Rendes műsort, rendes műsort!

Buszos2

Egy blog is akkor jó, ha önreflektív. Időről időre végig kell venni, honnan hová tart, és hol van éppen. A Grund közepesen sűrű mocsárba ragadt, és ez még egy darabig el fog tartani. A jó hír, hogy még itt, a televényben térdig tapodva is igen tiszta a levegő. 

Napi 3-5 percet fordítok a Grundra, ennyit eltöltök a tükörbe bámulással vagy a virágládák pakolászásával is. Simán belefér a napomba, hogy feldobjak egy posztot bármiről, amit megosztásra érdemesnek gondolok. Van a másik verzió is, amikor nem a szocialista népművelő kultelvtársház (haha) funkciót tölti be a blog, hanem valami engem feszít belülről, és ez egy jó felület a megosztására. 

Mostanában ez a 3-5 perc arra elég, hogy egy-egy hanganyagot letöltsek (vagy néha lementsek, olyankor egy kicsit több idő, de itt úgyse látszik, mivel mennyi munka van), és feldobjam ide. Arra is elég, hogy a napi sétán látott bármiről megjelenjen néhány fotó. Néha tíz sor egy lemezről, vagy bármiről. Ennyi fér most bele. Pedig szeretem nagyon, és írnék sokat. 

Azt gondolom, hogy még így is messze sikerül túlszárnyalni azt, amit a legelején a blogolástól vártam. Az, hogy van stabil két-háromszáz ember, aki a világnak ezen a pontján nem a dohányzás betiltásáról szóló puffogásokat meg a Való Világos, iPados, Gyurbános, sorozatos dolgokkal találkozik, az tök jó. Persze sokaknak még mindig nem esett le, hogy nem egyedül írom a Grundot, hanem időnként mások is posztolnak. Kicsit mintha felületesek lennénk így együtt.

A Grund nem show-műsor. Itt nem történnek nagy dolgok, itt nincsenek hatásvadász posztok, nincs az, ami éppen aktuális. Nem baj az, ha máshol más van. Itt nem igazán lehet beletapsolni az előadásba, vagy egy-egy poszt végén betérdelni a szerző elé, és gratulálni meg dicsérgetni azért, hogy képes volt helyettünk négy mondatban megfogalmazni a saját világnézetünket, vagy megvenni ugyanazt az életkelléket, amit az olvasónak is, s máris legitim a tranzakció. Ritkán jön komment, pedig nagyon inspirálónak találom a kritikát meg a hibáim kijavítását is. Sebaj, megszoktam, hogy ebben a műfajban nagyon kevés a visszajelzés. 

Ami engem mostanában elgondolkodtat, hogy nem állnak sorban a gimnazisták, kezdő egyetemisták, hogy ide írhassanak. Én ebben a blogban maximálisan megvalósítottam azt, amire gimisként vártam: egy olyan igényes felület, amelyen szabadon megnyilatkozhatok, és döntően értelmes emberek olvassák. Mindezért persze köszönet a többieknek, akik szerkesztik, karbantartják a Grundot! Elszúrtam, elszúrtuk ezt nagyon, hisz személyesen az én felelősségem is lett volna, hogy lelkesítsem az utánam érkezőket, a kilencvenes generációt. Egy mai fiatal energiáit (ab Freud: libidóját) annyi irányba kanalizálja a rendszer, hogy igazából érdektelen lehet a számára ilyesmivel foglalkozni. Lehet választani a kétféle hájpolt cipőmárkából, meg ugyanabból a kilenc szuper sorozatból, meg vannak kiváló életutatak, amelyek között egy sem természettudományos. Ja igen, meg túl sokszor megy a rohadó világ ostorozása itt, ez biztos sokakat elűz. :) 

Szóval a Grund nem showműsor, nem 24 órás beszédtéma, nem igazán érdemes naponta többször visszakattintani rá. Több ismerősöm is mondta, hogy heti egy-két alkalommal végigolvassa a posztokat, megnézi a videokat, meghallgatja a hanganyagokat. Ezt nagyon jónak tartom. Aztán egy-egy mondatot szólnak, szóltok, hogy igen, ez fontos téma. Ennek örülök a legjobban.

Persze van olyan is, aki szívesen írna ide. Azt látom, hogy kicsit feszengünk ettől a megnyilatkozás dologtól. Én akkor szeretek írni, ha zsebből jön. Mikor főzés közben az van, hogy egy doboz tejföl, akkor zutty, nem kell kiskanállal kiszedegetni. Előrántani, odavágni, kész. Kicsit unom már a sok teóriát, hogy három órában kell magyarázni egy ötperces dolgot. Elvileg az élet olyan, hogy minden magától következne, ha lenne hozzá egy alapállás. Nem a mi hibánk, hogy nincs. Mostanában főleg Kata és Bubo ír rajtam kívül, szeretem mindkettejük írásait. Egyikük sem vágja oda a posztot lazán, de hát nem vagyunk egyformák. Légy spontán! – hangzik a paradox utasítás.

Aminek a legjobban örülök (remélem, másnak még nem örültem a legjobban eddig), hogy sikerült függetlennek megmaradni. Függetlennek a földi hatalmaktól, a rendszertől, társadalmi és csoportnyomástól, satöbbi. Egyetlen “hivatalos” barátunk van, az Ursus Libris könyvkiadó, akikre nem lehetne elégszer hivatkozni itt. Pedig simán betolhattunk volna egy ilyen videot bármikor:

Hát ennyi jutott most eszembe, a blog többi szerkesztőjének még egyszer nagyon köszönöm a sok munkát, segítséget, domaint, css-bütykölést, mindent. Nektek meg azt, hogy olvastok, köszi!

-g-

Rendes műsort, rendes műsort!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szívesen!Leginkább RSS-en olvaslak titeket, és nagy szívfájdalmam, hogy általában nem tudok időt szakítani a hosszabb hanganyagok meghallgatására. A cikkeket többnyire végigolvasom.Csináljátok, mert jó!

  2. látod, de jó, hogy írtad, hogy neked mit jelent ide írni, mert nekem pont az ellenkezőjét adja az egész; végre van időm átgondolni és átszűrni bármit, nem csak gyorsan felhívni/lefixálni/megerősíteni, mert ezt csinálom egész nap, hanem gondolkozhatok egyvalamin akár hetekig, hogy az olyan legyen.

  3. Minden nap benézek.Friss levegő.Éles villanások, hangrobajok,szírénák, fékcsikorgások nincsenek végre.A friss levegő egy jó film címe is ám.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s