érdemes róla tudni, hogy a Harwardon az elsők között volt, akik a pszichológia berkeiben a spirituális tapasztalatok, alterált tudatállapotok, keleti vallások, tudatmódosító szerek kapcsán pedzegetni kezdtek valamit. Ahogy az a kötetből kiderül, akkoriban még szinte semmit se tudtunk a hindu-buddhista és egyéb témákról, úgyhogy ha valaki közel akart ezekhez kerülni, akkor bizony a péntárcájába kellett nyúlnia, és akár egész addigi életet feladva mesterről mesterre járhatta Indiát vagy éppen Tibetet, egy-egy marék varázsgombával a zsebében. A nálunk kicsit vicces címet viselő A meditáció ősi művészete Goleman saját magának írott, gyűjtögetett jegyzeteiből készült hosszú időn keresztül, amikor is próbálta rendszerezni, egybevetni azokat a tudati térképeket, amelyek elérhetőek voltak a számára. Így a meditáció általános bemutatása mellett szó esik hindu, keresztény, szúfi (moszlim gnoszticizmus), buddhista és egyéb meditációkról is, imákról, az Egységgel való kapcsolatról, módosult tudatállapotokról és így tovább. Goleman sajnos leszállítja az egész meditáció kérdést a pszichológia szintjére, de ettől függetlenül egy nagyon jó összegző művet tarthatok a kezemben. 

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s