Vízhiány

Evezi

Az elmúlt egy-két évben – vagy mittudomén – rendszeresen jártunk egy barátommal evezni a Dunára. Én egyáltalán nem vagyok vízi ember, amikor először ültem kenuban, nagyon féltem. Aztán nagyon hamar megszerettem ezt a biztonságos és kedves eszközt. Olyannyira, hogy néha egyenesen a vízről mentem egyetemre. Teljes nyugi, napsütés, hűs folyó és tartalmas beszélgetések után tényleg jól vettem minden nehézséget. A barátom nemrég külföldre utazott, úgyhogy idén tavasszal elmaradnak a reggeli kenuzások, világmegfejtések. Mondanám, hogy sajnos így alakult, de örülök annak, amit csinál. Én például biztos besokalltam volna magamtól, ha ennyi időt kellett volna egy csónakban töltenem velem! 

Vízhiány” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s